Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az ördög szemével

ördögi történetek emberekről

Rózsák és Tövisek

2017. április 21. 23:48 - ördögXL

Pagoda

Benedict a szerepe és feladata szerint elcsevegett Mitchell Grogannel, akihez utóbb az apja, Boris is csatlakozott. Egyelőre mindkét oldalon csak felmérték néhány szóvirág és burkolt kérdés formájában, kivel is állnak szemben. Az egyre szívélyesebb hangból Flynn bátran arra következtetett, megnyerte a házigazdái bizalmát, akik a célpontjai voltak már nyolc hónapja ebben az ügyben.

Különösen akkor hitte el, jól alakította az öreg kontinensről érkezett maffiózót, amikor Kicsi Grog újra megismételte a meghívását.

– Holnap, a Pagodában lesz ideje felfrissülni és élvezni egy kicsit a vendégszeretünket.

Flynn tudta, nemcsak a megnyert bizalmat, de talán még az életét is kockára tenné, ha kíváncsiskodó kérdezőskődésbe bocsájtkozna előttük. Inkább megköszönte a meghívást.

– Csak azt nem tudom, a húgom mihez kezdhetne magával, amíg én a Pagodában vagyok?

– Ó, majd Mitchell gondoskodik a szórakoztatásáról – biztosította a Don. – Úgy hallottuk, a húga kitűnő teniszező.

– Igen. Fiatalabb korában versenyszerűen űzte ezt a sportot, de amióta eladó-sorba került, pihentetni kénytelen az én utasításomra. – Benedict elmosolyodott kajánul, már amennyire a sérült, egyre dagadóbb ajkai engedték. – Nekem van igazam, ha féltem a jövendőbeli sógorom testi épségét néhány kemény tenyerestől!

– Bocsásson meg a gyermekemnek! – Kért elnézést bosszús hangon Grogan is. – Juana elég idős korában került hozzánk, sajnos nehezen illeszkedik be az új környezetébe...

– Kezelhetetlen – vágta rá a fiú.

– Ugyan, fiacskám – figyelmeztette apja. – Nagyon jó feleséged lenne, ezt te is tudod! De ugyebár ezeket a dolgokat nem befolyásolhatom!

– Szerencsémre! – Sóhajtotta a trónörökös megkönnyebbülten. – Juana legnagyobb gondja most az kell legyen, hogy elnyerje új ismerősünk, Mr. Baker, bocsánatát a maga és a mi számunkra!

Grogan meglepődött, aztán elkomoruló arccal nézett a fiára, aki vér volt a véréből. Flynn azonnal láthatta a családfő arcán, neki sem tetszett a fia javaslata.

– Nem hiszem, hogy Juana kellene elégtételt szolgáltasson a történtekért, fiam! A gyermek nem olyan, aki ok nélkül reagálna így egy idegennel szemben!

– Akármiért is történt, Mr. Baker a vendégünk, neki pedig kötelessége a házunk vendégeivel illendően és tisztelettudóan viselkedni! Ahelyett, hogy fölésnyeskedik, szólnia kellett volna nekem!

Az utolsó mondat elhangzásakor Grogan arca megváltozott, haragosan csattant fel.

– Talán kérnie kellett volna a vőlegénye védelmét?! Neki!? Inkább neked kellett volna vigyáznod rá, nem? Mint a testvéredre, és mint a jelenlegi kedvesedre! Holott ő eddig csak ahhoz volt szokva... – A Don hirtelen elhallgatott, amint tudatosult benne, nemcsak ők, ketten tartózkodnak a szobában.

– Igazán szeretném a bocsánatomat kifejezni, Mr. Grogan! Valójában én viselkedtem tiszteletlenül a kisasszonnyal, egyszerű hosstessnek hittem a ruhája alapján és ezért történt a félreértés! – Folyt a beszélgetésbe Flynn. – Tolmácsolná, kérem, ezt a kisasszonynak?

– Ugyan, majd holnap megteszi ön, személyesen! Bár kétlem, hogy lenne erre valódi oka... – legyintette le Kicsi Grog.

– Mr. Baker, megengedné, hogy néhány szót váltsak négyszemközt a fiammal? Addig is, kérem, élvezze a ház italait és finomságait a kedves húgával.

A Don gorillái mellépattanva tolták ki a szobából. Az ajtóig érve a nagy klán feje nem szólt, majd miután Benedict mögött bezaródott az ajtó, nem hallatszott ki egyetlen, a fiához intézett szava sem.

Hajnalban, a luxusszállodai apartmanjukba érve csak annyit bírt még kinyögni Lindának, a lánnyal másnap már Kicsi Grog akar tenisz-mérkőzést. 

A beépített Linda két kérdésből kitalálta, kitől kapott a felettese leckét, mérgesen vágott egy zacskó jeget a férfi képéhez és bevonult sértetten a saját lakrészébe. 

– Nők! – Sóhajtott Flynn nagyon halkan. – Az egyik azért dühöng, mert megcsókoltam! A másik azért, mert nem csókoltam meg!

Másnap késő délután ébredt. Meglepetésére egyedül volt az apartmanban. Lindát ezek szerint már elcsalhatta magával Kicsi Grog.

Flynn nem is sejthette, az ajtó előtt Kicsi Grog megbízható csatlósai sorakoznak csak arra várva, hogy jelet kapjanak arról, felébredt a reggelig tartó ünnepség utáni pihenéséből. Amikor megérkezett a késői reggeli, azt már ők szolgálták fel a szobapincér helyett Flynn-nek.

– Munkaadónk azt kérte, szállítsuk önt a Pagodához, Mr. Baker. 

Benedict elrejtette meglepettségét a telefonjára hajolva.

– Azt hittem, Mr. Grogan lemondta a meghívásom! – Jegyezte meg félhangosan a gorillák főnökének.

– A meghívás áll, uram, ha ön vissza nem utasítja.

Benedict kikapcsolta a mobilja képernyőjét és elmosolyodott. – Miért is mondanék le egy ilyen szívélyes meghívást?

Kép: Wallhaven

wallhaven-184898_pagoda.jpg

 

A Pagoda valójában egy japán kert közepén elhelyezkedő, sítlusos, egy-szintes épület volt, rizs papíros tolóajtókkal, keleti lampionokkal, szukija-zukuri stílusban, ahogyan az Edo-korban jellemző volt az Japánban.

Már az aranyhalakkal tarkított tavacska fahídján elhagyhatta a testőröket, innen egy eredeti kimonót viselő, ázsiai kisasszony kísérte be az épületbe. Egy öltözőszerű előtérben érve segített a férfinak levetkőzni és felölteni egy yukata-t.

Benedict mosolyogva lépett be a következő helyiségbe, mojába, már amennyire mosolyoghatott, miután egész éjjel jéggel teli zacskókat volt kénytelen cserélgetni mutogatnivaló felén.

Itt egy rövid, kozmetikusi egyenruhát viselő nő hátát pillantotta meg először a padlón elhelyezett mécsesek fényében.

– Feküdjön le és helyezkedjen el kényelmesen, a hasán – utasította a nő hangja.

Flynn azonnal felismerte a rozsdavöröst a hangjáról. – Ne haragudjon, kisasszony, de aligha érezném kényelmesen magam az ön kacsói között. Még az előző tanfolyamot sem sikerült kihevernem.

– Szeretne más masszőrt, Mr. Baker? – Kérdezte a lány a válla felett, valamiket pakolgatott a komódon, amely előtt állt.

– Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel az előző éjszakai viselkedésemért, Juana kisasszony!

– Nem tartok rá igényt! A válaszára viszont igen! Szeretne más masszőrt, Mr. Baker?

– Tudja garantálni, hogy túlélem a következő tanítását? – Próbált rávigyorogni a férfi.

– Talán. Amennyiben továbbra is igazi angol úriemberként viselkedik!

Benedict szemei felszikráztak, miközben leereszkedett a tatamira lassan és kioldotta az obit magán. 

Az angolságról az ő esetében nem volt miért beszélni, hiszen Dublin egyik közkórházának inkubátorában hagyták két naposan, harminckét évvel korábban. De erről még az igazi munkatársai sem tudtak.

Hasra fekve várta, hogy a nő ráereszkedjen a csípőjére és kezelésbe vegye az izmait, boxerben.

– Még nem mondta, kedves Juana, hajlandó megbocsájtani? – Felszisszent, amikor megérezte a felmelegített olajat végigcsorogni a gerince vonalán.

– Ana. Szólítson Anának. A válaszom pedig nem! Nem bocsájtok meg, mert maga félreértené, Mr. Baker! Tisztelettudó leszek önnel, de nem törleszkedő!

Benedict meglepetten nyögött fel, amikor két kéz a vállizmaiba markolt, sokkal keményebben, mint elvárta volna egy "édes kislánytól"! És még magán sem érezte a lány testét.

– Kicsit finomabban nem lehetne? – Nyikkant férfiatlanná nyúló hangon.

– Lazítsa el magát, különben egy-két órát kínozni fogom! – Figyelmeztette az izmait marcangoló.

– Könnyű azt mondani! Muszáj egyből letépjen rólam minden húst?! – Nyögött fel a tatamira szorított arccal.

– Milyen kis érzékeny, ahhoz képest, mennyi sérülést szerzett már – jegyezte meg a lány.

Benedict felsóhajtott élvezve, ahogyan meglágyult az érintések ereje a testén. – Az én szakmámban néha egy-egy golyóval vagy késpengével akarják lezárni a vitás kérdéseket az emberek.

– Valóban? És mi az ön szakmája pontosan?

– Milyen kedves, hogy érdeklődik! Megkérdezhetem, miért nem ereszkedik rám? Valószínűleg úgy kényelmesebben gyúrhatna, nem? – Érdeklődte meg a lánytól.

– Nem szeretném a kelletténél is jobban megkínozni, Mr. Baker!

– Ben. Szólítson Bennek, Ana. – A férfi kicsit feljebb tolta a csípőjét hangosan felnyögve. 

– Van valami gond, Mr. Baker?

– Azt hiszem, fel kell hívnom a figyelmét, kedves Ana, bizonyos adottságok miatt a hasonfekvés ilyen szituációban... Néha kényelmetlenné válik, nekünk... Khm... Férfiaknak!

– Csak próbálja meg élvezni, Mr. Baker. Már ha képes rá – ajánlotta a nő negédesen.

– Tudnám! Sokkal jobban is tudnám élvezni – sóhajtotta válaszul. – Ha megengedné, hogy megforduljak...

– A tegnapi észrevételeim szerint a mellizmainak semmi baja nem volt!

– Talán mégis! Főleg a csuklyás izmaim...

– Erre gondolt? – Juana ujjai a karjai alá rebbentek és megszorították a megnevezett izmokat.

– Élvezed, te kis boszorka? – Kérdezte a férfi inycselkedőn.

 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azordogszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr1312430679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása