Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az ördög szemével

ördögi történetek emberekről

Sátán Árnyékában

2017. december 03. 22:09 - ördögXL

X.

Cintia úgy feküdt az ágyukon, mint az olasz bujaságot megtestesítő kurtizán. A meztelen Aphroditéra hasonlító fiatal lány teste a feltétlen felkínálkozás szobra volt. Fényes szőke haja szétterült az ó-arany lepedőn, tejfehér nyaka még szebbnek tűnt, feszes melleit csupán egy-egy hajtincsei takarta, cirógatta ingerlően. A lapos, kislányos has és a formás combok épp hogy eltakarták a belépő férfi elől az apró, függőleges csíkot a szemérme felett. A vérvörösre festett kis körmök a kezein, mint apró vércseppek csillantak a vénuszdombja fölött, miközben a vér színű lábujjai a lepedőt gyűrögették. Szenvedélyes, csodás látvány volt, amelyet csak megkoronázott a csillagokként ragyogó mélykék szempár pillantása. 

Eddig sem volt érthetetlen a számára a fia szándéka és a motivációi, semmi meglepő nem volt abban, ha ez a huszonnégy éves ragadozó könnyűszerrel elvarázsolhatta a tizenhét éves Christophot. 

- Azt hiszem, eltévesztette a szobát és az ágyat is, kedves Cintia - szólalt meg fáradtan.

wallhaven-100441.jpg

Kép: Wallhaven 

Azonnal tudta a saját hangját hallva, ebben a szobában mindketten félre értettek valamit: ő a lány túlzott, kiszámított érdeklődését és a kedvességét iránta, a lány az ő barátságos viszonyulását fia önmagánál idősebb barátnőjéhez. És minden bizonnyal, most is félre fogja érteni a rekedtségét. Mennyivel lenne a számára érdekesebb  menetelés a szűz, éretlen fiú helyett a középkorú, tapasztalt apa ágyába nyögni?

- Nincs semmiféle tévedés, Anton... - első ízben szólította a férfit a kereszt nevén, buja kis kacajjal próbálta eltakarni előle a zavarát. - Megbeszéltük, hogy segíteni fogok neked!

- Ez nagyon kedves magától. De nem hiszem bármiben is segíthetne a hálószobámban, főleg anyaszült meztelen. 

Szokásaival ellentétben nem kezdett vetkőzni, hogy mielőbb megszabadulhasson a testét páncélként szorító ingétől és az öltönytől. Pedig ha valami, az úszás volt az egyetlen, ami segíthetett rajta és a sajgó mellkasán, az amputációja óta. Elviselhetetlen kínokat élt, amióta el kellett temetnie a szívét.

Kioldotta a nyakkendőjét és az elhagyatott fésülködő asztal székhez sétált a medence vizét bámulva. Mennyire szerette volna már a kellemesen melegben szelni a saját teste és mozgása keltette hullámokat, kimerülésig. Ehelyett le kellett ereszkednie a székbe. 

- Itt megvárom, amíg felöltözik a fürdőszobában - sóhajtotta és összefűzte erős ujjait maga előtt, oda sem pillantva a csábító szirénre.

- Hidd el, ha esélyt adsz most nekem... nekünk, akkor végre túl leszel a múlton, Anton! Nem élesztheted fel a feleséged. Tovább kell már lépned!

- Megkérem, ne emlegesse a feleségem. Aligha tud róla bármit is, Cintia. És ha ismerné, soha nem tette volna azt a fiával, amit ma tett!

- Akármilyen csodás nőnek is tartanád ma is, már csak por és csontok! Lehet, még csak az sem!

A férfi összeszorította a fogait, a szavak ostorként vágtak végig a lelkén és ez a fájdalom ezerszer nagyobb volt a számára, mint száz ökölcsapás egymás után záporozva a testére. 

- Fogalma sem lehet arról a nőről - jelentette ki kemény hangon.

- Dehogynem! Láttam a fiad szobájában. Több képen is. Messze nem volt olyan gyönyörű, amilyennek ti be akarjátok állítani! Sőt, az utolsó képeken kifejezetten ronda volt, egy dagadt, felpuffadt bálna! Ahhoz sem méltó, hogy összemérjem magam vele! - Kelt ki magából a lány felpattanva a fenséges ágyról.

- Ebben teljesen igazat kell adnom, Cintia. Kettőjüket össze sem lehet mérni, még együtt említeni sem. Azúr az egyik legártatlanabb, legőszintébb és legtisztább lélek volt, aki erre a földre született. És maga élete legnagyobb hibáját követte el azzal, hogy az én ágyam választotta a fia szíve helyett. Ha valakik, a gyermekei hasonlítanak rá. Christoph soha nem árulná el magát, főleg akkor nem, ha hisz a neki hazudott szerelmében. Nekem elhiheti, Cintia, ha Christoph hisz kettőjükben, a poklot is képes lenne megjárni magáért, oda-vissza, ugyanúgy, ahogyan értem is megjárta az anyja! A legrettenetesebb poklot, amit csak el tud képzelni: becsaptam; elhagytam, amikor a legnagyobb szüksége volt rám; miattam gyalázták; naponta összeverték; megerőszakolták; bedrogozták... Az én kívánságom miatt halt meg. Meg akart nekem felelni. Mégis feleségül jött hozzám. Jobban szeretett, mint amire ember képes. Talán még Jézust sem szeretik ilyen mélyen az apácák. Legfeljebb a mártírok tudnak így szeretni.

A férfi könnyei nem mutatkoztak a méltatlan közönség előtt. De belül annál jobban égették, a bőre alatt, a vérsejtjeiben, az izmaiban. Hosszú évek óceánná dagadt fájdalmai, mint a rákos sejtek, zabálták őt, megállíthatatlanul. Minden nap újrakezdték, mint a Prométheusz máját naponta felfaló Ethon. 

És hol volt még a feloldozás? Mikor térhet meg, pihenni, a szeretett asszony mellé végre? Mikor kegyelmez már meg a sors neki?

- Ekkora büntetést még a Sátán sem érdemel - suttogta kétségbeesetten pillantva maga elé, aztán visszavette képzeletbeli, márvány-maszkját és az ágya előtt álló lányra pillantott. - Volt idő, amikor saját kezűleg öltem volna meg, ha tehettem volna... És ma is szívesen tennék neki szemrehányást, amiért magamra hagyott, eltűnt az életemből, az ágyamból, abból a házból, amit szinte ő maga épített nekem és a gyermekeinek... De egyedül ez tart még életben, a gondolat, ő továbbra is itt van, velünk, és vigyáz a családjára, a szeretteire, ahogyan mindig is tette. Néha még érzem is őt... A jelenlétét...

- El kell innen költöznötök akkor! Nem élhettek egy kriptában! - suttogta Cintia.

- Amíg élek, itt akarok maradni, itt, ahol az ő keze választott minden bútordarabot, minden színt, anyagot, formát. A gyerekeimnek nem kell itt maradnia később, ha nem akarnak. De én már nem fogok soha másutt élni, mint ahol életemben először és utoljára megélhettem a boldogságot. Csak reménykedhetem benne, Azúr ugyanezt érezte ebben a házban, mellettem...

- Teljesen megőrülsz, Anton! Ez nem normális! Gyász-terapeutához kellene fordulnod vagy pszichiáterhez. Hogy segítsen neked!

- Nincs miben segítsenek, Cintia. Meghalt életem szerelme. Ezen senki sem segíthet. Talán még maga az isten sem tudna. Vagy csak nem akar.

- De hiszen itt vagy te, aki gazdag, jóképű férfi... Száz nőt is kaphatsz egyetlen csettintésre!

A férfi gúnyosan mosolyogva pillantott rá. 

- Azt hiszi, segítene? Maga azt hiszi, elfelejteném? Semmit sem fogott fel abból, amit elmondtam az előbb? 

- Rosszul fogalmaztam. Nem felejtenéd el, persze! Nem is lehetne... De akkor is tovább kell élned, továbblépni, Anton! Az élet még annyi örömmel és boldogsággal örvendeztethet meg, amennyivel csak akarod! Különleges férfi vagy, és természetesen különleges kapcsolatod lehetett a feleségeddel is. De ez már csak a múlt! Lassan tizennégy éves halott, Anton! Neked is szükséged van melegségre, szeretetre, amit egy nőtől kaphatsz meg, egy élő nőtől és nem egy hulla emlékétől!

Cintia magára rántott egy selyem köntöst az ágy széléről és odabújt a férfi lábai elé, áhítatosan, akár egy keleti szerető.

- Nagyon sajnálom, hogy el kell keserítselek, Cintia - tegezte le első ízben a lányt -, de az a lány, akibe én szerelmes lettem, messze nem hulla, por és csont. Nekem biztosan nem! És amíg élek, vele fogok élni. A lelkemben és ebben a házban, magányosan! A te fiatalságoddal és a csábos külsőddel nem csoda, ha nem vagy képes hinni a hűségben!

A férfi egyenesen a lány szemeibe nézett és folytatta:

- Biztosan bárkit könnyedén az ujjaid vagy a combjaid közé tudtál eddig csavarni. És talán velem sem lett volna nehéz dolgod néhány éve. A feleségem utolsó éjszakáját egy hozzád megszólalásig hasonlító nő ágyában töltöttem. 

Újra össze kellett szorítania az állkapcsát az emlékre, kitörölhetetlen volt belőle, hogyan árulta el utoljára azt, akit a legjobban szerethetett volna a világon. 

- Elmentem és magára hagytam őt, hogy egy velem dugni akaró szőkeség kívánságát teljesítsem... És mire hazaértem... Már csak a halálhíre fogadott.

Nagyokat próbált nyelni, de a torka teljesen kiszáradt. Minden túl világos és valóságos maradt benne. Priszilla nyöszörgései, a vad csókolózásuk, a másnapi macskajaj és Diamond hangja, amikor megmondta: hiába keresi a feleségét, soha nem fog már visszatérni hozzá...

- Szerintem is nevetséges, de azóta valahogy nagyon komolyan hiszek a hűségben.  Elég csak arra gondolnom, őt még a drogok és a verések sem vehették rá, hogy elforduljon attól, aki becsapta és eldobta őt... Csak mert ő tényleg szeretett! Azt hiszem, én most tanulom meg szeretni. Amióta már nem lehetek mellette...

A lány rémülten sikoltott fel a férfi szavaira. 

A szobába váratlanul benyitó fiatal fiú egyetlen pillantást vetett az apjára és annak lábaihoz térdelő, de észrevehetően meztelen szerelmére. Sarkon fordult és eltűnt az ajtó nyilásból. 

- Emlékezz arra, amit mondtam, Cintia! Most követed el életed legnagyobb hibáját, ha összetörted a fiam szívét és nem leszel képes elnyerni a bocsánatát. És hogy tudd, nem azért nem tiltottalak el a fiamtól, mert arra gondoltam, közös tálban is cseresznyézhetek vele vagy magamnak akartalak volna. -  Anton lassan felemelkedett a székről és a medence felé lépett, mit sem törődve a lánnyal. - Hanem azért, mert szeretem a fiamat. Azt akarom, hogy boldog legyen! Nekem már csak ők ketten számítanak a húgával, valami szeretnivalót ezen a világon. Öltözz fel és próbálj tőle bocsánatot kérni, mielőtt te is vesztes leszel, örökre. Mielőtt megtanítja neked, mi is az igazi szerelem, ahogyan nekem megtanította az anyja... Mielőtt ráébredsz, te sem élsz és nem vagy halott sem, ha nem lesz többé veled a fiam!

   

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azordogszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr9013416023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása