– Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha lefeküdnél aludni. – Javasolta a férfi a fáradtan hallgató Regének.

– Jó, és te mit fogsz csinálni?

– A fiúk megengedték, hogy nézzem a tévéjüket. – Vigyorgott büszkén.

– Inkább én is itt maradok! – Jelentette ki a nő.

– Ugyan, ne legyél csacsi! Leragadnak a szemeid! Menj nyugodtan aludni!

– Alhatsz az én ágyamban is, ha akarsz – ajánlotta fel Csaba az anyjának.

Rege hálásan megköszönte, így mosogatás után gyorsan megnézte az elhanyagolt blogját, útban a fiúk szobájába.

Meglepetésére az utolsó bejegyzése alatt egy idegen véleménye várakozott.

«Túl sok 007-es filmet nézhettél, kedves Amber! De legalább megpróbáltad! ;) Kicsit túl párás lehet a fantáziád, ha a brazil törvényteleneket összemossa a japán fürdőházakkal, a szervezett bűnözést a szex-szel. Jár a szorgalmira egy pont, a bujaságért talán még egy... Már persze, ha valóban nő vagy és nem egy unatkozó portás...»

Rege mérgesen nézte a becsmérlő felhasználó nevét, "Vadász". Egyetlen perc alatt döntött, nem hagyja szó nélkül az első, blogra kapott üzenetét.

– Te meg mit csinálsz? Arról volt szó, hogy pihensz – jött ki utána Zsolt a konyhába.

– Valaki lehúzta a blogomat nyilvánosan! – Villant a férfira haragos szemekkel, és mérgesen rágyújtott. – Utálom az okoskodó, névtelenül beszóló pasikat!

– Miből gondolod, hogy pasi? – Kérdezte Kádár.

– Mert úgy hívatja magát, "Vadász"? Vagy mert a nemem után érdeklődik? Már a szóhasználatából tudni, egy egocentrikus majom!

Kádár nyelt egyet. – Megnézhetem?

– Nézd! Dühítő! Fogalma sincs, mit akarhatok, ki vagyok, a blogon alig három bejegyzésem volt eddig, és őt csak az érdekli, van-e pi... – Rege a száját és a mondat végét is elharapta dühösen. – Mintha manapság tényleg senkinek sem kellene a szórakoztató irodalom!

– És ilyenkor mit teszel? Törlöd az üzenetét?

– Dehogy törlöm! Azzal csak felheccelném magam ellen és a következő bejegyzéseim alá dőlne belőle a hasonlóan uborkás hozzászólás! – Rege rábökött a monitoron a "Vadász"-ra. – Válaszolok szépen! Ahogyan egy jólnevelt lányhoz illik!

Már püffölni is kezdte a billentyűket Zsolt mellett, aki magában mosolygott. Rege maga fogja bebizonyítani az egykori főnökének, milyen is valójában, főleg, ha Péter nem szégyellte még a művét is "lefikázni". Számára nem is volt kérdés, ki tetszeleghet a felhasználónév mögött, egy "egocentrikus majom".

«Kedves Vadász, ne haragudj, hogy a szabadidőmben, a, főleg saját szórakoztatásomra, indított blogon nem Dosztojevszkijt másolok fel a világhálóra! Szerintem felesleges lenne, ahogyan a te ízlésednek megfelelő "űzőcské"-ről szóló, duplacsövű történeteket is! Szerencsére a világon több ezer író és jó mű, valamint könyvtár létezik, ahol helyet kaphattak azok is, akik saját kútfőből írtak történeteket. Veled ellentétben, én nem hiszem, kizárólag olyan írók jelenhettek meg az irodalom egén, akik vámpírokról csupán akkor mertek írni, miután legalább egy megharapta őket! És azt sem hiszem, hogy Dante leszállt volna a pokolba Vergilius-szal, mielőtt megírta a művét. Nem fogom zokon venni a pontozásod sem. Ez csupán egy kis szórakozás a számomra, és ha neked nem illik bele az ízlésvilágodba, a válaszom: nem vagyunk egyformák! Szerencsére! Nekem van fantáziám, neked meg nem sok adatott, ha csupán egy portásról tudod feltételezni az írói szabadságot. Minden jót, Amber.»

Rege elégedetten küldte el a választ újraolvasás után és hátradőlt. Zsolt nevetve ölelte magához és homlokon csókolta.

– Szépen beszóltál neki! Még hogy portás! – Nevetett Kádár.

– Nem vicces! Történetesen most olyasmi vagyok – húzta el a száját Rege.

– Akkor a legkívánatosabb, akit valaha láttam – súgta a férfi.

– Nektek mindig csak az érdekes, ami a saját ízléseteknek megfelel és fogatokra való?

– A pasik ilyen szűklátókörűek, de ti pont ezért szerettek minket, nemde?

Rege a férfi szemeibe nézett, mielőtt az ajkuk összeért, akárha ellenkezni akart volna.

– És most, kislány, szépen ágyba kell tegyelek, hogy megálmodhasd, mi lesz Bennel a következő részben.

– Te is olvastad? – Lepődött meg a férfi szavain Rege.

– Még szép! Nekem tetszik a Ben fiú, lehet, rokonlelkek vagyunk! Egy szép nő kegyeiért a végsőkig elmegyünk. Szóval hiteles vagy, én aláírom! Ha akarod, oda is tűzöm a véleményem "Vadász" alá.

– Nem kell! Nem akarom, hogy ti ott kakaskodjatok miattam! Vannak ilyen alakok, azt élvezik, ha másoknak beszólhatnak, ettől érzik magukat a "szavanna királyának", mert különben... – Legyintett.

Zsolt jóízűen felnevetett. Vajon mit mondana Rege, ha tudná is, kiről adott ilyen tűpontos leírást? De ő mindenképpen el fogja mondani a nő egykori főnökének, azzal együtt, megérdemli a nőtől kapott jellemzését! Hiszen Péter Zsolttól tudta, kinek a blogját olvasta, mégis ilyen lekezelő megjegyzésekre ragadtatta magát. Hétfőn nem fogja szó nélkül hagyni, miatta találkozott a bloggal, de Király jobban teszi, ha békén hagyja az ő barátnőjét. Milyen jól esett erre gondolni. Rege az ő barátnője! Péter pedig foglalkozzon a feleségével, ha annyira unatkozik!

Elégedetten mosolygott a meztelen nőt magához szorítva éjjel is. Az ő barátnője, aki szép, okos és író, nem mellesleg szuper szakácsnő és édesanya!

Hétfőn majdnem egyidőben érkezett az üzembe Péterrel.

Míg az igazgató szokásosan távolságtartó arccal figyelte a fütyörésző alakot magával szemben, Kádár jókedvűen mosolygott az emlékeit ízlelgetve Regéről és a családias napokról.

– Ennyire jól telt a hétvégéd? – Kérdezte Király.

– Igen, köszönöm. És a tied? – Zsolt összeválogatta a szállítmányok nyomtatványait és a megrendelési igazolásokat.

– A jelek szerint nem lettem olyan mértékig kipihenve, mint te! A szüleimnél voltam a húgom születésnapját ünnepelni.

– Remélem, azért jól szórakoztál – Zsolt a papírokba mélyedt, nehogy elárulja a vigyorgásával magát.

– Mondjuk. És te? Mitől van ilyen jókedved?

– Semmi különöset nem csináltam, csak jól telt: kellemes társaságban, finomakat ettem és mozogtam is!

Péter nem kellett találgasson, vajon milyen programja lehetett a barátjának? Zsolt pedig nem is magyarázkodott, a hóna alá fogta a mappáit, hogy a termelésre induljon, de még az ajtó előtt fordult vissza az igazgatója felé.

– Az üzemben leszek, ha kellenék.

– Rendben.

– És, Péter?

– Igen?

– Megkérlek, ne az én barátnőm blogja alatt trollkodj, oké? – Szólt vissza.

Király meglepetten pislogott.

– Regével ellentétben én tudom, ki szeret a nagy "Vadász" szerepében virítani! Őt nem zavarja, ha kevesen olvassák, akkor téged miért zavar, amit ír? Nem minden nő életét a saját külsejének ápolása tölti ki... Ráadásul az okos nőket is meg lehet hódítani, szerencsémre!

Király csodálkozása átcsapott bosszankodásba. Ő már alig emlékezett arra a kis olvasmányra. Az még beugrott neki, hozzászólt valami rövidet, pusztán kíváncsiságból, talán enyhén szarkasztikus volt. Legjobb lesz, ha gyorsan újraolvassa a saját hozzászólását. Szerencséjére a keresőben elmentette a blog címét. De már nemcsak az ő szavai szerepeltek ott, hanem az "író" válasza is. Hunyorogva mosolygott "Amber" szavaira, már a hangzásából megérezhette: keményen beletaposhatott a kishölgy "szívébe".

«Sajnálom, ha a szarkasztikus véleményem ennyire elevenedbe talált. Építő kritikának szántam, remélve, hogy a hozzászólásom, mint olvasódtól, hasznodra válik, kedves Amber. Azt hittem, ezért nyilvános a blogod, mert bárki olvashat és hozzászólhat. Ha az írással nem boldogulsz is, remélem, más, csajos tevékenységekben osztatlan sikereket érsz el ;) Vadász»

Aztán újra elfelejtkezett az egész mókázásról. Amíg az ebédszünetről visszatérve észrevette az elektronikus levél-ládájában megjelenő értesítést, valaki válaszolt az új hozzászólására.

«Oscar Wlde szerint a szarkazmus a szellemesség legalacsonyabb rendű formája. És megkérlek, a cinikusságot se rajtam gyakorold, rendben? Annyian olvasnak, ahányan! Amber»

Péter meghökkenve ült le a székébe. Tényleg, miért is...? Nem érdemli meg, hogy bántsa őt. Főleg nyilvánosan. Legjobb lenne, ha több percet nem is pazarolna rá...! Zsolt barátnője, gondolta gúnyosan mosolyogva. De vajon meddig? Meddig lehet érdekes egy szépfiú egy olyan nőnek, aki Oscar Wilde-tól idéz? Mint neki? Aki szeret de Saint-Exupéry-t olvasni elalvás előtt, és egy olyan nővel osztja meg az ágyát, aki azt hinné, valami francia luxus kozmetikumról beszélgetne vele, ha megkísérelné szóba hozni előtte az írót?

Király ennek ellenére belátta, messzire ment. Túl messzire. Akár Regéé a blog, akár másé, neki nem kellett volna így reagálnia!

Ezúttal viszont nem akarta publikusan folytatni. Inkább a közösségi hálón kereste ki Amber profilját a blog címe alapján. Szerencséjére hagyhatott neki egy finom hangú bocsánatkérést, amiért olyan lekezelően véleményezte a blogot első ízben. Igyekezett "baráti jobbot" nyújtani az ismeretlenül megsértett írónak.

Kép: Pixabay

– Honnan vetted, hogy én írtam a blogjára? – Kérdezte hazafelé indulva Zsolttól.

– Tagadnád, Vadászkám? – Nevetett Kádár. – Pedig szerintem, főleg a legutolsó bejegyzése szuper lett! Nekem legalábbis alaposan megmozgatta a fantáziám...! Meg is fogom tudakolni, mikor kaphatnék én is masszázst tőle?

– Remélem, az idióta feltételezésedet nem mondtad el neki is!

– Hogy te vagy a "Vadász"?

– Zsolt, én még azt sem tudom elképzelni róla, hogy ő írta azt a blogot! Szerintem valahonnan csak lemásolta. – Jelentette ki felsőbbségesen az igazgató.

– Tudom, én nem vagyok olyan kultúr-bubus, mint te vagy Rege, de nekem tetszik a stílusa, ahogyan az is, milyen finoman pöckölt le, te egocentrikus!

– Láttad, amikor válaszolt? – Követelte a választ a főnöke, mire Kádár felnevetett, ahogyan a kabátjába bújt, tetszett neki az érzés, ezúttal ő bosszanthatja a tudásával Pétert.

– Olvastam is, amit írtál, meg amit ő írt válaszul. De megnyugtatlak, eszembe sem jutott rólad fecsegni és őt sem érdekelte a "Vadász" tovább, mint az a három perc, amíg visszaírt neked. A hétvégénket nem akartuk ilyesmivel tölteni!

– Gondolod, hogy neki is elég lesz, ha néha összefuttok? Bár igaz, ha valóban ő írta azt a pornó-jelentet, nem lehetsz az egyetlen "hódolója"! Én a helyedben meggondolnám ezt a "barátnő"-kérdést jobban!

Zsolt hirtelen felfortyant. Király őt régóta könnyelmű Don Juan-ként festette le az ismerőseik előtt, akár a barátja füle hallatára is. De ez volt az első olyan eset, amikor egy nőről is így beszélt, ráadásul az ő kedveséről. Csupán mert sejtette, milyen kapcsolatban állnak ők ketten Regével!?

– Mondd csak, igazgató úr, csak nem savanyú az a bizonyos szőlő?! – Kérdezte lassan tagolva a szavakat. – Az egész kezd olyan színbe kerülni, mintha te féltékeny lennél rám Rege miatt!

– Én?! Én még azt sem értem, mit akarsz te tőle?

– Azt, amit egy hozzá hasonlóan különleges és izgalmas nőtől lehet: melegséget, jó társaságot, otthont talán, és igen, szenvedélyt is! Ha tényleg ennyire kíváncsi vagy, nem az a kicsapongó fajta, sőt!

– Mert ő ezt mondja, igaz? – Nevetett gúnyosan Király.

– Én mondom, te hülye! Én, aki komolyan pedálozom a bizalmáért! Túl van egy pocsék házasságon és egy agresszív barmon, aki nem szégyellt rá és a saját gyerekeikre kezet emelni! Kár azt képzeld, csettintésre hanyatt lehet vágni! Körbe kell udvarolni, hogy egyáltalán komolyan vegyen bárkit is! Úgyhogy most én is vadásznak állok, kizárólag miatta! Viszont már a számban érzem a győzelmet! És ha nem akarsz egy ósdi párbajba keveredni az egyetemi cimboráddal vagy box-meccset rendezni vele, több megjegyzést nem teszel Regére, világos!?

Péter értetlen arccal állt még akkor is, amikor Zsolt kigördült az üzem kapuján.

Kádár, aki a könnyű menetek híve, amint középkori lovagként a nő védelmére kel? Mintha egy idegen figyelmeztette volna pár perce, és nem az ezeréves barátja. Zsolt ugyan jóval érzékenyebb jellem volt nála a szomorú gyerekkora miatt. Viszont a nőkkel annál hidegebben tudott viselkedni. Sokszor elmondta Péternek a hitvallását erről: amilyen a mosdó, olyan lesz a fürdőszoba szőnyege is! Vajon ha most ennyire Rege védelmére kelt, Péter tényleg számíthat rá, ezúttal Zsolt sem szabadul az oltárig ettől a nőtől?

Ideje lenne nem foglalkoznia ezzel. Holnap már indul a szlovákiai vadásztúrára és végre elfelejthet mindent és mindenkit! Jöhet a jól megérdemelt pihenés.