Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az ördög szemével

ördögi történetek emberekről

R. és Tövisek

2017. május 30. 14:15 - ördögXL

A váratlan látogató

– Mit keres maga itt? – Kérdezte a nő gyorsan kinyitva a kaput. – Na jöjjön gyorsan, klülönben odaég a vacsoránk.

Kádár meglepetten pislogott, miközben az orrába kúszott a házból érezhető, finom illat. Sült hús, gondolta a férfi és hallotta, ahogyan korogni kezd a gyomra. Valószínűleg ez lehet a Kánaán, már ha nincs odabent férfi és Rege megvendégeli őt is.

– Arra gondoltam, mivel az üzemben nem vagy hajlandó mondani semmit, itthon kereslek fel. – Mondta vidám hangon, a sietősen haladó háziasszonyt követve.

– Kíváncsi volt, hogy van-e barátom? – Jegyezte meg a nő epésen és odalépett a sistergő serpenyőhöz, még idejében sikerült megfordítania a hússzeleteket.

– És van? Leülhetek?

Rege a felé vigyorgó férfira hunyorgott, de továbbra sem mozdult a tűzhely mellől.

Kádár szemrevételezte a házat, az aprócska folyosón át jutottak a konyhába. A folyosóról nyíló egyik ajtó mögül akció-film hangjai szivárogtak feléjük. A rendet mindenütt megtörte egy-egy gyerek-játék, a hűtőn gyerek-rajzok voltak különböző mágnesekkel rögzítve. A konyha bútorzata régies volt, de minden tiszta és otthonos.

– Azt hittem, sikerült megértetnem magával, aligazgató úr, nem vágyom a férfi-társaságra. Volt benne részem éppen eleget. Feleslegesen tette meg ezt a nagy utat!

– Zsolt! Ne szólíts még itt is aligazgatónak, mert kényelmetlenül érezném magam. – A férfi hátradőlt a konyhaasztal mellett álló széken.

Mellette számítógép-monitort fedezett fel. Nem épp elengedhetetlen tartozéka egy konyhának. Ráadásul valaki félbehagyta az írást, az egér kurzora türelmesen villogott a félbehagyott mondat utolsó szavánál.

– Az udvaron a te kisfiad játszik? – Kérdezte Kádár és próbálta félodalról elolvasni az írást.

– Nincs kint. Azóta ő is bezárkózott a szobába a bátyja mellé. – Jelentette ki a nő és a szépen elhelyezett köret mellé csúsztatta az átsült húst a pulton hagyott tányérokra, háttal a főnökének. – Ha belegondolok, maga komolyan súrolja a munkahelyi zaklatás fogalmát.

Kádár meglepetten kapta vissza a fejét. – Zaklatás, ha ennyire érdekelsz?

– A zaklatás az, ha a másik fél nem kíváncsi és nem érdeklődik a zaklatója iránt, viszont a zaklató ezzel nem törődik! Vacsorázott már? Bár gondolom, azt képzelte, idegurul a meseautóján és elrángat valahová, miután szépre csinosítottam magamat a kedvéért!

– Tényleg ilyesmiben reménykedtem. – Bólintott rá mosolyogva.

– Ugye nem baj, ha nem érzem át a baját?

Rege megtörölte a kezeit és félretette a serpenyőt.

– Még soha nem beszéltél ennyit előttem – jegyezte meg Kádár.

– Nincs semmi baj a hangommal, sem a nyelvemmel. Csakhogy a munkahelyén engem is azért alkalmaztak, hogy dolgozzam, nem azért, hogy csevegjek magával vagy a kolléganőkkel, legalábbis tudomásaim szerint ez így van. De ha tévedek, talán meg kellene kérdezzük Király igazgatótól.

– Péter el lenne ragadtatva a véleményedtől!

– De maga nem.

– Azt ne felejtsd el, hogy ő nős, én meg agglegény vagyok!

– Agglegény? – Rege felnevetett. – Manapság azt mondják, független férfi! És az agglegényt szerintem magától idősebb korban lévő férfira mondták. Maga alig lehet több harmincnál.

Zsolt csodálkozva nézte a nőt, miközben ő új terítéket vett ki a szekrényből, nagyobb adag köretet kanalazott rá és két, vöröses-barna hússzeletet tett rá. A férfi agyában cikáztak a gondolatok: kellemes a hangja, ha nevet és ez a nő okos, sőt, művelt. Szépen fogalmaz. Még a humora is jó, hiszen "megfiatalította őt".

– Harmincnégy vagyok – mondta mosolyogva.

– Nos akkor az étvágyával sem lehet gond, bár ez nem éttermi minőségű. – Rege letette elé a tányért és az evőeszközöket. – Jó étvágyat kívánok!

Aztán a szoba ajtóhoz sietett és benyitott. – Kész a vacsora, fiúk.

Két kócos fej jelent meg a hívására, előbb a szobájukkal szembeni ajtóhoz siettek. Kádár még a víz csobogását is hallotta, ahogyan egymással játszadozva kezet mostak. De amikor a konyhába léptek volna, az idegen miatt megtorpantak a küszöbön.

– Fiúk, ő Kádár Zsolt, együtt dolgozunk az üzemben. A magasabbik Hunor, a kisebbik fiú pedig Csaba. Na, üljetek le végre vacsorázni.

Hunor ellenséges tekintettel ült a férfi mellé a sarokülőre, mire az öccse azonnal mellette foglalt helyet.

– Jó étvágyat – szólt rájuk Rege újra és letette az asztalra a salátás tálat is, aztán odaült Zsolt jobbjára, szembe a fiaival.

– Már megint paradicsomos saláta? Én nem szeretem a paradicsomot! – Szólalt meg Csaba cérnavékony hangon.

– Akkor szedj csak paprikát magadnak. Hunor, segíts az öcsédnek!

– Nem segítek – rázta meg a fejét a másik fiú és tovább evett. – Ne válogasson!

– Legalább az asztal mellett ne vitatkozzatok!

– Nem is velem vitatkozik, hanem veled – mondta Csaba tele szájjal.

– Nem illik... – szólt rá az anyja rögtön, mire a gyerek, értve a célzást, lehajtotta a fejét.

Ezután szótlanul ettek, békés nyugalomban, amitől Kádár szívét soha nem érzett melegség járta át, mintha egy igazi családba tartózna végre. Legalábbis az étkezés idejére.

– Anya, játszhatok már a gépen? – Kérdezte Csaba, amikor összeszedte anyjával a tányérokat.

– Nem látod, hogy még nem fejezte be az írást?! – Csattant fel a bátyja, amíg visszatette a hűtőbe a salátás tálat.

– Menjetek fürdeni és utána játszhatsz. Akkor is, ha nem fejeztem be, átadom neked egy kicsit. De kizárólag lefekvésig – figyelmeztette Rege, kávét töltve két csészébe.

– Jó! Szuper! Én már megyek is! – Szaladt el a kisfiú.

– Hiába tolakodsz! Úgysem tudod megengedni a vizet, öcsi! – Igyekezett utána Hunor.

– Igazi családias hangulat – jegyezte meg Zsolt mosolyogva.

– Úgy egy órát vagy másfelet. De azután mindenkinek sajogni kezd a feje!

– Miért? Szerintem ilyen lehet egy család: néha zajos, vitatkozós, máskor kacagós...

Rege rápillantott komoylan. Átlagosan magasságú férfi volt, sokat foglalkozhatott a külsejével, hiszen elegáns és könnyed is próbált lenni a fehér inggel és a farmer nadrággal. Divatosra nyírt, barna haja bezselézve, frissen borotválkozva. Zsolt arca vonzotta a női tekinteteket, akárcsak mogyoróbarna szemei vagy a ruhái alatt domborodó izmai. Mutatós, talán túlságosan is, gondolta a nő és elé tette a csészét.

– Meg sem kérdeztem, akarsz-e kávét? 

– Jó vendég vagyok, mindent elfogadok, amit adsz! – Vigyorgott a nőre.

Rege szemei összeszűkültek. – De sajnos idebent nem dohányozunk, kénytelen leszel kifáradni velem az udvarra. Azt ajánlom, bújj vissza a zakódba, mert a kert végében csak a nyílt határ van, ilyenkor kellemesen csípős szelek szaladgálnak rajta.

Zsolt megfogadta a tanácsát, felvette a zakót és követte őt az udvarra vezető ajtóhoz. Rege a fogasról lekapott vastag dzsekiben lépett ki. A ház oldala mellé állított padra mutatott.

– Foglalj helyet, ha akarsz. – Ajánlotta a férfinak.

– A fiúk miatt ítélted magad magányra? – Kérdezte Kádár és kényelmesen elhelyezkedett a kopott padon.

– Először s nem ítélem. És nem magány, csupán egyedüllét! Sokak véleménye az, bátran pasizhatnék. De nekem kamasz fiaim vannak. Nekik pedig apát nem lehet akármelyik fa-ágról vagy vállfáról leakasztani. Még ha férfiakban nincs is hiány! Egy családot, ha tönkrement, nem lehet visszaépíteni, ahogyan egy ház falait!

– Attól függ, szeretnél-e házban lakni vagy megvárod, amíg rádomlik a rom...

– Mondjuk úgy, nem szeretném kitenni a gyerekeimet a hálótársaim nevelési elveinek. Azt már megkapták az apjuktól, túl korán!

Zsolt fázósan összehúzta a zakója széleit. – Ahogyan te is?

– Igen, ha az érdekel, bántott-e, a válaszom igen. De nem a fizikai fájdalom fáj máig! Csalódtam. És nem szeretnék többé csalódni, ez a helyzet.

– Inkább egyedül maradsz? Ők már nem olyan kicsik, szükségük lenne egy példára, egy férfira is, Rege! Pocsék dolog apa nélkül felnőni...

– Ez a te tapasztalatod, Zsolt. Az övék meg az, inkább nélküle, minthogy agyonverje őket!

– Nem minden férfi szadista! – Felháborodottan állt fel, de fázott is a hideg szélben ücsörögni. – Nem hiheted, hogy minden férfi csak bántaná őket vagy téged! Vannak normális emberek is!

– Erre rájönni, ki a normális, évek szükségesek! Évek és bizalom! Semmiképpen sem elég beállítani kora este és vacsorázgatni egyszer, együtt! Hozzak ki egy kabátot neked is? – Ajánlotta fel a sétálgatónak, kuncogva.

– Jobban örülnék, ha te adnál egy kis meleget – vallotta be a férfi eléállva.

– Kéred a kabátom?

– Egy kis helyet kérek benne inkább – Kádár óvatosan elhúzta a nő karját maga elől és odasimult hozzá suttogás közben. – Nem akarlak bántani...

– De ragaszkodsz hozzá, hogy megpróbáld, igaz?

– És mi lesz, ha nem csalódsz bennem? Ez eszedbe sem jutott?

– Nem! – Rege a férfi szemeibe nézett.

– Pedig én szeretnék egy bizonyítási esélyt kapni tőled, Rege – Zsolt ajkai finoman súrolták a nő ajkait. – Egy icipici esélyt kérek!

– Zsolt, a főnököm vagy! Nem akarok viszonyt kezdeni az üzemben...

– Nem az üzemben, teljesen függetlenül. Senkinek sem kell tudnia róla, ha te nem akarod!

– Így is eléggé ki vannak rám bent, első perctől így volt, hiszen nem barátkozom. De amióta Éva helyére tettél át, nyíltan utálhatnak. Én vagyok az aligazgató besúgó-barátnője szerintük! Etelka pedig féltékeny...

– Azért dolgozol te ellenőrként, mert ügyes vagy és szorgalmas! Viszont ha piszkálnak, majd beszélek velük!

– Azzal csak meglocsolnád olajjal a tüzet!

– Akkor majd Péter fog beszélni velük!

– Ugyan miért védene ő meg engem a régebbi munkásaival szemben?

– Azért, drága, mert a főnökeid egyöntetűen meg vannak elégedve a munkáddal! 

Rege nem tudta eltitkolni az aprócska mosolyt a férfi szavaira. – Komolyan így gondoljátok? Mindketten?

– Mondanám, ha nem így lenne?

– Menjünk be, mielőtt megfázol.

– Csak előtte még... – Kádár az ajkaira szorította a száját gyengéden.

A nő nem húzódott el az érintése elől, így Zsolt a kezei közé foglalta az arcát és megnyalta az alsóajkát. Rege lassan nyitotta szét az ajkait, de annál szenvedélyesebben viszonozta a csókot pár pillanat után.

Kép: Wallhaven

wallhaven-421957_kiss.jpg

 

– Micsoda meglepő fordulat – sóhajtotta Zsolt rekedten.

– Nem meglepő. Rég meg akartál csókolni!

– Az a meglepő, hogy nem is vagy te olyan kimért, amilyennek mutatod magad! Tüzesebb vagy, mint...

– Mint? – Nézett rá sötéten a nő.

– Mint a finom sültjeid! Szeretem az ügyes háziasszonyokat! De most már tényleg bemehetnénk, mielőtt idefagyok!

– De ugye azt nem képzelted, hogy a vacsora mellé ágy is jár?

– Képzelni? Reméltem volna, inkább...

– Mellé tetszett számolni, aligazgató úr!

Zsolt felnevetett. – Az életben nem hallottam még senkit ilyen szépen magázni!

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azordogszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr2412550489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása