Amíg a lefekvéshez készülődött, eszébe jutott, illene megosztania az ismerőseivel, miért nem lesz elérhető az ünnepekig. Csodálkozva látta meg Amber üzenetét.

«Ó, minő bátorság, tán Férfi a neved?! Szúrkálódunk nyilvánosan, de bocsánatot kérni már csupán halkan, a színfalak mögött merünk?» Jelent meg az üzenet ablaka Amber nevével és profilképével.

Péter felnevetett, az előző lesajnáló válasz után ez a cinikus hang kemény visszavágás volt, na de így már ismerősnek tűnt, szinte a nő hangját is hallotta gondolatban, ahogyan kimondja a neki címzett szavakat.

– Nem fekszel le még? Azt mondtad, már hajnalban indulsz – szólt rá Arabella, útban a hálószoba felé, miután lemosta a fekete alga arc-pakolását.

– Menj csak. Pár levelet még el kell küldenem.

Arabella nem is válaszolt, hangosan bezárta a háló ajtaját. Péter visszafordult a laptophoz és mosolyogva válaszolt.

«És milyen meglepő, hogy az író pont a színfalak mögött cinizál. Miért is? Békíteni szeretnék, hozzak egy olajfa ágat? Pálmát? Galambot? Mea culpa, így jobb? Megkövetlek.»

«Komolyan egy orrbavágós troll-lépéssel szoktál ismerkedni?»  Villant fel az üzenete válasza, még mielőtt bezárta volna Amber "ablakát".

«Nem. Jobb napokon egészen kedvelhető a személyiségem, legalábbis mások és a horoszkópok szerint... Nem terveztem ismerkedést, csak beleszaladtam az írásodba véletlenül...»

Alig küldte el a választ, Amber új üzenetet küldött: «Juj, ez egészen sértő rám nézve! Szóval fikarcnyit sem érdekellek, mégis több napja írogatsz, csak mert unatkozol, kedves Vadász? Fogalmam sincs, hogyan szaladtál bele, hiszen alig egy-két ember jár arra. De mindegy is. Köszönöm, hogy "figyelemre méltattál", visszaengedlek a vadászterületedre. Sok sikert!»

«Nincs saját vadászterületem.» Válaszolta még, de nyugodt hittel, a nő ezt már nem fogja elolvasni, talán soha.

Tévedett.

«Nem csodálom, nőket mindenütt találni...» Amber üzenete végén egy mosoly-fej tündökölt.

«Félreérted. Nem nőkre szoktam vadászni!» Tiltakozott Király önérzetesen.

«Komolyan? Mire vadásznál vagy ez csupán egy kis álruha?»

«Állatokra.»

«Nem mondod? Ahogyan Fekete István és a régi főurak? Kedvtelésből? Állatokra?»

«Jobban tetszene, ha nőkre vadásznék?»

«Ha nem azt is fegyverrel tennéd, lehet, hogy igen. Inkább úgy, mint állatokat bántani.» Oktatta ki a nő.

«Mint potenciális célpont vagy vad, csodálkozom a véleményeden!» Péter felnevetett halkan és átült a kanapéra az asztaltól, hogy kényelmesen írhasson, és új kérdést pötyögött. «Nem tartalak fel? És így én is megtudhatom, honnan jött az Amber? Így hívnak valójában?»

«Nem tartasz. Még dolgozom. Nem, írói álnév. Eredetileg Amber X., mert olyan a hangzása, mintha azt mondanád: Tizedik vagy Ismeretlen Ember. És nem tartanám magam semmikor sem potenciális vadnak, mivel típusokra osztva a női társadalmat, egyáltalán nem biztos, hogy megfelelnék neked. Gondolom, az igazi vadászok sem lőnek vadkacsára elefántnak szánt golyóval... Ahogyan nem lőnek mindre, ami mozog, csak mert mozog!»

Péter meghökkenve olvasta el újra, aztán lekapta az olvasó szemüvegét és megdörzsölte a szemeit. Mikor lepte meg utoljára így nő? Hány perc alatt válaszolt? Kettő és fél perc... Ő ennyi idő alatt, ilyen megfogalmazással be sem tudta volna ütni a karaktereket. Villámkezű Amber!

«Ez természetesen igaz. De azért nem minden a külső» próbálra menteni a helyzetet. «Az is élmény, ha egy nőnek jó a stílusa!»

«De az enyém nem az, ezt már kinyilvánítottad. És azt a külső dolgot te sem gondolod komolyan! Ha a borítás nem "bejövős", ahogyan manapság mondják, az egész történetből nem lesz semmi!»

«Szóval az író, akit lehet, egy-két szemtelen kellemetlen megjegyzésekkel illetett valamikor, inkább elbújdosott és álnéven, erotikus történetekkel szórakoztatja azt az egy-két olvasót?» Kíváncsiskodott, vigyorogva a gépére.

«Az első része nem teljesen. Bár kaptam néhány kéretlen meghatározást a külsőmet illetően, nem bújdosom. A külsőm teljesen átlagos, tehát nincs miért bújkálni. Csak így van lehetőségem olvasókat találni. Manapság csak így, vagy még így sem, ha nem fektetsz bele. Nekem jelenleg nincs mit befektetni a saját kis fantáziámon kívül.»

Péter maga elé képzelte az alakját, nem tartotta annyira átlagosnak, sőt, csinos, ahogyan az összeütközésükkor megérezhette, nagyon is formás alkata volt.

«Meglepően fülledt fantázia» Tette hozzá félmosollyal az ajkán.

«Ha szeretnéd, újra elismételem: akármit nem olvasnának el, egyedi és új kell legyen. És a leggyakrabban a nők olvasnak, ők pedig még nem kezdtek se lekicsinyleni, sem pedig túl fülledtnek titulálni!» Védekezett Amber.

Péter szélesen vigyorgott a válaszra, Apolló papnéja bort prédikál és vizet iszik? Kádár mellett majd bepótolhatja...

«Valószínűleg a párod nagyon örülhet és büszke is rád...» Szúrta közbe.

«Nincs párom. És azt hiszem, már soha nem is lesz.»

Péter sötét elégtétellel olvasta a szavait. Tessék, Zsolt fiam, így vedd a védelmedbe! Ő meg közben szabadon élvezi mások táraságát, miközben te azt vizionálod, mellette horgonyzol le! Ilyenek a nők! Szépek, kívánatosak, angyal arcúak, miközben ők maguk a romlás!

«Van egy kapcsolatom. De szerintem nem kellene ilyen mélyre merülnünk. Gondolom, feltartalak. Inkább elköszönök. Jó éjt, Vadász!» Biztosan Péter "elhallgatása" megijeszthette.

«Nem tartasz fel! Jó az állóképességem, kell a vadászathoz.» Az órára pillantott, már úgyis csak egy órája maradt az előre beállított ébresztőig, hogy készülődni kezdjen. «Nem akartam túllépni az engedélyezettnél, Amber. Valahogy nem illik rád ez az Amber. Jobban el tudnálak képzelni Tigrisnek, mondjuk.»

«Ugyan miért?» Kérdezett vissza a nő.

«Sorolhatom?»

«Annyi okod van már?»

«Szeretsz játszani, ami a nagymacskák egyik sajátossága. De legalább olyan gyorsan mereszted ki a karmaid. Kíváncsi vagy, rendkívül jó megfigyelő...»

«Nincsenek csíkjaim. Legfeljebb egy-két striám...» Írta közbe a nő.

«És a szemed?» Kérdezte a férfi.

«A szemem is teljesen átlagos. És mégcsak kancsal sem vagyok. Miért van az, ha egy férfi beszélgetni akar, menthetetlenül a külsőm a téma a művészetem után? Mit szeretsz például olvasni?»

Király meglepődött. «Nos jó, nálad a pont, kedves Tigris.» Kelletlenül látta be, a vadászösztöne nem aludt ma sem. «De Saint-Exupéry, Wass Albert, Kittenberg Kálmán...»

«Csupa kalandos fickó. Már érthetőbb, miért nem sikerült lenyűgözzelek...»

«Ha jobban belegondolok, kicsit irigyellek» Vallotta be Király. «Nem túl gyakori bűn nálam, de nekem nem lenne ilyen képzelőerőm.»

«Próbáltad? Esetleg olvashatom is?»

Péter talán el is pirult volna, ha nem figyelmezteti magát, nem viselkedhet úgy, mint egy megilletődött kiskamasz! Elvégre meglett férfi és nem gyerek! De azt nem tudta letagadni, jól esett neki a nő érdeklődése.

«Talán valamikor arra is sor kerülhet. De egyelőre maradok az olvasásnál, úgy gondolom. Lehet, még a hozzászólástól is tartózkodni fogok ezek után.»

«Azt mindenképpen tartsd szem előtt, nem mindenki jut el Exupéry színvonalára, bárhogy is szeretne, vagy legalábbis nem azonnal, az első írásaitól kezdve! Ellenben próbálkozni is lehet, kell is! Szeretnék az ő magasságáig eljutni, de ez aligha fog összejönni egyik éjszakáról a másikra. Örülnék, ha hagynád, hogy még próbálkozzam, ameddig még... Nos, amíg még van bennem bátorság, én már kaptam pár elutasítást. Nem hiszem, hogy túl sokáig lesz még erőm firkálni...»

«Miért? Nem kellene abbahagynod, hiszen alig kezdted el a blogot. Ilyen könnyen feladod?»

Péter kellemetlenül érezte magát, ő tudta, mennyi vitával jár, nem akart lemondani a vadászatról, a szenvedélyéről, amit sokan elleneztek, főleg Arabella és kettőjük szüleik. De egy szenvedélyes ember, akárcsak Rege, ha lemond a saját örömeiről, belerokkanhat lelkileg.

«Igazából én is meséket szerettem volna, mint A kis herceg...» Vallota be az író.

«Ami valójában nem is mese...»

«Igen. De eladhatatlannak tűnik. Manapság az internettel versenyezve képtelenség. Hiszen majd minden megtalálható már pár érintéssel és gombbal, ingyen. Mindegy. Nem terhellek a panaszaimmal. Lehet, neked van igazad, olvashatatlan vagyok, csak nem akarom belátni, ezért sikertelen is, bármibe is kezdek, ezért...»

«Azért három lap után nem szoktam letenni a könyveket. Te pedig azt mondtad, még próbálkozol, amiben én reménykedem is. Pár napig alig lesz más szórakozásom, mint olvasni esténként.»

«Inkább üsd fel valamelyik akciódús csodáltad kötetét.»

«Ugyan, Tigris, ne tagadj ki a fürdődből egy kis elhamarkodottság miatt! Tényleg érdekel, mi lesz ezzel a Flynn nevű alakkal. Ahogyan arra is kíváncsi vagyok, mennyire sikerül levadásznia a brazil Tigrist. Sikerül neki?»

«Fogalmam sincs.»

«Vegyem úgy, nem fogsz elárulni semmit előre? Még a függöny mögött sem? Még akkor sem, ha lakat a számon?»

«Soha többé be sem töltenéd a blog oldalát, ha egy kis részletet is elárulnék előre belőle!»

«Na jó, megígérem, annál szorgalmasabban foglak olvasni!» Mosolyogva nyomta meg a küldés gombot, majd kiegészítette gyorsan. «Amúgy sem tudnék mit tenni esténként.»

«Nem tudom megígérni, hogy a blogra kerül fel valami az ünnepek utánig, de ha annyira unatkozol, én itt leszek!»

«Úgy érted, bármikor írhatok és te majd szórakoztatsz?»

«Legalábbis meg fogom próbálni, de csak akkor, ha szépeket fogsz írni cserébe és nem savazol!» Ígérte a nő.

«Ilyen ajánlatot nem is szabadna elfogadnom...»

«Amúgyis unatkoznék. Cserébe te ébren tartasz, amíg van hozzá kedved. Így jó?»

«A jót illik viszonozni, engem így neveltek.»

«Még a rosszat is!»

«Cinikus. Nem illik hozzád, Tigris. De ha nem baj, most elbúcsúzom estig. Viszont készülj! Szét akarom nevetni magam veled...»

«Igyekezni fogok!»

Péter el sem hitte volna, milyen szorgalmas lesz azért, hogy az éjszakáit a csevegésnek szentelje a szabadságán.