Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az ördög szemével

ördögi történetek emberekről

Rózsák és Tövisek

2017. május 24. 14:16 - ördögXL

... a valóságban a Tövisek...

Megint egy unalmas, bosszúságokkal teli munkanap. Jószerivel még be sem húzta maga után az utcai kaput, már azt számítgatta magában, mikor zárhatja vissza maga után, hazatérve a békés kis házba.

Épp hogy átvette az asztalát a váltó társától, ott is termett mellette a "kis főnök", Zsolt. Bár az igazi megszólítása "Aligazgató úr".

Rege próbált nyugodt maradni. Mosolyognia kell rá, legszívesebben viszont elküldte volna őt a fenébe! Elég volt megpillanatania őt az üzemben, azonnal összeszorult a gyomra és a padló alá süllyedt volna, nehogy a férfi észrevegye őt. Pedig neki keresnie sem kellett a nőt, hiszen Rege kizárólag a szünetek idején hagyhatta el a helyét.

Zsoltnak könnyű dolga volt. Kihasználhatta a hatalmát, hogy szemmel tartsa az "idegen nő"-t, aki csupán három hónapja dolgozott az üzemben. Hiába volt szorgalmas és csendes munkás. Valami hibája kellett legyen minden nap, amibe az "aligazgató úr" szívesen bele is kötött. Rege esküdni mert rá, valamiért rettenetesen "csípi" a férfi szemét, és tudta, pillanatai vannak még, amíg képes visszafogni magát, hogy ne vágja hozzá, ha ennnyire elégedetlen vele, rúgja ki és ne az idegeit tegye tönkre feleslegesen! Ez is csak egy munkahely! Nem az egyetlen a Földön!

A férfi odaállt mellé és szó nélkül, összehúzott szemekkel figyelte a nő kezeit, ahogyan gyorsan és pontosan igyekezett összeszerelni a munka-darabokat, aztán eltette a kész alkatrészeket a ládákba, a csomagolók számára.

– Tudja, hogy már gyorsabban csinálja, mint Etelka? – Szólalt meg a férfi mögötte.

Rege még fel sem fogta, amit neki mondott, a csoportvezető oda is ugrott az aligazgatóhoz védekezni.

– Ez a lány jóval fiatalabb tőlem és semmi mást nem csinált itt eddig, csak ezt az egy fázist! – A hangja élesen csengett, annyira bosszús volt, gondoskodni akart arról, hogy mindenki hallja a válaszát.

Az aligazgató végigmérte a közbeszólót, és mintha egy követ igyekezett volna fújni vele, bólintott. – Igaza van, Etelka! Az lesz a legjobb, ha átteszük a kolléganőjét egy új helyre. Legyen szíves és állítsa ide Ronaldot.

A fiatal fiú oda is lépett Rege mellé, elvette tőle a szerszámait és folytatta a munkáját könnyedén. Mosolyogva, míg a mellette dolgozókkal kezdett viccelődni, ő az adu-ász, a "jolie jóker" az üzemben, aki bármelyikük helyét át tudja venni.

Rege úgy érezte, ki is rúgták, mehet isten hírével! Haragosan pillantott a férfira, aki rászólt.

– Majd én odaviszem az új munkapadhoz. Etelka, folytassa nyugodtan az adminisztrálni valót. Ne felejtse el, holnapra oda kell adnom az igazgató úrnak a beszerzendő anyagok listáját. Írja össze Ferikével, a raktárossal, mi hiányzik a termelésről.

Az aligazgató ezzel sarkon fordult és az utolsó asztalok felé indult, a csomagolási részleghez. Ám Rege csak arra figyelt, innen lehet az igazgatósági irodába és a személyzeti főnökhöz jutni. Márpedig, ha Kádár Zsolt aligazgatónak valaki nem tetszik a termelésen, az bizony előbb vagy utóbb szedheti is a sátorfáját a cégtől! Az üzemben az ő szava dönt, akkor is, ha csupán aligazgató és neki is van főnöke. Az igazgató mindenben az ő szavára hagyatkozott. Rege örült volna, ha csupán egyetlen alkalommal is sikerül beszélnie az aligazgató viselkedéséről, de Király igazgató alig mutatkozott az üzemben, legalábbis a termelésen. Éppen csak megérkezni és elmenni láthatták őt a munkások.

A nő természetéből fakadóan visszahúzódó volt, de nemcsak ezért nem mert az igazgatónál panaszkodni Kádár miatt. Azért inkább, rettenetesen tartott Királytól. Az a férfi úgy járkált közöttük, mintha senki ember nem volna körülötte, Rege nem is látta beszélni mással három hónap alatt, mint Kádárral és a csoporvezető Etelkával. A munkásokon úgy nézett át, mint plexi üvegen. "Beképzelt majom, aki elfelejti, kiknek a hátán mászott fel az igazgatói székbe!" – summázta Rege minden alkalommal, ha eszébe jutott az igazgató.

Zsolt hirtelen megállt a javító-ellenőr asztala mellett.

– Itt lesz a helye. Üljön le!

Rege torka teljesen kiszáradt, amíg értetlenül és segélykérően nézett rá.

– Üljön már le – ismételte meg halkabban a férfi, de egyszersmind parancsolóan.

A nő még mindig ijedt arccal foglalta el a férfi által kihúzott széket.

– De ez Éva helye – csuklotta halkan.

– Éva mától gyesen van. Maga veszi át a helyét.

– Miért én? Vannak tapasztaltabb munkások is...

Rege érezte, hogyan néztek rá a kollégái, holott még hozzá sem fogott semmihez.

Néha, szünetekben váltott néhány szót Évával. Aki annyira külön dolgozott, nem tudott beszélgetni senkivel, ezért Rege sokszor megállt, kizárólag vele váltott egy-két szót a többiek közül. Éva még a szünetekre sem mehetett a velük. Kedves, fiatal lány volt, aki nagyon ügyesen dolgozott. De már alig várta az első gyermeke születését, nehezére esett hét hónapos terhesen nyolc órát ülnie egyhelyben, még akkor is, ha vele mindenki, még Zsolt is, nagyon előzékenyen viselkedett. De Éva azt is elmesélte Regének, mennyivel hátrányosabb helyzetben van a többi alkalmazottal szemben: ha csak egyetlen hibás darabot elenged észrevétlen, a nyugati megrendelő vállalat a teljes szállítmányt "visszadobhatja". Amiért elsőként a javító fizetését szankcionálná az üzem főnöksége, vagyis Kádár Zsolt.

Rege nagyot nyelt. Neki egyenesen mosolyogva mondaná meg az aligazgató, a következő hónaptól hány százalékkal büntetnék meg a mulasztásáért. Nem is lenne értelme megmondja, Regének már öt százalék és egyetlen hónap bőséges büntetés lenne, újra úszhatna vagy el is merülhetne az adósságokban!

– Én nem tudom átvenni Éva helyét. Nem is tanított be. – Próbált finoman ellenkezni az aligazgató terve ellen.

– De magát első perctől érdekelte az ő fázisa, az alapképzést amúgyis megkapta. Amit még tudnia kell, elmondok most. A többi úgyis jön majd a gyakorlattal. Éva is azt mondta, boldogulni fog a helyén.

A nő kelletlenül próbálta figyelmeztetni. – Hetek óta minden nap talált nálam valami hibát, aligazgató úr! Ültessen ide mást!

– Pontosan azért figyelem magát hetek óta! Maga kell ellenőrizze a termékeket előttem. Hatékonynak, figyelmesnek és pontosnak kell lennie! Különben mind ráfizetünk a megrendelések visszaesésével, fizetés-levonásokkal, kirúgásokkal... Soroljam még? – Kádár felvonta a szemöldökét és odakészített az asztalra egy hibás darabot. – Mi fejlődni szeretnénk! Ehhez elenegedhetetlen a minőségi gyártás, érthető, kedves Réka? Vagy Regina?

– Nem Réka, és nem is Regina! Rege. A nevem Rege.

– Furcsa név, a szüleinek honnan juthatott az eszükbe?

– Szerették a történelmi neveket, a régi, magyar neveket...

– Jól megpecsételték a maga sorsát... – Zsolt lehajolt és a darabra mutatott a nő előtt. – Meg tudja mondani, Rege, mi a baja ennek a darabnak?

A nő figyelmesen nézte meg az elé készített darabot.

– A kezébe is veheti – javasolta az aligazgaó türelmetlenül.

– Rosszul vannak bekötve a szálak. – Mutatott az összecserélt drótokra a nő.

– És mi a helyes sorrend?

– Zöld, piros, fehér és sárga. A zöld vezeti az elektromosságot az...

– Jó, jó, nem kell felsorolnia! – Intette le Kádár, aztán a hibás darabok ládáihoz fordult, más típusú hibát keresni. – Amíg átnézem ezeket, maga meg is javíthatná, rendben?

A nő szótlanul bólintott a szigorú hangra és munkához látott.

– Egy-két műszakot itt maradok magával, amíg beletanul, aztán már egyedül is dolgozhat.

Rege majdnem felkiáltott rémületében. Egy-két nap Kádár mellett?! Na ez az igazi büntetés! Hogy fogja kibírni mellette?! Ráadásul a termelési asztalok mellé Kádár nem is fért úgy hozzá, mint most, a férfi közelségében kellett dolgoznia! Egészen közel hajolt hozzá, mutogatott a nőnek, mivel tisztítsa meg a kábeleket, milyen szerszámokat szabad használnia, hogyan ellenőrizze a javításra váró darabokat, melyek a legyakoribb hibák a termelési folyamatok alatt. Mindezt úgy, hogy odaült mellé egy üres ládát élére fordítva, közel hozzá.

Rege alig győzött rá figyelni, tudva, a következő napokban bármikor bármelyik magyarázatot visszakérdezheti a férfi. Akár ha egy dobozba cetlikre írt feljegyzéseket dobálna, aztán lassanként kirángatná belőle az összeset. De ha Rege téved vagy rosszul válaszol, csúfolódva jegyezné meg, nem figyelt rá a nő. Csakhogy ő nem volt két lábon járó diktafon, még csak titkárnő sem, a jókora információ-halmazt nehéz feladat volt "feljegyeznie" hirtelen, munka közben.

Valamit észrevehetett az aligazgató is, mert megérintette a nő vállát. – Most pedig tartunk egy húsz perces szünetet, aztán folytatjuk.

Rege letette a szerszámokat a kezéből és rábólintott a rendelkezésére. Végre pihenhet pár percet.

– Hány perc szünetet? – Kérdezte hirtelen, amíg visszatette a megkezdett munkát az állványra, egy ládába.

– Húsz. Miért?

– Mert most csak a tíz perces szünet volt – figyelmeztette halkan Rege, mégis milyen az, hogy ő javítsa ki az aligazgatót?

– Maga most vitatkozni akar velem azon, mennyi szünetet engedélyezek a cég termék-ellenőrének? – Kádár felvont szemöldökkel mérte végig a felemelkedő nőt.

– Dehogy! Bocsánat! Mehetek, aligazgató úr?

– Hová? – Kérdezte a férfi.

Atyaúristen, ez nem áthelyezés! Ez a ficsúr katonásdit játszik most vele?! Mindenhez engedélyt fog kérni? Levegőt vennie még szabad? Mert lehet, dohányozni innentől tilos lesz vagy mosdóba menni!

– Szeretnék rágyújtani odakint – motyogta csendesen, mintha szégyellnivaló lenne, ha él a szünet biztosította jogával.

– Gondolom, nem baj, ha csatlakozom. – Jegyezte meg Kádár és lendületesen kinyitotta maga előtt az udvarra vezető ajtót a folyosó végén.

Rege majdnem felnyögött: nem, hát hogy lenne!? Minden vágya még a szünetét is együtt tölteni a férfival! Mérgesen gyújtott rá, idegességében félrenyelte az első füstöt. Kádár odafordult hozzá, finoman megpaskolni a hátát. A nő legszívesebben a falhoz préselte volna magát, elkerülni az érintését, de az aligazgató nem vehette észre, milyen viszolyogva tűri, hogy hozzá érjen.

– Mondtam, hogy húsz percet pihenhet! Minek akarja megfullasztani magát?

– Bocsánat – köhögte elsápadva. – Jól vagyok! Köszönöm!

– Kér egy pohár vizet?

– Nem. Felesleges. Jól vagyok.

– Maga mindig ilyen hallgatag? – Fordult hozzá a férfi pár perccel később. 

– Nem tudtam, hogy csevegni szeretne az aligazgató úr – vonta meg a vállát kelletlenül. – És pont velem...

– Amint látja, ez egy kis cég. Én pedig szeretem ismerni az embereimet. 

– Az alkalmazottakat, esetleg.

Kádár összehúzta a szemeit, ahogyan végigmérte őt ismét.

Rege kihúzta kicsit a vállait. Nem tehet ő arról, hogy nem bírja hallgatni sem, ha mások hülyeségeket beszélnek előtte.

– Mesélne magáról valamit?

– Igyekszem jó javító lenni – bólintott a nő komolyan és eloltotta a cigarettája csikkjét.

Kádár odalépett felé. – Ennyi?

– Ennyi, aligazgató úr!

– Kár! Mindig ennyire bizalmatlan?

– Nem, aligazgató úr. Csak a munkahelyeken és a főnökség tagjaival. Most megyek a női részlegre...

– Tudja, hogy ezután közvetlenül nekem kell szóljon, bármi van?

– Sejtettem – lehajtotta a fejét és bement az üzem épületébe.

Mi a fenét akar tőle Kádár?! És miért őt pecézte ki magának?! Nem is kellene észrevegye!

Ahogyan végignézett a nőkön, még az állás-interjú előtt, könnyedén besorolhatta magát Etelka és a többi "vénasszony" mellé. Nem is zavarta, hogy utálták és kinézték őt, nem barátkozni járt ide, hanem dolgozni, csupán ennyi számított: gondok nélkül töltse el a kiszabott időt és fizessék meg tisztességesen a munkáját. A többi nem érdekelte. Ha nagyon unatkozott és nem kellett tartania Kádártól, zenét hallgatott, hogy kibírja a munakidő végéig.

Azt nem vette számításba, bármiféle módon érdekelhetné az aligazgatót, azon kívül: valamiért ellenszenves Kádárnak, aki igyekszik is tőle megszabadulni, rövid úton. Már csak az a kérdés, hogyan bírja ki Rege és mennyi ideig az üzemben? 

Azért azt eldöntötte, inkább továbbra is nyitva tartja a füleit munkahelyek terén. Hátha hall egy másikról és válthat.

Gyomorgörccsel dolgozta le a napot.

Amikor hazaért, épp csak egy pillantást vetett a számítógép felé.

– Sajnálom, gyerekek, de ez nem az a nap, amikor volna kedvem és erőm veletek kalandozni a brazil Don Grogan mögött! Ne haragudj, Tigris! – Motyogta lefekvés után. – Jobb lesz más napon folytatni a történeteteket, Ben...

Kép: Wallhaven

wallhaven-516514_rege.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azordogszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr2012536931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása