Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az ördög szemével

ördögi történetek emberekről

R. és Tövisek

2017. augusztus 07. 16:13 - ördögXL

a Vadász és Rege a csodáról

Péter negyed órákat aludt, álmában folyton ott volt Regével a Vadkanban, minden alkalommal elengedve őt, pedig az ösztönei nem akarták hagyni, játssza meg továbbra is a "hadvezért". Azt a jéghegyet, akinek semmi sem fáj és főleg nem hiányzik semmi az életéből. Senki sem tudná elképzelni, mennyire igényelné valójában a melegséget és a szeretetet, amit egy másik embertől szeretett volna megkapni régóta: valakitől, aki nem a születése és a neve miatt, nem a pénzéért vagy a családi vállalkozásért kedves hozzá... Valakire várt, aki észreveszi rajta, mire van szüksége, anélkül akár, hogy szólnia kellene bármit is...

A harmincegyedikét átaludta. Emiatt csupán elseje délelőtt, az új év első napján vette észre Rege szöveges üzenetét a mobilján.

«Sajnálom, hogy nem vettem fel. Azt hittem, Zsolt keres a számodról. Talán így jobb... Boldog új évet neked, Péter! Sok sikert neked és az üzemnek is! Majd egyszer beszélgethetünk, ha még... Ha még akarsz... Rege»

Amikor fel tudott kelni az ágyból és képes volt leülni az aznapi első kávé mellé, a telefonja rezegni kezdett a laptop mellett.

– Szevasz, te hétalvó! Most hívlak hetvenhetedjére! Ilyen hosszú volt a tegnapi buli?

– Lóránt, halkabban! Miért kerestél?

– Emlékszel a születésnapodra a Vadkanban?

– Mi van vele? – a homlokát dörzsölve könyökölt az étkezőasztalra.

– Imádom az ilyen bulikat, első osztályú reklámfotókat lehet készíteni, natúr beállások, ismeretlen arcok, könnyen eladható képek...

– A lényeget, Lóránt! A pipás képet akarod rámsózni?

– Szerintem van annál jobb képem is arról az estéről! Több is! Emlékszel egy vörös kockás ingre? Egészen úgy tűnt, te is rosszul bírod azt a színt, akár csak a bikák...!

– Hozd ide! Az összeset róla!

– Fél óra, jó? – a fotós tudni akarhatta, mennyire érdekli Pétert a képsorozata.

– Öt perc, érted? Öt perced van! – válaszolta Péter.

Lóránt hat perccel később már csengetett is a kaputelefonon.

Péter szándékosan az ajtóban állva zárt el a barátja útját, nem engedve a lakásba.

– Nytomtattad? – vakkantotta neki.

– Persze, előre...

– Mind itt van?

– Igen.

– Biztos? – kérdezett rá Király.

– Igen! – Lóránt elővette a jókora borítékot. – Csináltam három nagyítást is, hátha érdekel...

– Rendben, de most tűnj el!

– Megjött a nejed? Ezért izgulsz?

– Lófaszt! – Káromkodott Péter. – De most nem a te társaságodra vágyom, barátocskám! Mennyivel jövök?

– Neked tényleg kell a vörös inges?

Király szemei elfehéredtek.

– Ha egy szót is szólsz róla és megtudom, soha nem hívnak meg többé sehová! Értetted?! Na, mennyit kérsz?

– Fogadd baráti jócselekedetnek – hátrált el a fotós az ajtóból.

– Kösz – Péter erősen becsapta az ajtót és az étkezőbe rohant.

A számítógépén meg is jelent az üzenet, amit Rege előző nap, illetve aznap írt a Vadásznak: «Azt hiszem, rossz ötlet volt, amiért megfogadtam a tanácsod, Vadász. Akhilleusz nem az az ember, akit érdekelhetnék. A valóság jobban lesavazott, mint te! A kapcsolatot is lapátra tettem. Úgyhogy az új évben a padló az egyetlen, ami megmaradt nekem. Remélem, te jól vagy és csak az ünnep miatt nem vagy itt! Szórakozz jól és vadászgass nőkre!»

A következő üzenetet két órával korábban küldte neki: «Aggódjak? Vagy ne? Az sem baj, ha kinevetsz, csak jelentkezz, kérlek! Szívesen csevegnék veled a padlón fekve.»

Péter a négy képet nézegette, miután az apró adathordozó kártyát eldugta a tárcájában. Lóránt szorgalmas volt, tökéletesen megörökítette a csókot és a beszélgetésük látványát is a fotóin. Legnagyobb sajnálatára csupán féloldalról látszott az arcuk, de elég volt egyetlen pillantást vetnie a nő arcára, felvillant előtte a tekintete, mennyire csalódottan nézett rá, amikor otthagyta a folyosón.

Nem, ezt nem hagyhatja ennyiben!

«Ne haragudj, megfáztam a szilveszteri malackodásban. De amint jobban leszek, ígérem, adom a vállaim, Iliásznyi hellyel, leülök melléd a padlóra és sóhajtozom a kedvedért. Achilles pedig vagy hígagyú hozzád vagy csak nehezebb felfogású. Gondolj csak bele, lehet, nincs hozzászokva, hogy használja azt a valamit, ami alá más a nyakkendőjét köti. Vigyázz, nehogy te is megfázz a padlón fetrengve! Még rámfogod az első közös padlózásunkon, én ragasztottam rád!» – küldte el kapkodva az internetes üzenetét, majd hívta is Regét a mobilján.

– Szia. Ne haragudj a zavarásért, de valamit szeretnék neked mutatni – utálta a távolságtartó hangját, de képtelen lett volna másba kapaszkodni, mint a szokásos "pajzsába", hiszen először beszélnek telefonon.

– Üdv. Nekem akarsz...? – Rege meglepődhetett a váratlan hívótól. 

– Igen. Képek a buliról. 

– Ó, és nem szeretnéd, ha a feleséged meglátná? – kérdezte megértő hangon.

– Szó sincs róla! Azt akarom, hogy megnézd! Megtennéd?

– Péter, én itthon vagyok, Tótpusztán. Esélytelen, hogy ma bejussak a városba. Ne haragudj!

– Elviszem. Most rögtön. Megengednéd?

– Ha szeretnéd, persze, de...

– Kérlek! Fontos, nekem valóban az!

– Jó, gyere csak. A kapuban foglak várni, mivel csengő nincs. A templom és a temető utcájában, jobbra a negyedik ház, kopott, vöröses kerítés, kétszázhét szám.

– Köszönöm! – Ez már lágyaabban csengett.

– Nincs mit – hallotta az alt finom remegését.

Mint egy eszehagyott, kapkodott és rohant volna. Kényelmes farmert, fekete pulóvert választott a zuhany és a borotválkozás után. Habár még azt sem tudta, tetszik-e a nőnek a körszakálla vagy nem? "Olyan semmilyen" lett, ahogyan Arabella titulálta az öltözködési stílusát, és ami remélhetőleg nemcsak neki, de Regének is tetszik.

Szerencsétlenségére két közúti ellenőrzésbe is belecsúszott, nem tartotta be a sebességkorlátozást. Az első rendőrnek azt hazudta, a beteg nagynénjét látogatja meg, másodjára már azt, a barátnőjét. A tisztek mindkét esetben a legkisebb helyszíni bírság kiróvása után engedték tovább. Ebből sejthette, a szokásos év eleji razziát tartják az ittas sofőrök lemeszeléséért. 

A megszakítások miatt folyton elfelejtette az előre megszerkesztett beszédét, amit Regének szánt, magyarázatul a rossz házasságáról, a magányosságáról, a magára erőltetett némaságáról... Mindent szeretett volna elmondani neki, hogy ő mérhesse meg, valóban olyan csodálatra méltó férfinak találja még ezek után is?

Amikor megpillantotta a kopott vaskerítést az aprócska házzal a fényszórók fényében, mintha minden gondolatát törölték volna belőle. Hirtelen állította meg a motort és a sötétségbe kémlelt. Se villanfény, se mozgás nem látszott odabent. Talán nincs is itt... Ki kell szállnia, legalább meg kell néznie, hátha téved. Lehetséges, nem hallotta a háza elé parkoló autót.

Alig nyitotta ki a kocsija ajtaját, már hallotta a bejárati ajtó nyitódását maga mögött.

Mire a férfi a kapuig ért, a nő már ki is nyitotta előtte a rozsdás zárat.

– Mitől ijedtél meg? Még kutyám sincs, hogy megugatott volna! – nevetett rá Rege kedvesen. 

– Azt mondtad, a kapuban vársz! Teljes sötétség van...

– Az itteniek már naplót vezetnek rólam és a napirendemről – sóhajtotta fázósan. – Különlegesen jó pletyka-alany vagyok a faluban. Gyere be, kérlek!

Péter csendesen benyomta a kaput, Rege pedig visszazárta kulccsal.

– A kocsidon van riasztó vagy behajtasz az udvarra, amíg maradsz? – kérdezte elővigyázatosan a háziasszony.

– Van riasztóm. De talán így is új történetet koholnak rólad...

– Megszoktam – mosolyodott el a nő. – Fáradj be, csak vigyázz, a fiúk játékai az előszobában vannak.

– Ilyen korán alszanak?

– Nem – nevetett fel, miközben előre engedte a férfit a házba. – A sógornőmnél vannak vendégségben. A bírósági határozat szerint egy téli ünnepet ott kell töltsenek, találkozni az apjukkal.

– Nincsenek itthon?

– Nincsenek, Péter, mert...

Odabent alig zárta be az ajtót maguk után, a férfi felé fordult, de nem fejezhette be a megkezdett mondatot. Ajkait elnémították, ahogyan Péter szenvedélyesen csókot koldult tőle. A nő karjai Király vállaiba kapaszkodtak, miközben élvezte a testét magához szorító férfi ölelését. Azonnal átforrósodott tőle, minden porcikája bizsergett, kívánva őt, aki a folyosón falához szorította, a férfi az ajkai égtek és a kezeivel minél inkább igyekezett felfedezni azt, amit a vékony hálóing és a kötött kardigán eltakarni igyekezett előle.

– Menjünk hátra, ahol kényelmesebben... Beszélhetsz hozzám – sóhajtott a nő, miután nehezen elszakította ajkait Péter szájától.

Király megfogta a kezét és összefűzte az ujjaikat, határozott léptekkel indult előre a házban. Rege csak mosolygott, ő még a sötétségtől és az ismeretlen helyektől sem fél ezek szerint. Nem állt meg az olvasólámpa gyenge fényében fürdő konyhában, ösztönösen a következő ajtóhoz lépett.

– Itt át? – kérdezte a biztonság kedvéért, Rege lekapcsolta a kis lámpát és bólintott.

Péter a sötét fürdőszobán haladt, nyugodt léptekkel, a kád mellett elhaladva rátette a kezét a kilincsre és kinyitotta a nő hálószobájába nyíló ajtót. 

A kályhában kellemesen pattogott a tűz, de más fényforrás nem volt.

– Amíg teszek a tűzre, felkapcsolod a villanyt? Kérsz esetleg...?

Rege ajkaira egy mutatóujj simult, mielőtt a férfi elengedte volna a kezét.

– Nem kérek sem enni, sem inni! És nem kell a villany sem! Tökéletesen látlak ennyi fényben is. Az ágyadon és a melegségeden kívül nincs más, amire vágynék – suttogta Péter rekedten, majd érzékien megcsókolta a nőt újra.

Rege reszketett, pedig a szobában ezúttal igencsak meleg volt. Hagyta, hogy a férfi az ágyára ültesse, majd a mozdulataiban gyönyörködhetett, ahogyan további fahasábokat tett a kályhába, mintha egész éjszakára be akart volna fűteni előre.

Amikor felállt és az ágyhoz lépett a nő elé, Rege felugrott türelmetlenül és zavarodottan.

– Amikor megláttam az önéletrajzod, a csodaszarvas jutott eszembe, amiben Arany leírta, egy szarvasbika vezette el Hunort és Magort Pannóniába. Rege a csodaszarvasról... Melyik vagyok én? És te nem Dúl lánya vagy vajon?

– Tőled függ, minek látsz... – suttogta a nő talányos mosollyal.

Péter szótlanná vált a válaszától, inkább újra magához ölelte őt és szájoncsókolta. Nem telt bele sok idő, és a tenyerei lesimogatták róla a kardigánt, mire a szép, napsütötte karok még szenvedélyesebben ölelték át a férfit. Péter csak nehezen vette rá magát, hogy elengedje és kibújjon végre a pulóveréből, ami alá már be-bekíváncsiskodtak Rege ujjai is. A padlóra dobta a ruháját és hagyta, hogy Rege sötét íriszei simogassák, a nő arcán elégedettség és csodálat tükröződött, ami megnyugtatta a férfit, nem siet el semmit a ma éjszakával, Rege ugyanúgy vágyik rá, ahogyan ő a nőre. Váratlanul maga elé fordította és magához szorította, miközben a kezei egyre feljebb és feljebb húzták a hálóinge alját a testén.

– Most is félsz tőlem? – suttogta a nő fülébe.

– Félek. Lehe, csupán játszadozol, aztán ki fogsz nevetni... – sóhajtotta Rege a sötét ágyat nézve maga előtt.

– Nem tudnék nevetni azon, megbabonáztál! Nem tudom, mivel és hogyan érted el, de megőrjítesz! Én nem szoktam ennyire vágyni egy nőre...

– Akkor éppen itt az ideje, hogy ezt is elkezdd – Rege odasimította az arcát a férfiéhoz. – Neked sem árthat egy kis őrület!

Rege hagyta, hogy a férfi lehúzza a hálóingét, aztán elkapta a csuklóját és az arcához simította a tenyereit, lassan vezette végig a nyakára, a melleire, amiket Péter nem is szívesen engedett el, miután a tenyereibe foghatta azokat, de a nő nem engedett, lehúzta a kezeit a hasára, onnan a csípőjére és a combjaira, kicsit még előre is hajolt, hogy a selymes bugyijában odapréselje magát az egyre keményebb férfiasságához, amit a farmerében rejtegetett előle. 

– Most már láthatlak is? – kérdezte Király a nő vállát csókolgatva. – Feküdj az ágyra...

Kép: Pixabay

naked-1847866_1920.jpg

Rege engedelmesen végigfeküdt az ágyon, előbb hason, majd átfordult a hátára, miután Péter kezeivel levetett magáról a bugyiját. A férfi az alsóajkába harapva figyelte a mozdulatait, látta rajta, mennyire élvezi, ingerelheti őt. Alig tudott megszabadulni a farmerétől és az alsónadrágjától sietségében. Amikor elővette a zsebébe készített óvszert a csomagolásból, Rege nyelve körbeszaladt az ajkain a látványától. 

– "Mon Dieu", mondják a franciák és milyen igazuk van! – suttogta a férfi felé.

A férfi elvigyorodott. Ha Rege tudná, ő a Vadász, most nyugodtan azt válaszolhatná, ne imádkozzon előre, avagy azt akár, ha már görög Akhilleuszt kívánta az ágyába, próbáljon nem csodálkozni az általa kiválaszott férfin. De meg kellett elégednie azzal, mosolyogva az ágya elé térdelt és a nő lábait kezdte cirógatni az ajkaival.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azordogszemevel.blog.hu/api/trackback/id/tr2312725768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása