Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az ördög szemével

ördögi történetek emberekről

R. és Tövisek

2017. június 13. 01:57 - ördögXL

...görbe útvonalakon járunk...

Rege utálta az új munkáját, a pocsék beosztást, ami miatt kénytelen volt elhanyagolni a gyerekeit és az otthoni teendőit, az írásról nem is beszélve. De nem tehetett mást, minthogy alkalmazkodott, pontos összegre volt szüksége a megélhetéshez, a tetejébe még a kölcsöneit is törlesztenie kellett a volt-férje után, ha nem akarta, hogy a szülei lakása után még a nagyszülei kis tanyájára is bankárok tegyék rá a kezüket.

Tűrnie kellett a saját helyzetét, ha nem akarta elveszteni mindenét. Most ugyan többet keresett, mint az üzemben, de ereje sem volt örülni semminek, amit vehetett a pénzéért, ahogyan a fiait sem tudta kellően kárpótolni a sok elmaradásért és éjszakai félelemért a házban, nélküle.

Egy különösen pocsék péntek éjszaka után, zuhogó ónos esőben sietett a buszhoz, aminek végállomása két kilométerre volt Tótpusztától. Valaki rádudált a néptelen sugárúton. Nem is nézett az út irányába. Rettenetesen fázott, és semmi másra nem akart gondolni, mint a meleg otthonra és a kényelmes ágyára.

Az elegáns kocsi odahúzott mellé a járda szegélyhez.

– Hahó! Már meg sem ismered a volt-kollégáid? – Kiáltott ki Kádár a nőnek.

Rege hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Még csak az hiányzik, hogy itt álljon le vele csevegni, mint egy útszéli prostituált.

– Szia! – Kiáltotta és tovább sietett.

– Gyere, szállj be. Hazaviszlek.

Rege élesen felnevetett. – Hülye vagy, Cukros Bácsi?! Menj szépen haza! Én is sietek, el kell érnem a buszt!

– Jaj, Rege! – A kocsi könnyedén gurult a járda mellett az üres parkolóhelyeken. – Ne butáskodj! Nem foglak bántani, csak nem akarom, hogy órákig vacogj, míg hazajutsz! Gyere már!

– Zsolt, köszönöm, de nem!

– Ha nem lennél ilyen rosszhiszemű, nem is tetszenél ennyire! Egy finom kávé, rendben? Csak ennyit kérek, semmi mást! – Bizonygatta a férfi őszintén. – Rögtön a kávé után kidobhatsz, érted? Hidd el! Eskü!

Rege tanácstalanul sóhajtott. – Még a rendőrséget is kihívom, ha nem viselkedsz rendesen!

– Ígérem, írónéni! Példás kisfiú leszek!

Rege fáradtan kerülte meg az autót, miközben kikapta a mobilját a zsebéből, és a tenyerébe szorongatva ült be Kádár mellé.

Zsolt felnevetett, figyelte az átázott kis verebet, ahogyan beült és próbálta kímélni a bőr huzatot az ülésen.

Kép: Pixabay

young-man-1515402_1920.jpg

– Ne foglalkozz vele! És nyisd ki a kabátod – szólt rá visszafojtott nevetéssel.

Rege szemei tágra nyíltak.

– Csak felhúzom a fűtést. Jézusom, Rege! Csak nem képzeled, azért ajánlom fel, hazaviszlek ilyen nyirkos hajnalon, hogy megerőszakoljalak a kocsiban?

– Zsolt, attól félek, amitől! Nem ismerlek!

– Ez nem az én hibám! Én ragaszkodtam az ismerkedéshez, többször is felajánlottam!

– Jó, most lesz másfél órád ismertetni velem, ki is vagy te! Kezdd el!

Zsolt jóízűen felnevetett. – Sajnálhatja a világ, amiért nem írsz hivatásszerűen. Ilyen stílussal "odáig lennének" tőled!

– Persze, meg amodáig! Inkább mesélj magadról, mielőtt elalszom a melegben.

A férfi rámosolygott, az arca egészen ellágyult, ahogyan a nőre nézett, mielőtt beindította a a motort.

– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha szundítasz. Különben mivel húznám az idődet kávézás közben? Olyan színes múltam nincs, hogy három nap és három éjjel kitartson...

– Köszönöm neked – suttogta Rege és elvackolta magát a kényelmes ülésben, bal keze a sofőr kézfejére simult a sebváltón.

A férfi újra elmosolyodott, szép is lenne, ha minden reggel így kezdődne!

Az út üres volt, Kádár a kedvére száguldozhatott volna, de ennek az ellenkezőjét tette, az előírt sebességgel haladt, minél tovább ki akarta élvezni Rege látványát, ahogyan elnyílt ajkakkal szendergett az anyósülésen. Éjszakai kalandokban nem volt hiány Kádár életében, de ilyen meghitt perceket talán még sohasem élt át senkivel. A legbizalmatlanabb nő, akivel találkozott eddig élete során, ott szuszogott a válla mellett, a keze néha Rege combjára simulhatott, mintha hosszú ideje házasok lennének.

Amikor legnagyobb sajnálatára odaállhatott Rege háza elé, hirtelen az jutott eszébe, ha tehetné, fel sem ébresztené, hanem a karjaiban vinné be a házba. Pontosan mint a mesékben vagy a romantikus filmekben. Ahol a főhősök a nagy traumák után pár perccel egymás karjaiban keresnek "gyógyulást" és biztos, találnak is, minden tragédia vagy nehézség ellenére. Csakhogy ők nem a zöld-fehér filmvásznon találkoztak Regével, hanem a szürke és fojtogatóan kemény valóságban. Itt a gondokat nem forgatókönyvírók kreálják, hanem maguktól jönnek és néha megoldhatatlanok!

Kádár szomorúan felsóhajtott és félresimított egy tincset Rege homlokáról.

– Írónéni, hazaértünk. Már Tótpusztán vagyunk. Hallod?

Rege csupán álmosan dünnyögött neki.

– Elhiszem, hogy aludni szeretnél, de jobb lenne, ha bent folytatnád! A szomszédaidat esetleg igencsak érdekelné, miért kell neked az én kocsimban hortyogni szombat kora reggel...

– Hulla fáradt vagyok, ne haragudj!

– Semmi baj! Általában ezzel búcsúznak tőlem a csajok! Igaz, hogy ők az ágyban átéltek miatt – mókázott a férfi. – Gyere, írónéni, bekísérlek legalább, látni akarom, tényleg ágyba bújsz-e? Ahogyan a szomszédaid ablakaikat elnézem, nappal még térfigyelő rendszer is van, nem lesz gond, ha később zárod be a kaput utánam.

– A fiúk még alszanak – figyelmeztette a nő kiszállás előtt.

– Csendben leszek, mint egy kisegér!

A ház valóban csendes volt.

Rege bement a fiaihoz, betakargata mindkettőjüket, aztán a konyhába indult a vendégével.

– Elkészítem a reggelijüket és a te kávéd, aztán lemegyek begyújtani nálam is.

– Segíthetek? – Kérdezte Kádár előzékenyen.

– Van neked kedved szombat reggel szendvicseket készíteni két idegen kölyöknek? – Húzta el a száját Rege és felakasztotta a kabátját a fogasra.

– Mivel Hunor és Csaba nem idegenek, van! Szeretem a barátaimat meglepni! – Zsolt a hűtőszkerényhez lépett és otthonosan a karjára pakolta, ami szükségesnek tartott a finomságok elkészítéséhez.

Rege szó nélkül nézte őt, álmosan. Ólomkatonaként ült a konyhai ülőgarnitúránál, csodálva a reggeli készítésében meglepően jártas Zsoltot, még a kávét is egyedül készítette el.

– Nem is rossz, igaz? – Mutatta meg a tálcára halmozott, csinosan megpakolt kenyér-szeleteket.

– És még nem is meséltél – sóhajtotta Rege és megdörzsölte a szemeit.

– Szerintem most el fogsz te aludni mese nélkül is, írónéni!

– Az nem olyan biztos...

– Dehogynem – Zsolt letakarta a tálcát fóliával és rámosolygott a nőre. – Annyi türelmed még van, hogy odakint elszívj velem egy "béke-pipát"? Vagy máris menjek, ahonnan jöttem?

– Semmi kedvem most kint fagyoskodni – rázkódott meg Rege látványosan.

– Na jó, nem erőltetem... – Biggyesztette el az ajkait Zsolt és a fogas felé lépett.

– Menjünk le és gyújts rá ott, ha akarsz, amíg én életet vagy tüzet lehelek a kályhába, jó? – Rege felállt és az egyik ajtóhoz lépett. – Készülj fel, lehet, az első öt percben hidegebb lesz, mintha kint állnánk!

Egy jókora fürdőszobán haladtak át. Zsolt el is nevette volna magát az ismerősnek ható, őskori csempét és fürdőkádat látva. A másik ajtó mögött leléptek három lépcsőt és meg is érkeztek az ideiglenesen összedobált hálószobába. A régi szekrénysor sehogyan sem fért el egyetlen fal mellett, így körbeölelte a Kádár számára is nagy ágyat. A fő fal mellett egy csodaszép, múlt századi kályha várakozott, fagy körüli hőmérsékletben.

– Te menj, öltözz át fent, addig én megpróbálok tüzet rakni.

– Így is rengeteget segítettél!

– Pont ezért mondtam, hogy kímélj meg az átöltözés látványától! Légy jó kislány és fogadj szót, rendben?

Rege beleegyezően bólintott. Felkapta az ágya sarkán hagyott ruháit és visszament a nagy fürdőszobába.

Zsolt igyekezett. Igen, csakhogy a városi ember már köszönő viszonyban sincs az ősei mindennapos feladataival és tudásával. Már negyedjére leste, csapjanak fel a kályhában a lángok, amikor megérezte a fölé hajoló nő jelenlétét.

– Kevesebb fát kell tegyél, mert így elfojtod a tüzet. – Rege benyúlt és kihúzott két fahasábot, két újságpapír darabbal helyettesítette azokat, majd néhány vékonyka lécet rakott melléjük.

A férfi megbabonázva leste a felcsapó, vörös és arany láng-nyelveket.

– És én még azzal akartam mától dicsekedni, milyen ügyes vagyok... – Sóhajtotta felegyenesedés közben.

– Az is vagy! – Bólintott rá Rege és összefonta a karjait maga előtt, úgy reszketett, mint a nyárfalevél, a kényelmes és vékony anyagú pamut pizsamájában.

– Gyere, amíg bemelegszik itt, visszaadom, amit tőled kaptam a múltkor... – Ajánlotta Kádár, visszatette a kávés bögréjét a kisasztalra, aminek nekitámaszkodott a kályha mellett.

Zsolt a majdnem sötét szobában is látott valamit a nő tekintetében megcsillanni. Szinte már bosszúsan kezdett védekezni újból a gyanúsítgatása ellen.

– Csak egy ölelés, Rege! Esküszöm, hogy nem foglak bántani! Jó kisfiú voltam eddig is, nem?

– Akkor sem jó ötlet! – Vágta rá a nő, holott már az állkapcsa is reszketett.

– Jó! Ha ilyen makacs az írónéni, megérdemli a hideget! – Kádár el akart lépni, legalább a kályha mellé terelje a nőt, de Rege nem mozdult. – Ha csak rosszat mozdulok, már belém is térdelhetsz, na? Így sem mersz egy kicsit közeledni?

Rege felsóhajtott, egyszerre volt ez a fáradtság és a megadás hangja is. Odalépett a volt-főnöke elé, aki kitárta előtte a karjait. Lassan simult hozzá, mintha szoktatni akarta volna magát a férfi közelségéhez, amikor a kulcscsontjához simíthatta az arcát, újra felsóhajtott, Zsolt nyakát csiklandozta. Ahogyan a meleg a fáradt emberre, rá úgy hatott a férfi illata, a ruháinak tapintása, a karjainak szorítása. Megremegett az ölelésében, de ez már nem a hideg vagy a viszolygás miatt történt. Rege ráébredt arra, amit jó ideje titkolt önmaga elől: mégis csak egy nő, és nem férfi, a tetejébe elhagyatottabb már nem is lehetne, mint abban a pillanatban Kádár karjai között.

Zsolt legszívesebben leharapta volna a nyelvét ugyanazokban a percekben. Alig négy órája, tán még annyi sem telt el, mióta szeretkezett egy másik nővel. És mégsem tudott ellenállni a teste Regének. Egy percig tartotta és már érezte, felrobban, ha nem kaphatja meg őt azonnal! Meg sem próbálhatta eltitkolni a nő elől, milyen állapotba került, hiszen a fenekével a kisasztalra támaszkodott, a férfiassága teljes valójában Rege csípőjéhez szorult, követelőzően. A remegését érezve még jobban megfeszült a nadrágjában. Csak pár órája vált el a szeretőjétől! Ez a királykisasszony még az érintéseire vagy a simogatásaira is fintorogna vagy elhúzódna. Tényleg az lesz a legokosabb, ha mielőbb kijut a kocsijához és hazahajt! Ha szerencséje van, alszik pár órát, aztán visszajön hozzá a szeretője és szépen elápolgatja őt, amíg a nő férje, Isten tudja, hol csattangol...

– Azt hiszem, elég is lesz ennyi belőlem! Nekem már úgyis iszonyúan melegem lett, remélem, te sem fázol úgy... Jobb lesz, ha bebújsz az ágyadba – hadarta kissé rekedten a férfi.

– Mi a baj? – Kérdezte Rege és hallatszott az aprócska mosoly a hangjában.

Kádár majdnem felnevetett a hangra. Nézd csak, valaki mintha továbbra is játszani akarna a tűzzel?

– Őszintén szólva félek, hogyha megmozdulok, agyonversz egy fahasábbal! De ha nem mozdulhatok meg, lehet, hogy megpukkadok...!

– És ha nem verlek agyon? – Incselkedett vele a nő suttogva.

Zsolt próbált az arcára lesni. A hangja még nem tűnt elég fogódzónak a számára, hiszen alig beszéltek. Mi van, ha félreérti vagy a nő szándékosan ingerli, éppen azért, amit a nadrágjában érez, hogy kidobhassa, patáliát rendezve? De Rege annyira az álla alá szorította az arcát, csupán a fényes sötét haját láthatta.

– Nekem most sürgősen a mosdóba kell mennem. Vagy inkább haza...

– Meg sem ittad a kávéd... Rá sem gyújtottál... – Suttogta a nő és a hátát kezdte simogatni.

– Szerintem már nem is fogok, majd csak a kocsiban. Rege – próbált komoly hangot keresni. – Ha nem engedsz el, én nem tudom betartani ezt a jófiúságot és lehet, utána még jobban utálsz majd engem!

– Az attól függ... – Jegyezte meg a felszólított, de még mindig nem húzódott el tőle.

– Mitől függ? – Kérdezett rá rekedten.

– Attól, mennyire jól tudsz rosszalkodni – nevetett buján Rege és végre a férfi szemeibe nézett.

– Á, vagy úgy! – Játszotta meg az elképedőt a férfi. – Hát nézd, lehet, hogy nem lesz gyilkos izomlázad elsőre, de azt garantálhatom, megpróbállak keményen megizzasztani!

Egyszerre indultak el az ágy felé.

Zsolt ajkai türelmetlenül tapadtak Rege szájára. Végre fenntartások nélkül érinthette meg és ezt igyekezett ki is használni, mivel a nő vastag pulóverei csupán sejtették azt, milyen az alakja alattuk. Kapkodva húzta le róla a pizsama felsőt, miután hagyta neki, hogy megfossza őt a zakójától és az ingétől. Zsolt vágyakozva simogatta meg a megkeményedett melleit. Annak ellenére, hogy Rege két gyerekes anya volt, a mellei szépek voltak, tenyérbe illőek, keményen kidudorodó mellbimbókkal. A férfi mindig is mell-pártinak tartotta magát, ez volt az első, amit megnézett minden nőn, de egészen más szemmel és vággyal kívánta a most felfedezett melleket, mint a szeretője szilikon-gömbjeit. Rege csinos anyuka volt, és Zsolt titkon be is vallotta akkor magának, számára ez legalább olyan izgató, mint a nő egész teste. Az első emlékeiből a lányokkal kapcsolatban mindig a "papás-mamás" játék ugrott be neki. Úgyhogy ő mindenáron "játszani" akart Regével, ezt már a megpillantásakor eldöntötte az üzemi irodában, az állás-interjú alatt.

Amikor Rege leült az ágyra és a nadrágjától igyekezett megszabadítani őt, Kádár felnyögött. Valahogy sejtette, mire "megy ki a játék" ezúttal, és biztos volt benne, ha ő kimutatja, mennyire megbízik Regében, a nő is a bizalmában fogja fogadni. Ugyan melyik férfi tiltakozna az orális szex ellen egy vadító, félmeztelen nő láttán? Ahogyan megérezte a makkját végigsiklani a nő szájpadlásán hangosan felnyögött az élvezettől.

– A lassú víz... – Suttogta Rege tincseibe fúrva az ujjait. – Ez aztán a meglepetés!

De még mielőtt túl késő lett volna, megállította őt. – Le akarlak végre dönteni... Érezni akarlak!

– Fő a biztonság, szépfiú! Remélem, te felkészültebb vagy nálam!

Zsolt megkönnyebbülten sóhajtott, amikor megtalálta az óvszeres csomagot a nadrágja zsebében. Miután hazavitte a szeretőjét, ezért is indult vásárolni az éjszaka közepén, nehogy másnap épp szex előtt derüljön ki, nincs a lakásán több gumi. A szeretője minden intim megmozduláskor szigorúan ragaszkodott ehhez, holott az anális szextől nem lehetett terhes, de Zsolt ilyesmikben, pláne azzal a nővel, a világért sem vitatkozott volna...!

Ahogyan az előtte fevő meztelen nőt nézte, Zsolt esküdni mert volna rá, csontrészegen, de még hulla fáradtan is megpróbálna Rege combjai közé férkőzni, hogy bizonyíthasson és megkapja őt. Nemcsak szép volt, de az a bujaság, ahogyan megadta neki a lehetőséget a meghódítására, teljesen felizgatta Kádárt. Gyengéden széttette a nő lábait és a szemérmére akart hajolni, hogy kényeztesse, Rege mutatóujja megállította, nemet intve az orra előtt.

– Azt mondtad, nem akarsz sokáig játszani... – Felülőben csípte el Zsolt állát és maga felé húzta őt.

– Juj, írónéni, én még úgy emlékeztem, van bevezető... – Dörmögte végigfeküdve a nő testén, de nem folytathatta, Rege nyelve türelmetlenül siklott az ajkai közé.

– Néha lapozhatunk is – Suttogta a nő a nekirontó fárfiasságát magába fogadva, könnyedén.

– Hmmm...! De innentől nem kell kapkodni... Meg kell érteni a mesét! – Nyögte Zsolt és magukra húzta a puha takarót. – Izzasztó munkát ígértem!

Két órával később Zsolt mégis izomlázasan botorkált a kávés bögréje után. Másfél óra, gondolta hitetlenkedve és egyszersmind büszkeséggel. Mikor is történt meg vele utoljára, a szokásos "sportolásán" felül másfél órát szeretkezzen egy nővel megszakítás nélkül? Talán hét éve még... Elégedetten vigyorgott maga elé, amíg felvette az ingét és a fekete boxerébe bújt.

Gyanakodott, a két jómadárnak fel fog tűnni a kocsija a kapu előtt, jobb, ha nem pucéran látják meg "anyu barátját" kora reggel. Visszaosont az ágyba kávézgatni óvatosan, nehogy felébressze a nőt. Nem is hitte volna Regéről, hogy ennyire, épp ennyire szenvedélyes és forró, akár egy szunyokáló vulkán. No de ha kitör, férfi legyen a talpán, aki bírja az ostrom-állapotát. Zsolt bele sem akart gondolni, mióta "koplalhatott" egy ilyen "kitörésre" Rege!

A derengő reggeli fényben kirajzolódó szobát nézegette. Talán senki sem hitte volna el az ismerősei közül róla, mennyire szeret reggelente csendben, az első kávéja mellett morfondírozni. És most is ezt tette, hiszen döntenie kellett: összekapkodja a ruháit és szépen hazamegy várni a szeretője telefonhívását, lelép-e aznap az "unalmas férj" vagy megpróbálja megvetni a lábát Rege mellett pásztorórán kívül is? 

Hosszú évek óta játszotta a "másodhegedűst", aki azonnal ugrik, ha a prímás nincs a színpadon. De itt, most ő lehetne az első számú attrakció! Regén nem kell egy másik férfival osztoznia! Nem mintha haragudott volna a szeretőjére, csak mert férjes asszony akart lenni, gazdag férjjel! Bár az tény, amennyire izgatta azt a nőt, egyszerre lehessen Zsolttal és a férjével is az ágyban, Kádárt minden alkalommal kiborította. És jogosnak érezte a felháborodását, hiszen elég sok különcséget megevett és lenyelt már a nőnek! De ez a legújabb óhaja...! Az ő ízlésének is volt egy határa, a határ pedig az volt, amíg a nő vele akart szexelni és nem a férjével, ráadásul ez mindkettőjüknek élvezetet okozott, rendben. Amíg a férj gyanútlan, minden a legnagyobb rendben! Ahogyan ezek a dolgok régen is működtek: a szerető szerető, a férj meg a marha, aki csendben viselheti az agancsait. A fő baj az lehetett, Zsolt elég jól ismerte azt a nyugodt és unalmas fejet, akire annyiszor tett új ágat-díszt a titkos kis légyottok alatt, akinek a helyére bejáratos volt... Tisztában volt vele, nemhogy édes hármas nem lenne a szeretőjének, hanem valószínűleg temetést szervezhetnének maguknak! Vagy minimum hosszú kórházi ápolásra szorulnának a "nyugodt marhának" köszönhetően!

Itt viszont nincs kitől tartania, Regén kívül, akivel fognak még súrlódni feltehetően, de Zsolt tudta, ezt a másfél órát Rege sem tudná elfelejteni, meg nem történtként kezelni. Hiszen ha Zsolt itt marad estig és a nő nem kell dolgozzon, amit szívből remélt, lehetséges, ismétlésre is nyílna alkalmuk...

Kádár döntött. Marad, amíg lehet és igenis szívesen "játszik" ő is a tűzzel meg a vulkánnal, ha módja van rá! A szeretőjének sem fog ártani ez a kis "orron koppintás", vegye észre, nem rángathatja őt drótón, hiába szeretné! Ideje lesz lapátra tennie, mielőtt óriási botrányba keveri mindkettőjüket!

Eloltotta a harmadik csikkét is, aztán kényelmesen elhelyezkedett Rege meztelen teste mellett. Megcsókolta a vállát. Olyan finom íze volt, mint a júliusi, forró délután kóstolt gyümölcsnek.

– Talán... – Kezdte volna Zsolt, de nem merte kimondani hangosan, nehogy felébressze a nőt: talán az lesz a legjobb lépés a számára, ha elvarázsolja Regét magának, örökre.

komment

R. és Tövisek

2017. június 03. 19:03 - ördögXL

Amikor az emberek útjai keresztezik egymást

– Köszönöm, hogy szól. Talán azt is elmondaná, miért?

– Nem tudok együttműködni az aligazgató úrral, ennyi.

A férfi előrehajolt a székében és összehúzta a kék szemeit.

– Egész pontosan miért nem?

– Gondolom, az igazgató úr is tisztában van a "munkahelyi zaklatás" fogalmával. Csakhogy most már otthon sincs tőle nyugtom. Kizárólag akkor lesz, ha már nem dolgozom önöknél. Ezért úgy döntöttem, a békesség kedvéért felmondok.

– Tehát Zsolt kereste magát otthon, Tótpusztán?

– Igen. A tény az, nem küldtem őt el azonnal. Talán ez hiba volt, de az még nagyobb hiba lenne, ha maradnék és itt találkozgatnánk minden nap! Számomra viszont ez nem egyeztethető össze! A munkahelyemen nem szeretnék viszonyba kezdeni...

– Tudtommal magának két gyereke van, akiket egyedül nevel. Hogyan gondolhat a kilépésre egyik napról a másikra? Vagy szívesebben jelentené fel Zsoltot?

– Nem akarom feljelenteni őt! – Rege határozottan rázta meg a fejét. – Nem akarok neki sehogyan sem ártani. Neki beleférhet az életébe egy könnyed, langyos kis viszony, itt velem, mással másutt, akár. De nekem nem! A gyerekeim miatt... Szóval meg fogom oldani és keresek más munkahelyet. Ennyi.

– Nem ennyi! Maga aláírt velünk egy munkaszerződést, amelyben szerepel az is, köteles ledolgozni húsz munkanapot, mint felmondási idő, amíg maga talál más munkahelyet, én pedig más embert tudok a javításhoz ültetni!

Rege kissé megdöbbent. Na persze, ha Zsolt nem erőlteti rá Éva helyét, akkor most nem kötözködne vele az igazgató mindennek a tetejébe.

– Ahogyan engem odatettek egyik napról a másikra, más munkást is oda tudnak – vágta rá mérgesen a nő.

– Ez egyáltalán nem valószínű! Pontosan azért sikeres az üzem viszonylag kis létszámmal, mert igyekszünk megfelelő embereket állítani a megfelelő fázisokhoz! Az lenne a legjobb, ha felmondás helyett megengedné, hogy beszéljek erről a "viselkedésről" Zsolttal. – Király felemelkedett az íróasztaltól.

– Azzal rajtam nemhogy segítene az igazgató úr, hanem ártana! Semmi bajom az aligazgató úrral, azon kívül, hogy nem tudnék vele "járni" a többi munkás szeme láttára. Ő viszont, az én megítélésem szerint, nem tudja diszkréten kimutatni az érzéseit. – Rege türelmetlenül felsóhajtott. – Maradi felfogású vagyok, lehetséges, ez vicces magának meg a barátjának, esetleg az üzemben dolgozóknak, de nem bűn! Így gondolom! És inkább én mondjak fel azonnali hatállyal, minthogy megvárjam, amíg Zsolt teszi ezt meg velem valamilyen mondva csinált indokkal a szakításunkkor!

Király hátat fordított, hallgatta a nőt a parkolót nézve. Már annak sem örült, ha a saját élete után az alkalmazottai magánügyeiről is hallania kell, de az, hogy Rege, fejben azonnal borítékolta a szakítást Kádárral és az ebből következő kirúgását, felháborította. Vajon az üzemben már mindenki ezt érzi? Az aligazgató szava szent?! Elvégre ő az igazgató, sőt! Ezt az üzemet az ő nagyapja nyitotta és nem a Kádáré!

– Zsolt senkit nem küldhet el vagy vehet fel az én jóváhagyásom nélkül! És az ő szava nem írhatja felül az én döntéseimet! – Vicsorogta összeszorított állal.

– Honnan tudná azt maga, igazgató úr? Ha ő bejön és azt mondja ma, rúgjon ki valakit valamilyen indokkal, maga beleegyezik, hiszen fogalmam sincs, mi van az üzemben! – Rege szándékosan váltott a tiszteletet kifejező önözésről, de nem várt választ. – Persze, magának is, lehet, elég a maga baja és a munkája. Én nem vagyok kíváncsi rá, kinek a szava döntene felettem! Én mondok fel és punktum!

Király dühösen megfeszítette magát. – Nem mehet el, kizárólag akkor, ha ledolgozta a felmondási idejét. És én ebből nem engedek! De megnyugtatásul közlöm, Zsolt kap tőlem most egy hosszú szabadságot, hogy végiggondolja a dolgait, ha akarja. Egy hónap pihenésnek biztosan örülni fog! Addig maga is dolgozhat, zavar nélkül.

Rege meglepetten húzta össze magát. Salamon erős és hatalmat sugárzó volt. Döntött is a sorsáról, neki meg kellett hajolnia Király akarata előtt.

– Ha már volt kedves figyelmeztetni, mennyire nem kísérem figyelemmel a termelést, ezen idő alatt én veszem át Zsolt helyét.

– És ki vezeti az üzem ügyeit addig? Mi lesz a megrendelésekkel? – Csodálkozott rá nagy szemekkel a nő.

– Nyugodjon meg, Rege! Igazgatót bármelyik percben találni! Főleg az én helyemre vannak jelentkezők! – Kiály az órájára nézett. – Talán már kezdhetnénk is a munkát, nemde? Fél nyolc.

– Te jó ég! – Kiáltott fel Rege és felrántotta az iroda ajtaját. – Bocsánat, igazgató úr! Nem állt szándékomban...! Elnézést! Megyek...!

Kiszaladt az öltözők felé fordulva a folyosón.

Király sóhajtva lépett az ajtóhoz, becsukta utána és visszaült az íróasztalához, majd kikereste Zsolt számát.

– Szia!

– Jaj, Péter, ne haragudj, pár perc és beérek én is! – Kádár hangja kásás volt, valószínűleg sikerült őt felébresztenie és ezért vette fel csupán a sokadik csengésre a munkahelyi mobilt.

– Nem kell! Ezért is telefonálok. Jövő hónapban szeretnék szabadságra menni, mint tudod...

– A téli nagy vadász-idény – nevetett Zsolt.

– Igen. Úgyhogy neked előbb, előttem kell kivenned az éves szabadságot. Tehát találkozunk Mikulás után. Addig pihenj és szórakozz!

Zsolt meglepetten kacagott fel. – Hát ez szuper! Bár nekem nincs semmilyen tervem, azt hiszem, igyekeznem sem kell, visszabújok a kis vörös mellé, akivel tegnap ismerkedtem meg és hazahoztam.

– Kellemes napot – Király legszívesebben beleüvöltött volna a telefonba, de inkább hallgatott, nem először okozott fejfájást neki az, hogy a barátjával dolgozott együtt.

Ennél csak még nehezebb várt rá a következő hívóval.

– Szia, apa! Péter vagyok.

– Tudom! Újságot olvasok, rajtam van a szemüveg – nevetett az apja jókedvűen.

– Szeretném a segítségedet kérni, be tudsz jönni az üzembe?

– Baj van? – Kérdezte az idős férfi, a hangján aggodalom és elszántság is hallatszott egyszerre.

– Semmi megoldhatatlan!

– Húsz perc és bent leszek!

– Köszönöm.

Péter addig gondolkodhatott, mennyit is mondjon el az idősebb Feketének az aligazgató okozta gondokból, kevesebb, mint negyed óra. Az apja meghatározása szerint, amíg unokája nincs, a családtagjai után az üzeméért kell csupán aggódnia. Tehát sietni fog.

Vegül, amikor bekopogtatott az apja, ő könnyedén ugrott fel és rámosolygott.

– Üdvözlöm itthon, igazgató úr!

– Köszönöm – nevetett az apja rá.

– Foglalj helyet a szokott helyeden.

Az idős férfi szemei összeszűkültek. – Te most nosztalgiázásra hívsz?

– Zsolt szabadságon van mától, nekem kell a gyártósoron lennem, és gondoltam, te addig szívesen bejönnél egy-két órára irányítani, ha nem túl nagy kérés...

– Mit csinált a Zsolt megint? – Kérdezte az apja morgósan és lehuppant az igazgatói székre.

– Semmit! Szabadságon van...

– Lehet, mint az egykori főnöködet, lóvá tudnál tenni, de az apádat már nehezebben! Szóval mit csinált a Zsolt?

Péter kényelmetlenül érezte magát, de még mindig jobb az őszinteség, mint hazudni a saját apjának. Aki ráadásul mindenképpen le fogja ellenőrizni, amit tőle hall, az üzemben dolgozóktól. Inkább az egész reggeli beszélgetését elmesélte a javítóval, illetve azt is, hogyan viselkedett Zsolt a nővel, amióta csak alkalmazták őt.

– Ha a helyedben lennék, még az is megtörténhetne, kirúgom Zsoltot és ezt a nőt teszem meg aligazgatónak! Okos és ügyes, de ami fő, ő nem akarja a magánéletét és a munkáját összemosni, mint a te Kádár barátod! – Összegezte a véleményét az előző igazgató.

– Egyelőre szeretném neki és a többi munkásnak is bebizonyítani, hogy nem vagyok senkinek a bábja! Az én tekintélyem, az én üzemem és az én szavam dönt! És nem biztos, hogy én is annyira elégedett leszek az ő munkájával, pont úgy, ahogyan ő sem elégedett az én igazgatói hozzáállásommal!

– Hát az már baj, ha te sem tudod, milyen a munkásod... – Korholta a fiát.

– De meg tudom állapítani! Szóval maradsz segíteni?

– Ez csak természetes! De ha nem baj, én is lemegyek és bemutatkozom az újaknak.

Péter nem tudta eldönteni hirtelen, örüljön, hogy visszakapja a saját főnökét vagy bosszankodjon emiatt? Az örege elvei teljesen mások voltak, mint az övé. Péter, ahogyan az apja is, még a gyártósoron kezdett, az ifjabb kamaszként, suli után. Az üzem számára is az otthon fogalmával bírt, ahogyan az apjának. De mindig is irányítani szerette volna az üzemet, amibe őszerinte nem fért bele, hogy a munkásai barátként és nem főnökként kezeljék. Ő volt "Petike" sokáig, ahogyan a gyártósor takarítója is, de azok az idők elmúltak, és Király Péter már igazgató. Ezt be fogja bizonyítani minden munkásának!

Rege ebédszünetre indult, amikor megjelent az igazgató és egy idősebb, elegáns úr az irodai folyosó felől.

– Pillanat, Rege – állította meg Király kemény hangon. – Szeretném bejelenteni önöknek, Kádár aligazgató szabadságon lesz jövő hónap elejéig, amíg én veszem át a helyét és Fekete András, a cégünk tulajdonosa tölti be az igazgatói poziciót ez idő alatt. Köszönöm a figyelmet!

Rege meglepetésére a tulaj mindenkit külön-külön üdvözölt, és minden alkalmazottal váltott néhány szót. Legutoljára vele beszélt a dohányzó-sarokban, az udvaron.

– Sokat hallottam önről, kedves Rege! A szép név még szebb tulajdonost takar!

– Köszönöm, főnök úr – mosolygott rá a nő.

– Megkérdezhetem, hogy érzi magát nálunk?

– Gondolom, az igazgató úr beavatta már. De ha nem, akkor majd a többi munkástól megtudja, ki is vagyok én itt – Rege elhúzta a száját, míg eloltotta a cigarettája csikkét. – Az már teljesen mindegy mindenkinek, hogy nem vagyok senkinek a semmije, ezek szerint...! Egy szimpla munkás, nem több...

– Tudja, én is haragudtam Zsoltra az előbb, de már nem annyira – nevetett az öregúr és mélyen a nő szemeibe nézett.

– Férfi szolidaritás. Na igen. Legjobb lesz, ha visszamegyek, mielőtt Király a fejemet veszi! Azt hiszem, sikerült elérnem legalább nála valamit a saját természetemmel!

– Igazán? És mit?

– Minimum azt, hogy utáljon, de rendesen! Mindegy! Ezt a húsz napot már csak kibírom vele...

– Beadta a felmondását Júlinál?

– Be, természetesen. Két barát az két barát, én meg csak egy munkás vagyok. Pár nap után észre sem fogják venni, hogy más ül az asztalnál.

Fekete András a napja legnagyobb részét a fia mellett töltötte, kölcsönösen kísérgették egymást, a Nap és az árnyéka, de így az öreg felmérhette, milyen igazgató lett Péterből? Azon viszont csodálkozott, milyen hideg és szenvtelen a munkásaival, legfőképp Regével.

– El fogsz veszíteni egy jó munkást a sértett büszkeséged miatt? – Kérdezte, amikor indultak volna haza.

– Ez nem büszkeség! De nem is vagyok hajlandó könyörögni bárkinek is, hogy maradjon és dolgozzon velem! Ha menni akar, menjen!

– Az üzem jóhírét nemcsak a jó termelés, de az elégedett alkalmazottak is öregbítik! Ne felejtsd el, hogy azt a kislányt Zsolt megsértette! És te most úgy viselkedsz vele mindenki előtt, mintha Kádárnak adnál igazat, csupán mert ő a barátod! Péter, fiam, neked az alkalmazottaid kellene legyenek a barátaid!

– Szerintem meg nem! Senki sem "kell" a barátom legyen! Ez üzem, ahol munka van! El kell fogadniuk, hogy valaki megmondja, mit tegyenek és mikor! Akár szimpatikus vagyok, akár nem! A munkaadójuk vagyok, nincs szükségem rá, hogy szeressenek ezért, de ahhoz ragaszkodom, hogy kövessék az utasításaimat! 

András meghökkenve érintette meg a fia vállát. – Miért ez a keménység, Péter? Ki miatt?

– Én így látom jónak, apa, sajnálom! – Vonta meg a vállát Péter. – Menjünk, anya már biztosan aggódik miattad!

Kép: Pixabay

690084_l.jpg

Rege annak örülhetett, hogy semmilyen hibát nem talált nála az igazgató. Teljesen másképp beszélt vele Király, mint Kádár. Nem volt vele lenéző az igazgató, mindig meghallgatta a véleményét, és igyekezett kompromisszumokat teremteni, bármilyen gond adódott. De ettől a távolságtartó viselkedéstől Rege csak még jobban összezavarodott, ha meg kellett szólalnia Király előtt. Mintha a férfi át is látott volna rajta, ő annál nehezebben mert a szemébe nézni vagy felhívni valamire az igazgató figyelmét. 

Szerencsére még az utódját is sikerült betanítania a felmondási idő vége előtt.

Csupán akkor szorult össze a torka, amikor ki kellett pakolnia az öltöző szekrényét és leadnia a szerszámait Sanyinak.

Pechjére a folyosón egyenesen Királyba szaladt bele. Péter néhány anyag-rendelési lapot akart átadni a raktárosnak kitöltésre, amikor nekiszaladt a nő.

– Bocsánat, igazgató úr – habogta a nő, és már le is hajolt összeszedni a széthullott papírokat.

– Tanulságos eset. Ki fogok tenni egy sebesség-korlátozási táblát ide, a folyosóra. Ha az autósoknak tilos az ámokfutás, az alkalmazottak is odafigyelhetnek egymásra! Nem versenypályán vannak!

– Nem szándékosan ütöttem el! – Dohogott Rege lehajtott fejjel.

– Szerencsém! Ha szándékosan csinálta volna, minimum agyrázkodást szenvedek! Bár lehet, belehaltam volna a hanyattesésbe... Ilyen felhajtó erővel szemben... – Péter felvette a padlóra ejtett szerszámokat.

– Akkor örülhet, hiszen most találkozunk utoljára!

– Sikerült más munkát találnia?

– Igen! Remélem, oda már nem a fenekemért vagy a szemeim színéért alkalmaztak – szúrta bele Rege és visszaadta a lapokat mérges tekintettel.

Király tekintete elsötétült. – Ezek szerint felesleges marasztalnom!

– Teljesen! – Vágta rá a nő. – És amúgy is, Anitának tetszik a munkabeosztása, remélhetőleg, ő is fog az aligazgatónak, így minden gond elintézve!

– Sok sikert önnek, Rege!

– Önnek és az üzemnek is, igazgató úr! És kérem, adja át üdvözletemet a Főnök úrnak is!

– Kinek? – Csodálkozott Péter.

– András úrnak. Köszönöm! Viszlát...! Vagy inkább ne!

Király mormogva nézte, ahogyan elsietett mellette. 

Talán Regének igaza van, minden gond megoldva, így végre megint a munka és az üzem kerül előtérbe itt... Vagy nem?

A következő hétfőn Kádárt már az ő számítógépe előtt találta, mire beért az irodába.

– Te mit csinálsz? – Morgott rá Király köszönés nélkül.

– Jó reggelt, igi! Valami franc van a gépemmel, nem tudom bekapcsolni.

– Ja, igen! Mivel a szabadságod alatt átállítottuk a jelszót. Majd visszateszem. De mi olyan fontos?

– Még munkaidő előtt ellenőrizni akartam, miről maradtam le a szabadság alatt!

– Elég lett volna megvárnod, nem? – Levette a szövet kabátját, felakasztotta a fogasra és letette az irrattáskáját az íróasztalára.

– Jaj, nem itt! A blogon. Kivételesen sajnálom, hogy nem szeretek úgy olvasni, mint te! – Nevetett Kádár.

– Blogon? Mióta olvasol te blogot?

– Amióta ismerem az íróját. Személyesen!

– A kis vakációd alatt úgy döntöttél, intellektüel barátságokat is kötsz?

– Dehogyis! De ha már a véletlen úgy hozta, hogy itt dolgozik az üzemben, mint jó főnök, ezt a tevékenységét is figyelemmel kísérem.

– Kiről beszélsz?

– Regéről. Tudniillik ő egy író, az is. Igaz, mesekönyvekkel kezdte, de most blogger is, a mi kis javító-ellenőrünk.

– Ő nem a kis semmink, Zsolt! És szeretnélek megkérni, a jövőben semmiképpen se téveszd össze az üzemet valami húspulttal, ahol kedvedre válogathatsz magadnak barátnőt vagy kalandot! A következő eset után, ami a tudomásomra jut, kirúglak! Abban a pillanatban, ahogy megtudom, nem bírtál a farkaddal! Ajánlom, ezt vésd az eszedbe! Legyen ez ígéret vagy fenyegetés, ahogy tetszik!

– Látom, nem telt kellemesen a hétvégétek Arabellával! Sajnálom! – Vigyorgott Zsolt, és felállt. – Na én megyek dolgozni, igikém.

– Ha a kis bloggeredet várod, barátocskám, hiába sietsz fagyoskodni a dohányzóba! Amúgy az új beosztottad neve Anita. Ronaldo felesége, úgyhogy én a helyedben nem áhítoznék a kegyeire! – Péter leült az igazgatói székébe és hátradőlt kényelmesen.

– Micsoda?! De hát hol van Rege? Beteg?

– Nem. Felmondott.

– És te elengedted?!

– Mi az, hogy elengedtem?! Felmondott, ledolgozta a felmondási idejét, mégis mit kellett volna tennem?! Nem akarhatott járni a főnökével! De innentől az üzem nem áll majd közzétek! Úgyhogy várom az esküvői meghívót!

Kádár felháborodottan vágott vissza. – Menj a francba, jó?! Ez csak egy gyár, nem a világ közepe!

– Tökély! Akkor vegyem úgy, te is felmondtál most?

Zsolt dühösen bevágta az ajtót maga mögött felelet nélkül.

Péter felháborodottan csapott az asztalára a tenyereivel, mire a monitor megugrott előtte.

– A francba! – Morogta, aztán rápillantott a megnyitott blogra.

Olvasás közben lecsillapodhat, gondolta könnyelműen.

Ám néhány perc és három bejegyzés után a várt nyugalom helyett forróságot érzett. Hogy lenne ennek az írója azonos azzal a nővel, akinek ódivatú szótár van a nyelve hegyén?! Akinek egy kis kalandról a főnökével a felmondás jut eszébe?! Honnan jutnának neki eszébe ilyenek?

Zsoltnak talán ideje lenne egy mentális állapot-felmérést végeznie! De az sem kizárt, ennyire fixálódott számára a nő? Lehet, az anyjára vagy a nagynénjére emlékezteti? Rege azért nem ekkora szexszimbólum! Csinos, meg talán okos is, de azért nem akkora csúcs!

Péter a saját feleségére gondolt. Arabellát már lehetne idealizálni: szőke, hosszú haj, halványkék szemek, bababőr, fantasztikus alkat. Mint Kim Bassinger fiatalon. Csupán az a sajnálatos, Arabella egy Ming-kori váza szintjén ragadt műtárgy: üres. Semmivel sem szeret úgy foglalkozni, mint a külsejének ápolásával: fodrász, manikűr, pedikűr, kozmetikus, plasztikai sebész – ezek a szakmák és az ezekben dolgozó emberek érdekelték leginkább.

Nem is meglepő, ha Péter a szabadsága javát a hobbijának szenteli és nem a nejének. Arabella amúgy is az Alpokban lesz a szüleivel síelni. Péter bele sem akart gondolni, mit szólnának az ő szülei, ha megtudnák, hogyan töltik a fiatalok a házas éveiket, a karácsonyi ünnepek alatt? Andrásnak felfoghatatlan lenne egyetlen nap a felesége nélkül, ahogyan Péter anyjának, Jolánnak is az lenne a véleménye, negyven évnyi házasság után is.

Király Péter viszont vadásztúrára indul néhány klub-társával, ahelyett, hogy a felesége és az apósa bőröndjeit cipelné keresztül-kasul a havasi sí-paradicsomok között. Százszor inkább caflat sárban és osztozik a vacsoráján vadászkopókkal, minthogy közös asztalnál üljön Arabellával és a képmutató szüleivel.

komment

R. és Tövisek

2017. június 02. 21:58 - ördögXL

Ha valami könnyen nem megy, az az élet...

Rege benyitott a konyhába és levette a dzsekijét. – Mindent el lehet kezdeni egyszer! A szép beszédet is. De én most be kell fejezzem, amit félbehagytam. Te pedig indulhatnál lassan, ha nem akarsz a vaksötétben kocsikázni.

– Annyira nem félek a sötétben! És mit hagytál abba?

– Egy kis munkát. Vagy inkább hobbit, mert ezért senki nem fog fizetni...! Nézd, ha már annyira kell az az esély tőlem, tiszteletben is tarthatod a véleményem, nem mindenhez van vagy lesz közöd, ami az én dolgom! Nagyon jól érzem így is magam, pasi nélkül. Nem szeretnék veled már ma ágynak esni! Viszont nincs is hol elszállásoljalak. Kénytelen leszel szépen hazamenni és a saját ágyadban aludni! Nincs szálloda! – Rege letörölte az asztalt és visszaült a monitorhoz.

Kádár elcsodálkozó arcot mutatott felé és leült a konyha asztal mellé. Csak ekkor figyelt fel a sarokülő mellé stócozott kötetekre, amik befóliázva porosodtak a sarokban. Azonnal feltűnt a férfinak a királyfi a könyv borítóján. Az illusztráción a koronás kisfiú egy kardot szorongatott és a Föld bolygó illsztrációján állt, szétvetett lábakkal. “Amber: Hontalan Herceg és utazásai” – olvasta a borítón.

– Szóval te írsz? – Kérdezte a billentyűk kopogásán át Regétől.

– Tanítottak írni. Sőt, olvasni is. – Hallotta a nő hangját.

– Író vagy?

– Ha az lennék, szerinted mit keresek az üzemetekben?

– Pénzt, persze! De ezt te írtad? – A könyvek felé mutatott.

– Amint látod, legfeljebb arra jó, hogy eltüzeljem a téli hidegben.

– És miért nem adod el?

– Maximum elajándékozhatnám, ingyen talán elvennék! De lehet, még úgy sem kéne a kutyának sem! És ha nem baj, most inkább maradj csendben...

Zsolt kihúzott egy kötetet, de mivel az is fóliázva volt, kíváncsian kezdte kapargatni a műanyag szélét.

– Nem hagynád abba? – Nézett rá mérgesen a nő.

– Ha eladsz nekem egyet, rögtön! Mennyibe kerül egy?

– Nem adok el! Ez egy mesekönyv, Zsolt. Gyerekeknek írtam, sok éve!

– Nem számít! Máskülönben én is az vagyok! Mennyibe kerül, írónéni, a könyve? – Vigyorgott rá Kádár.

– Hét ezer – vágta rá Rege szemrebbenés nélkül.

– Rendben! De ezért jár a dedikálás, gondolom...

Rege elnevette magát. – Mivel most nincs nálam írószer...

– Nem baj, kölcsön adom a varázstollam! Ezzel írtam alá az alkalmazási igénylésed is... – Zsolt széles mosoly kíséretében tépte fel a fóliát és odacsúsztatta az egyedi tollát a keze mellé.

Rege mosolyogva nézegette a drága tollat, miközben félrenyomta a billentyűzetet maga elől.

– Teljesen bolond vagy, ha kifizetsz érte ennyit!

– Nem vagyok bolond, csak gyerek! Szeretem a meséskönyveket. Bár keveset olvastam. Ez ráadásul egy dedikált példány, szóval nekem jó üzletnek tűnik. Kíváncsi vagyok a mesédre!

Rege elvette tőle a kötetet és a főcím lapjára tette a tollat. – Egy nagyra nőtt gyerek...

Zsolt mosolyogva figyelte a szépen kerekedő "gyöngy"-betűket. Há igen, szépen beszél, szépen ír, jól főz, csinos és még szenvedélyes is, majdnem mint a mesékben a király-kisasszony.

Alig kanyarította alá az írói nevét, a fiúk kiabáltak a fürdőkádból. – Hajmosás, anya!

– Segítenem kell nekik – ugrott fel a nő és otthagyta a férfit, aki végre elolvashatta élete első dedikálását.

“Sok szeretettel ajánlom, Zsolt, ezt a kötetet. Neked, Hontalan Herceg egy másik elkóborolt kisfiú meséjét. És kívánom, találj haza, oda, ahová a szíved tartozik igazán! 

Amber”

Kép: Pixabay

1253004_l.jpg

Zsolt annyira meglepődött, hogy lehuppant a nő helyére. Ezzel most elzavarta magától vagy mi? Értetlenül pislogott, majd tekintete a monitorra rebbent. Titkos ügynök, drog-kartell, Brazília, pagoda – repkedtek előtte a szavak. Ez meg miféle mese?! Valami "James Bond-eposz"? Jobb ötlet híján gyorsan lefényképezte a mobiljával a képernyőt, hogy a fotó alapján majd megkereshesse az oldal címét, aztán sietve visszaült a helyére és szórakozottan lapozgatta a meséskönyvét. Nehogy észrevegye a nő, milyen kíváncsivá tette. Pedig ő nem is szeret olvasni! Soha nem is szeretett... De ezt nem fogja az orrára kötni! Hontalannal erőt vesz magán, muszáj lesz, de ez csak egy mese...

Rege sóhajtva ült vissza.

– Mit jelent az, hogy “találj haza”? – Kérdezte morgósan Kádár, amint leült.

– Úgy látszik, mégsem vagy akkora gyerek!

– Szóval tűnjek el?

– Azt jelenti a felnőttek nyelvén, légy boldog! Egy gyereknek az "otthon" és a "boldogság" összekapcsolt fogalmak, otthon érezzük jól magunkat, "az én házam az én váram"...

Zsolt hangja rekedtebben csengett a nő magyarázata után. 

– Jó lenne! Talán szoríthatnál egy kis helyet magad mellett nekem is!

– Ha ide kell tartozz, ide is fogsz. De ez nem egyik napról a másikra fog történni!

– Hm... Akkor tényleg haza kell mennem, az üres lakásomba és a hideg ágyamba?

– Kénytelen leszel!

– Legalább kikísérhetnél – kérlelte Kádár és letette asz asztalra a könyve árát.

– Nem tízezer, hanem hét!

– Nincs apróm – vigyorgott a férfi.

– De vicces vagy! Viszont nekem van. Legalábbis remélem, hogy van!

Rege felpattant és a pénztárcáját kezdte keresni.

– Hagyd csak! Vegyél a fiúknak egy új focilabdát...

– Szó sem lehet róla! Nem kérek se többet, se kevesebbet, mint amennyi jár!

Kádár felemelkedett és elkapta a derekát. – Az sem zavar, ha te a lehető legtöbbet kéred? Nem vagyok a türelem mintaképe...

– Akkor könnyebb feladatot kell keress magadnak, mint én...

– Azért azt nem mondtam, hogy rögtön feladom! Még akkor sem, ha az írónéni szigorúbb, mint a látszat. – Zsolt szenvedélyesen csókolta meg, az ajkaival és a nyelvével is kifejezte, hang nélkül, mennyire türelmetlen.

Rege viszonozta a közeledését, így, mire elváltak az ajkaik, már mindketten ziháltak.

– Nos, az biztos, ilyen jutalomért megéri várni egy kicsit!

Kikísérte a férfit és megkönnyebbülten sóhajtott. A visszajárót is ügyesen a zakója zsebébe csúsztatta. Nagyszerű este! Pompás gondolatok,hiszen mostantól Zsolt még erőszakosabban nyomul majd rá az üzemben! Már azt is tudja róla, egyedül él a fiaival, távol mindentől.

Hát majd hétfőn elvágja az útját Tótpuszta irányába!

Mérgesen mentette el a vázlatait, ma sem lesz blog-bejegyzés, sőt, írni sem fog a hétvégén. Addig semmiképp, amíg le nem zárta ezt az ügyet, Zsolttal.

Hétfőn feltüzelt aggyal indult, egyenesen az igazgatói iroda felé, a főnöki bejárat felől. Megnyugodhatott, hiszen Kádár kocsija nem, csupán Király limuzinja várakozott a parkolóban. Összeszedte minden bátorságát és bekopogtatott, a titkárnő bólintására.

– Igen? – Szólt ki az igazgató kimért hangon.

– Jó reggelt, igazgató úr! Válthatnánk néhány szót? – Kérdezte Rege halkan, miután belépett.

– Jó reggelt, Rege! Természetesen. Bár kicsit sok a papír-munkám... Nem lehetne kicsit később?

– Nem! – Ilyen könnyen nem ússza meg, most fognak beszélni, döntötte el a nő. – Feltétlenül most kell!

– Rendben – dörmögte a szőkés barna férfi. – Foglaljon helyet.

– Nem. Nem szeretnék, és rövid leszek, ígérem! Szeretném beadni azonnal a felmondásomat Júlia asszonynál, csak úgy gondoltam, előbb önnek szólok.

Király állkapcsa megfeszült, látszott, meglepte a hír.

komment

R. és Tövisek

2017. május 30. 14:15 - ördögXL

A váratlan látogató

– Mit keres maga itt? – Kérdezte a nő gyorsan kinyitva a kaput. – Na jöjjön gyorsan, klülönben odaég a vacsoránk.

Kádár meglepetten pislogott, miközben az orrába kúszott a házból érezhető, finom illat. Sült hús, gondolta a férfi és hallotta, ahogyan korogni kezd a gyomra. Valószínűleg ez lehet a Kánaán, már ha nincs odabent férfi és Rege megvendégeli őt is.

– Arra gondoltam, mivel az üzemben nem vagy hajlandó mondani semmit, itthon kereslek fel. – Mondta vidám hangon, a sietősen haladó háziasszonyt követve.

– Kíváncsi volt, hogy van-e barátom? – Jegyezte meg a nő epésen és odalépett a sistergő serpenyőhöz, még idejében sikerült megfordítania a hússzeleteket.

– És van? Leülhetek?

Rege a felé vigyorgó férfira hunyorgott, de továbbra sem mozdult a tűzhely mellől.

Kádár szemrevételezte a házat, az aprócska folyosón át jutottak a konyhába. A folyosóról nyíló egyik ajtó mögül akció-film hangjai szivárogtak feléjük. A rendet mindenütt megtörte egy-egy gyerek-játék, a hűtőn gyerek-rajzok voltak különböző mágnesekkel rögzítve. A konyha bútorzata régies volt, de minden tiszta és otthonos.

– Azt hittem, sikerült megértetnem magával, aligazgató úr, nem vágyom a férfi-társaságra. Volt benne részem éppen eleget. Feleslegesen tette meg ezt a nagy utat!

– Zsolt! Ne szólíts még itt is aligazgatónak, mert kényelmetlenül érezném magam. – A férfi hátradőlt a konyhaasztal mellett álló széken.

Mellette számítógép-monitort fedezett fel. Nem épp elengedhetetlen tartozéka egy konyhának. Ráadásul valaki félbehagyta az írást, az egér kurzora türelmesen villogott a félbehagyott mondat utolsó szavánál.

– Az udvaron a te kisfiad játszik? – Kérdezte Kádár és próbálta félodalról elolvasni az írást.

– Nincs kint. Azóta ő is bezárkózott a szobába a bátyja mellé. – Jelentette ki a nő és a szépen elhelyezett köret mellé csúsztatta az átsült húst a pulton hagyott tányérokra, háttal a főnökének. – Ha belegondolok, maga komolyan súrolja a munkahelyi zaklatás fogalmát.

Kádár meglepetten kapta vissza a fejét. – Zaklatás, ha ennyire érdekelsz?

– A zaklatás az, ha a másik fél nem kíváncsi és nem érdeklődik a zaklatója iránt, viszont a zaklató ezzel nem törődik! Vacsorázott már? Bár gondolom, azt képzelte, idegurul a meseautóján és elrángat valahová, miután szépre csinosítottam magamat a kedvéért!

– Tényleg ilyesmiben reménykedtem. – Bólintott rá mosolyogva.

– Ugye nem baj, ha nem érzem át a baját?

Rege megtörölte a kezeit és félretette a serpenyőt.

– Még soha nem beszéltél ennyit előttem – jegyezte meg Kádár.

– Nincs semmi baj a hangommal, sem a nyelvemmel. Csakhogy a munkahelyén engem is azért alkalmaztak, hogy dolgozzam, nem azért, hogy csevegjek magával vagy a kolléganőkkel, legalábbis tudomásaim szerint ez így van. De ha tévedek, talán meg kellene kérdezzük Király igazgatótól.

– Péter el lenne ragadtatva a véleményedtől!

– De maga nem.

– Azt ne felejtsd el, hogy ő nős, én meg agglegény vagyok!

– Agglegény? – Rege felnevetett. – Manapság azt mondják, független férfi! És az agglegényt szerintem magától idősebb korban lévő férfira mondták. Maga alig lehet több harmincnál.

Zsolt csodálkozva nézte a nőt, miközben ő új terítéket vett ki a szekrényből, nagyobb adag köretet kanalazott rá és két, vöröses-barna hússzeletet tett rá. A férfi agyában cikáztak a gondolatok: kellemes a hangja, ha nevet és ez a nő okos, sőt, művelt. Szépen fogalmaz. Még a humora is jó, hiszen "megfiatalította őt".

– Harmincnégy vagyok – mondta mosolyogva.

– Nos akkor az étvágyával sem lehet gond, bár ez nem éttermi minőségű. – Rege letette elé a tányért és az evőeszközöket. – Jó étvágyat kívánok!

Aztán a szoba ajtóhoz sietett és benyitott. – Kész a vacsora, fiúk.

Két kócos fej jelent meg a hívására, előbb a szobájukkal szembeni ajtóhoz siettek. Kádár még a víz csobogását is hallotta, ahogyan egymással játszadozva kezet mostak. De amikor a konyhába léptek volna, az idegen miatt megtorpantak a küszöbön.

– Fiúk, ő Kádár Zsolt, együtt dolgozunk az üzemben. A magasabbik Hunor, a kisebbik fiú pedig Csaba. Na, üljetek le végre vacsorázni.

Hunor ellenséges tekintettel ült a férfi mellé a sarokülőre, mire az öccse azonnal mellette foglalt helyet.

– Jó étvágyat – szólt rájuk Rege újra és letette az asztalra a salátás tálat is, aztán odaült Zsolt jobbjára, szembe a fiaival.

– Már megint paradicsomos saláta? Én nem szeretem a paradicsomot! – Szólalt meg Csaba cérnavékony hangon.

– Akkor szedj csak paprikát magadnak. Hunor, segíts az öcsédnek!

– Nem segítek – rázta meg a fejét a másik fiú és tovább evett. – Ne válogasson!

– Legalább az asztal mellett ne vitatkozzatok!

– Nem is velem vitatkozik, hanem veled – mondta Csaba tele szájjal.

– Nem illik... – szólt rá az anyja rögtön, mire a gyerek, értve a célzást, lehajtotta a fejét.

Ezután szótlanul ettek, békés nyugalomban, amitől Kádár szívét soha nem érzett melegség járta át, mintha egy igazi családba tartózna végre. Legalábbis az étkezés idejére.

– Anya, játszhatok már a gépen? – Kérdezte Csaba, amikor összeszedte anyjával a tányérokat.

– Nem látod, hogy még nem fejezte be az írást?! – Csattant fel a bátyja, amíg visszatette a hűtőbe a salátás tálat.

– Menjetek fürdeni és utána játszhatsz. Akkor is, ha nem fejeztem be, átadom neked egy kicsit. De kizárólag lefekvésig – figyelmeztette Rege, kávét töltve két csészébe.

– Jó! Szuper! Én már megyek is! – Szaladt el a kisfiú.

– Hiába tolakodsz! Úgysem tudod megengedni a vizet, öcsi! – Igyekezett utána Hunor.

– Igazi családias hangulat – jegyezte meg Zsolt mosolyogva.

– Úgy egy órát vagy másfelet. De azután mindenkinek sajogni kezd a feje!

– Miért? Szerintem ilyen lehet egy család: néha zajos, vitatkozós, máskor kacagós...

Rege rápillantott komoylan. Átlagosan magasságú férfi volt, sokat foglalkozhatott a külsejével, hiszen elegáns és könnyed is próbált lenni a fehér inggel és a farmer nadrággal. Divatosra nyírt, barna haja bezselézve, frissen borotválkozva. Zsolt arca vonzotta a női tekinteteket, akárcsak mogyoróbarna szemei vagy a ruhái alatt domborodó izmai. Mutatós, talán túlságosan is, gondolta a nő és elé tette a csészét.

– Meg sem kérdeztem, akarsz-e kávét? 

– Jó vendég vagyok, mindent elfogadok, amit adsz! – Vigyorgott a nőre.

Rege szemei összeszűkültek. – De sajnos idebent nem dohányozunk, kénytelen leszel kifáradni velem az udvarra. Azt ajánlom, bújj vissza a zakódba, mert a kert végében csak a nyílt határ van, ilyenkor kellemesen csípős szelek szaladgálnak rajta.

Zsolt megfogadta a tanácsát, felvette a zakót és követte őt az udvarra vezető ajtóhoz. Rege a fogasról lekapott vastag dzsekiben lépett ki. A ház oldala mellé állított padra mutatott.

– Foglalj helyet, ha akarsz. – Ajánlotta a férfinak.

– A fiúk miatt ítélted magad magányra? – Kérdezte Kádár és kényelmesen elhelyezkedett a kopott padon.

– Először s nem ítélem. És nem magány, csupán egyedüllét! Sokak véleménye az, bátran pasizhatnék. De nekem kamasz fiaim vannak. Nekik pedig apát nem lehet akármelyik fa-ágról vagy vállfáról leakasztani. Még ha férfiakban nincs is hiány! Egy családot, ha tönkrement, nem lehet visszaépíteni, ahogyan egy ház falait!

– Attól függ, szeretnél-e házban lakni vagy megvárod, amíg rádomlik a rom...

– Mondjuk úgy, nem szeretném kitenni a gyerekeimet a hálótársaim nevelési elveinek. Azt már megkapták az apjuktól, túl korán!

Zsolt fázósan összehúzta a zakója széleit. – Ahogyan te is?

– Igen, ha az érdekel, bántott-e, a válaszom igen. De nem a fizikai fájdalom fáj máig! Csalódtam. És nem szeretnék többé csalódni, ez a helyzet.

– Inkább egyedül maradsz? Ők már nem olyan kicsik, szükségük lenne egy példára, egy férfira is, Rege! Pocsék dolog apa nélkül felnőni...

– Ez a te tapasztalatod, Zsolt. Az övék meg az, inkább nélküle, minthogy agyonverje őket!

– Nem minden férfi szadista! – Felháborodottan állt fel, de fázott is a hideg szélben ücsörögni. – Nem hiheted, hogy minden férfi csak bántaná őket vagy téged! Vannak normális emberek is!

– Erre rájönni, ki a normális, évek szükségesek! Évek és bizalom! Semmiképpen sem elég beállítani kora este és vacsorázgatni egyszer, együtt! Hozzak ki egy kabátot neked is? – Ajánlotta fel a sétálgatónak, kuncogva.

– Jobban örülnék, ha te adnál egy kis meleget – vallotta be a férfi eléállva.

– Kéred a kabátom?

– Egy kis helyet kérek benne inkább – Kádár óvatosan elhúzta a nő karját maga elől és odasimult hozzá suttogás közben. – Nem akarlak bántani...

– De ragaszkodsz hozzá, hogy megpróbáld, igaz?

– És mi lesz, ha nem csalódsz bennem? Ez eszedbe sem jutott?

– Nem! – Rege a férfi szemeibe nézett.

– Pedig én szeretnék egy bizonyítási esélyt kapni tőled, Rege – Zsolt ajkai finoman súrolták a nő ajkait. – Egy icipici esélyt kérek!

– Zsolt, a főnököm vagy! Nem akarok viszonyt kezdeni az üzemben...

– Nem az üzemben, teljesen függetlenül. Senkinek sem kell tudnia róla, ha te nem akarod!

– Így is eléggé ki vannak rám bent, első perctől így volt, hiszen nem barátkozom. De amióta Éva helyére tettél át, nyíltan utálhatnak. Én vagyok az aligazgató besúgó-barátnője szerintük! Etelka pedig féltékeny...

– Azért dolgozol te ellenőrként, mert ügyes vagy és szorgalmas! Viszont ha piszkálnak, majd beszélek velük!

– Azzal csak meglocsolnád olajjal a tüzet!

– Akkor majd Péter fog beszélni velük!

– Ugyan miért védene ő meg engem a régebbi munkásaival szemben?

– Azért, drága, mert a főnökeid egyöntetűen meg vannak elégedve a munkáddal! 

Rege nem tudta eltitkolni az aprócska mosolyt a férfi szavaira. – Komolyan így gondoljátok? Mindketten?

– Mondanám, ha nem így lenne?

– Menjünk be, mielőtt megfázol.

– Csak előtte még... – Kádár az ajkaira szorította a száját gyengéden.

A nő nem húzódott el az érintése elől, így Zsolt a kezei közé foglalta az arcát és megnyalta az alsóajkát. Rege lassan nyitotta szét az ajkait, de annál szenvedélyesebben viszonozta a csókot pár pillanat után.

Kép: Wallhaven

wallhaven-421957_kiss.jpg

 

– Micsoda meglepő fordulat – sóhajtotta Zsolt rekedten.

– Nem meglepő. Rég meg akartál csókolni!

– Az a meglepő, hogy nem is vagy te olyan kimért, amilyennek mutatod magad! Tüzesebb vagy, mint...

– Mint? – Nézett rá sötéten a nő.

– Mint a finom sültjeid! Szeretem az ügyes háziasszonyokat! De most már tényleg bemehetnénk, mielőtt idefagyok!

– De ugye azt nem képzelted, hogy a vacsora mellé ágy is jár?

– Képzelni? Reméltem volna, inkább...

– Mellé tetszett számolni, aligazgató úr!

Zsolt felnevetett. – Az életben nem hallottam még senkit ilyen szépen magázni!

 

 

komment

Rózsák és Tövisek

2017. május 27. 18:19 - ördögXL

...valós tövisek...

Az egy-két munkanapból két hét lett.

Minden nap Kádár ott maradt vele a beérkezésétől a munka idő végéig. És mivel Rege nem beszélt, Zsolt fecsegett egyre kelletlenebben.

De a nő nemcsak ezért utálhatta az új beosztását, hanem azért is, Király és az aligazgató előszeretettel tartott gyűléseket az ő háta mögött, néha egyenesen az asztalára pakolva a különböző mappáikat, ott nézték át a megrendeléseket, a termékeket.

Neki meg elég volt a tudat, hogy Király Péter igazgató ott dörmög a feje fölött, alig bírta tartani a javításra váró darabot.

– ... nem azt mondtad, hogy nehezen tanítható? – Hallotta a nő egyik nap maga mögött.

– Majd belejön. – Vágta rá Kádár, de azt Rege nem láthatta, milyen volt a férfi mosolya és tekintete, ahogyan őrá nézett.

Király ennek hallatára suttogóra fogta. – Remélem, nem felejtetted el, ez nem valami szórakozó hely “becsajozni”! Ide dolgozni járnak az alkalmazottak és mi is! Ne hidd, hogy téged nem lehet megbüntetni, ha hülyeséget tennél!

Az igazgató még odasuttogta a barátjának. – Vigyázz, Zsolt! Éppen mindenre téged sem jogosít fel az aligazgatói szék mögöttem!

Ezután a félig elcsípett beszélgetés után Kádár már nem ült Rege mellett annyit, és nem igyekezett olyan látványosan a nyakába lihegni, mint előtte.

A nő sokkal jobban is érezte magát. De csupán néhány napig, mivel új terméket kezdtek a gyártósoron, amikből már a minta darabok sem feleltek meg a megrendelő követelményeinek.

Rege először láthatta a főnökeit munka közben, ugyanis Király mindenkit hazaküldött még a munka idő lejárta előtt. 

– A karbantartón és az ellenőrön kívül mindenki menjen szépen haza! – Szólította fel a munkásokat.

Rege csalódottan nézett össze Sanyival, a karbantartóval és visszaereszkedett a székére.

Király megvárta, amíg csupán ő és Zsolt maradt a termelési soron, levetette a zakóját és egyedül kezdett munkához. Kádár mellette állva adogatta a drótokat és a szerszámokat a kezei alá.

Már éjjel egy is elmúlt, mire az első öt, hibátlan darab elkészült.

Rege a harmadik kávéját kortyolgatta aznap és leste az igazgatót a dohányosoknak elkerített udvar részén a karbantartó mellett.

– Jó látvány, mi? – Kérdezte tőle a férfi.

– Le kéne fényképezni! – Morogta a nő.

– Ne is emlegesd, kirúgnának. És amúgy sem szükséges. Elég gyakran csinál ilyeneket. Ha valami nem sikerül, vagy gond van, Péter azonnal beáll dolgozni. Csak ezt kevesen tudják, kizárólag a régi munkások. Nem is csoda, jószerivel itt nőtt fel.

Rege meglepetten hallgatott a magyarázatra. De mégis alig várta, hogy hazamehessen végre. Aggódott a fiai miatt. Ilyenkor már otthon szokott lenni rég. Biztosan ők is aggódnak miatta, még ha a szomszéd néni, Teréz be-benéz hozzájuk, amíg az anyjuk hazaérkezik a munkából.

Amikor az igazgató elégedetten bejelentette, már ők is hazamehetnek, Kádár azonnal jelentkezett, hazaviszi Regét kocsival.

– Nem szükséges, aligazgató úr! Majd hívok egy taxi.

– Ugyan! Minek? Hol lakik?

– Tótpusztán – vallotta be kelletlenül.

Zsolt értetlenül nézett az igazgatóra. – Egyáltalán hol van az a falu?

– Hetvenöt kilométerre a várostól. – Válaszolta az igazgató, miközben belebújt a zakójába. – Busszal jár be? Van járat?

– Onnan nincs egyenes járat sehová. Le szoktam szállni és hazagyalogolok, általában.

– De ilyenkor nincs járat. Jöjjön – parancsolt rá Király és a parkoló felőli ajtóhoz lépett.

– Ne már! Téged vár Arabella! Menj csak, majd én hazaviszem Regét!

– De most mondtad, nem is tudod, hol lakik...!

– Nem baj! Majd “Irénke” útba igazít. Elvégre ezért jár a kocsihoz GPS manapság, hogy el ne tévedjünk...!

Az igazgató várakozásteljesen nézett a nőre. – Válasszon Rege. Ha akarja, hazaviszem, ha akarja, Zsolt viszi haza. Nos?

Rege egy pillanatra nyelni sem tudott. Két rossz közül melyiket is válassza? Két farkas közül kellene eldöntenie, melyiknek engedi meg, hogy belé harapjon?!

– Eldöntené végre? – Kérdezte Király és megdörzsölte a szemhéjait.

Az éles felszólítástól a nő megremegett. 

– Köszönöm, igazgató úr, de nem szeretném fárasztani még önt is! Az lenne a legjobb, ha egyedül mehetnék, taxival!

– Pénzkidobás lenne!

– Igaza van, Zsolt! Reggel óta talpon vagyunk. Százötven kilométert vezetni az éjszakában nem szórakozás! Akkor hívunk a hölgynek egy taxit, és kész! – Az igazgató elővette a tárcáját, majd felhívta a városi taxi-vállalatok egyikét, még a viteldíjat is megérdeklődte a díszpécsertől. – Nos, Rege, az lesz a legokosabb, ha a pénzt odaadom magának. Ez valamivel több, mint a viteldíj. De kizárólag akkor adja oda, ha hazaért! Pontosan a portája előtt. És ha a sofőr kérdezné, nyugodtan mondja azt, hogy a pénz otthon van!

A nő elhúzta a száját, lehajtott fejjel. Mint egy nagy-csoportos óvódásnak, úgy magyaráz! Ennyire félti az ellenőr-javító munkását? Igazán megható!

Zsolt mogorván nézett a barátjára, miután kifordult a taxi az üzemi parkolóból.

– Mondd csak, mi neked abban a jó, hogy így elcseszted az éjszakai kalandom?! Bolond lettem volna visszajönni tőle a városba! Ha nem tudnád, nincs kihez hazasiessek! – Vicsorogta dühösen Királynak.

– Arra nem gondolsz, hogy otthon várja a grizli méretű élettársa?! Máskülönben hetek óta úgy kerülgeted, hogy az már szégyen! Nem kér belőled!

– Honnan veszed ezt?!

– Hagyjuk! Késő van. Én meg fáradt. – Legyintett a másik és beült végre a kocsijába, neki most a hat kilométeres távolság is bőven elég volt az ágyáig kocsival.

Rege gond nélkül hazajutott. Meglepetésére mindkét gyermeke az ő ágyában kucorogva aludt, egymást átölelve. Halkan levetkőzött és bebújt melléjük. Másnap feltétlenül beszélnie kell az igazgatóval erről a túlórázásról. Neki nem fér az életébe az éjszakai kimaradozás! Éppen ezért él egyedül. Avagy ezért is...

Másnap előbb érkezett a munkahelyére, el kell kapnia Királyt négyszem közt. Meg akarta tudakolni azt is, mikor vonják le a taxi fuvardíját tőle?

Kádár épp behúzta maga után az igazgatói iroda ajtaját.

– Jó napot, Rege. Történt valami?

– Beszélni szeretnék az igazgató úrral.

– Mi a gond, kedves Rege?

– Szeretnék beszélni Király igazgató úrral. – Ismételte határozottan.

– De azt csak elárulhatja nekem is, miről kell vele beszélnie? Talán én is tudok magának segíteni – fontoskodott az aligazgató.

– Én vele szeretnék beszélni! Személyesen ügyben – Rege összefűzte a karjait a mellei alatt elutasítóan.

– És benne jobban megbízik, mint bennem? – A férfi sértetten húzta ki magát előtte.

Rege először nézett rá más szemmel. Női tekintettel.

– Tulajdonképpen maga mit akar tőlem?

Zsolt felvonta a szemöldökét, mielőtt válaszolt.

– Mi lenne, ha ezt a füstölgő helyen beszélnénk meg?

Rege előre engedte a férfit a folyosón, némán követve őt. Szerencsére még nagyon kevesen voltak az üzemben, a munkások az öltözőkben készülődtek vagy még hazatelefonáltak munka előtt. Így kettesben lehettek az udvaron.

– Szóval mit akar tőlem, aligazgató úr?

– Szeretném megismerni – suttogta a férfi a nőhöz hajolva.

– Miért?

– Miért ismerkednek a férfiak és a nők, maga szerint?

– Fogalmam sincs! Én nem ismerkedem, tudja, aligazgató úr?

– Rege, maga egy csinos nő! Van párja?

– Nincs. Elvált vagyok. És mielőtt butaságokat kérdezne, szeretek független lenni! Nem szeretnék pasit, így érthető?

– Nagyon sajnálnám, ha tényleg így gondolná! Rege – lassan nyúlt a nő keze után a kijárat fala mellé állva, tudva, így sem az üzemből, sem az irodák felől nem láthatják őket. – Ne akarja elhitetni velem, hogy nem szeretne néha odabújni egy férfihoz. Hogy nem vágyik a gyengédségre, egy simogatásra...

– Nem, aligazgató úr, nem vágyom! És ha befejeztük a beszélgetést, bemennék. Mindjárt kezdődik a munkaidőm, tudja?

– Mit akart mondani Péternek?

– Meg akartam kérdezni, mikor vonja le a fizetésemből a tegnapi taxi árát?

– Nem fogjuk levonni! Butaság! – Zsolt odahajolt a nő hajához. – Szívesen meghívnálak vacsorázni. Vagy amihez kedved van...

– Köszönöm, de nem kellene rám pazarolja a figyelmét, aligazgató úr! – Rege kirobbant a sarokból, ahová Zsolt testközelsége miatt szorult, és gyorsan besietett az üzembe.

Kádár ezután kifigyelte, mikor lehetne kettesben a nővel.

– Kiválaszthatnál valami szórakozóhelyet, ahová szívesen elmennél... – Ajánlotta sokadjára.

Rege válasz nélkül hagyta ott ezúttal is. De tudta, ennyivel nem szabadulhat a férfi "szorításából". Előbb-utóbb muszáj lesz megmondania neki, hagyja békén egyszer és mindenkorra!

Kép: Wallhaven

wallhaven-498571.jpg

De Kádár a feladás helyett új lépésre szánta el magát. Megkérdezte a személyzeti főnöktől a nő címét és egy péntek este, nyolc óra után leparkolt az aprócska magánház előtt, Tótpuszta kicsiny mellékutcájában. Lazán odasétált a kiskapuhoz és a csengőt kereste, de mivel nem találta meg, tanácstalanul nézelődött.

– Kit keres a bácsi? – Kérdeze egy hét év körüli kisfiú a kapuhoz szaladva, apró karjai között egy kopott fotball-labdát szorított magához, vastagon felöltözve, akár egy kis eszkimó a novemberi hidegben.

– Regét keresem, Szaniszlay Regét. Ismered?

– Szólok neki – bólintott a gyerek komolyan és hátra szaladt a ház fala mellett.

Zsolt toporgott a hidegben, amikor kinyílt az utcafront felőli ajtó és megjelent Rege vékony rövid ujjúban és foltos nadrágban.

 

 

komment

Rózsák és Tövisek

2017. május 24. 14:16 - ördögXL

... a valóságban a Tövisek...

Megint egy unalmas, bosszúságokkal teli munkanap. Jószerivel még be sem húzta maga után az utcai kaput, már azt számítgatta magában, mikor zárhatja vissza maga után, hazatérve a békés kis házba.

Épp hogy átvette az asztalát a váltó társától, ott is termett mellette a "kis főnök", Zsolt. Bár az igazi megszólítása "Aligazgató úr".

Rege próbált nyugodt maradni. Mosolyognia kell rá, legszívesebben viszont elküldte volna őt a fenébe! Elég volt megpillanatania őt az üzemben, azonnal összeszorult a gyomra és a padló alá süllyedt volna, nehogy a férfi észrevegye őt. Pedig neki keresnie sem kellett a nőt, hiszen Rege kizárólag a szünetek idején hagyhatta el a helyét.

Zsoltnak könnyű dolga volt. Kihasználhatta a hatalmát, hogy szemmel tartsa az "idegen nő"-t, aki csupán három hónapja dolgozott az üzemben. Hiába volt szorgalmas és csendes munkás. Valami hibája kellett legyen minden nap, amibe az "aligazgató úr" szívesen bele is kötött. Rege esküdni mert rá, valamiért rettenetesen "csípi" a férfi szemét, és tudta, pillanatai vannak még, amíg képes visszafogni magát, hogy ne vágja hozzá, ha ennnyire elégedetlen vele, rúgja ki és ne az idegeit tegye tönkre feleslegesen! Ez is csak egy munkahely! Nem az egyetlen a Földön!

A férfi odaállt mellé és szó nélkül, összehúzott szemekkel figyelte a nő kezeit, ahogyan gyorsan és pontosan igyekezett összeszerelni a munka-darabokat, aztán eltette a kész alkatrészeket a ládákba, a csomagolók számára.

– Tudja, hogy már gyorsabban csinálja, mint Etelka? – Szólalt meg a férfi mögötte.

Rege még fel sem fogta, amit neki mondott, a csoportvezető oda is ugrott az aligazgatóhoz védekezni.

– Ez a lány jóval fiatalabb tőlem és semmi mást nem csinált itt eddig, csak ezt az egy fázist! – A hangja élesen csengett, annyira bosszús volt, gondoskodni akart arról, hogy mindenki hallja a válaszát.

Az aligazgató végigmérte a közbeszólót, és mintha egy követ igyekezett volna fújni vele, bólintott. – Igaza van, Etelka! Az lesz a legjobb, ha átteszük a kolléganőjét egy új helyre. Legyen szíves és állítsa ide Ronaldot.

A fiatal fiú oda is lépett Rege mellé, elvette tőle a szerszámait és folytatta a munkáját könnyedén. Mosolyogva, míg a mellette dolgozókkal kezdett viccelődni, ő az adu-ász, a "jolie jóker" az üzemben, aki bármelyikük helyét át tudja venni.

Rege úgy érezte, ki is rúgták, mehet isten hírével! Haragosan pillantott a férfira, aki rászólt.

– Majd én odaviszem az új munkapadhoz. Etelka, folytassa nyugodtan az adminisztrálni valót. Ne felejtse el, holnapra oda kell adnom az igazgató úrnak a beszerzendő anyagok listáját. Írja össze Ferikével, a raktárossal, mi hiányzik a termelésről.

Az aligazgató ezzel sarkon fordult és az utolsó asztalok felé indult, a csomagolási részleghez. Ám Rege csak arra figyelt, innen lehet az igazgatósági irodába és a személyzeti főnökhöz jutni. Márpedig, ha Kádár Zsolt aligazgatónak valaki nem tetszik a termelésen, az bizony előbb vagy utóbb szedheti is a sátorfáját a cégtől! Az üzemben az ő szava dönt, akkor is, ha csupán aligazgató és neki is van főnöke. Az igazgató mindenben az ő szavára hagyatkozott. Rege örült volna, ha csupán egyetlen alkalommal is sikerül beszélnie az aligazgató viselkedéséről, de Király igazgató alig mutatkozott az üzemben, legalábbis a termelésen. Éppen csak megérkezni és elmenni láthatták őt a munkások.

A nő természetéből fakadóan visszahúzódó volt, de nemcsak ezért nem mert az igazgatónál panaszkodni Kádár miatt. Azért inkább, rettenetesen tartott Királytól. Az a férfi úgy járkált közöttük, mintha senki ember nem volna körülötte, Rege nem is látta beszélni mással három hónap alatt, mint Kádárral és a csoporvezető Etelkával. A munkásokon úgy nézett át, mint plexi üvegen. "Beképzelt majom, aki elfelejti, kiknek a hátán mászott fel az igazgatói székbe!" – summázta Rege minden alkalommal, ha eszébe jutott az igazgató.

Zsolt hirtelen megállt a javító-ellenőr asztala mellett.

– Itt lesz a helye. Üljön le!

Rege torka teljesen kiszáradt, amíg értetlenül és segélykérően nézett rá.

– Üljön már le – ismételte meg halkabban a férfi, de egyszersmind parancsolóan.

A nő még mindig ijedt arccal foglalta el a férfi által kihúzott széket.

– De ez Éva helye – csuklotta halkan.

– Éva mától gyesen van. Maga veszi át a helyét.

– Miért én? Vannak tapasztaltabb munkások is...

Rege érezte, hogyan néztek rá a kollégái, holott még hozzá sem fogott semmihez.

Néha, szünetekben váltott néhány szót Évával. Aki annyira külön dolgozott, nem tudott beszélgetni senkivel, ezért Rege sokszor megállt, kizárólag vele váltott egy-két szót a többiek közül. Éva még a szünetekre sem mehetett a velük. Kedves, fiatal lány volt, aki nagyon ügyesen dolgozott. De már alig várta az első gyermeke születését, nehezére esett hét hónapos terhesen nyolc órát ülnie egyhelyben, még akkor is, ha vele mindenki, még Zsolt is, nagyon előzékenyen viselkedett. De Éva azt is elmesélte Regének, mennyivel hátrányosabb helyzetben van a többi alkalmazottal szemben: ha csak egyetlen hibás darabot elenged észrevétlen, a nyugati megrendelő vállalat a teljes szállítmányt "visszadobhatja". Amiért elsőként a javító fizetését szankcionálná az üzem főnöksége, vagyis Kádár Zsolt.

Rege nagyot nyelt. Neki egyenesen mosolyogva mondaná meg az aligazgató, a következő hónaptól hány százalékkal büntetnék meg a mulasztásáért. Nem is lenne értelme megmondja, Regének már öt százalék és egyetlen hónap bőséges büntetés lenne, újra úszhatna vagy el is merülhetne az adósságokban!

– Én nem tudom átvenni Éva helyét. Nem is tanított be. – Próbált finoman ellenkezni az aligazgató terve ellen.

– De magát első perctől érdekelte az ő fázisa, az alapképzést amúgyis megkapta. Amit még tudnia kell, elmondok most. A többi úgyis jön majd a gyakorlattal. Éva is azt mondta, boldogulni fog a helyén.

A nő kelletlenül próbálta figyelmeztetni. – Hetek óta minden nap talált nálam valami hibát, aligazgató úr! Ültessen ide mást!

– Pontosan azért figyelem magát hetek óta! Maga kell ellenőrizze a termékeket előttem. Hatékonynak, figyelmesnek és pontosnak kell lennie! Különben mind ráfizetünk a megrendelések visszaesésével, fizetés-levonásokkal, kirúgásokkal... Soroljam még? – Kádár felvonta a szemöldökét és odakészített az asztalra egy hibás darabot. – Mi fejlődni szeretnénk! Ehhez elenegedhetetlen a minőségi gyártás, érthető, kedves Réka? Vagy Regina?

– Nem Réka, és nem is Regina! Rege. A nevem Rege.

– Furcsa név, a szüleinek honnan juthatott az eszükbe?

– Szerették a történelmi neveket, a régi, magyar neveket...

– Jól megpecsételték a maga sorsát... – Zsolt lehajolt és a darabra mutatott a nő előtt. – Meg tudja mondani, Rege, mi a baja ennek a darabnak?

A nő figyelmesen nézte meg az elé készített darabot.

– A kezébe is veheti – javasolta az aligazgaó türelmetlenül.

– Rosszul vannak bekötve a szálak. – Mutatott az összecserélt drótokra a nő.

– És mi a helyes sorrend?

– Zöld, piros, fehér és sárga. A zöld vezeti az elektromosságot az...

– Jó, jó, nem kell felsorolnia! – Intette le Kádár, aztán a hibás darabok ládáihoz fordult, más típusú hibát keresni. – Amíg átnézem ezeket, maga meg is javíthatná, rendben?

A nő szótlanul bólintott a szigorú hangra és munkához látott.

– Egy-két műszakot itt maradok magával, amíg beletanul, aztán már egyedül is dolgozhat.

Rege majdnem felkiáltott rémületében. Egy-két nap Kádár mellett?! Na ez az igazi büntetés! Hogy fogja kibírni mellette?! Ráadásul a termelési asztalok mellé Kádár nem is fért úgy hozzá, mint most, a férfi közelségében kellett dolgoznia! Egészen közel hajolt hozzá, mutogatott a nőnek, mivel tisztítsa meg a kábeleket, milyen szerszámokat szabad használnia, hogyan ellenőrizze a javításra váró darabokat, melyek a legyakoribb hibák a termelési folyamatok alatt. Mindezt úgy, hogy odaült mellé egy üres ládát élére fordítva, közel hozzá.

Rege alig győzött rá figyelni, tudva, a következő napokban bármikor bármelyik magyarázatot visszakérdezheti a férfi. Akár ha egy dobozba cetlikre írt feljegyzéseket dobálna, aztán lassanként kirángatná belőle az összeset. De ha Rege téved vagy rosszul válaszol, csúfolódva jegyezné meg, nem figyelt rá a nő. Csakhogy ő nem volt két lábon járó diktafon, még csak titkárnő sem, a jókora információ-halmazt nehéz feladat volt "feljegyeznie" hirtelen, munka közben.

Valamit észrevehetett az aligazgató is, mert megérintette a nő vállát. – Most pedig tartunk egy húsz perces szünetet, aztán folytatjuk.

Rege letette a szerszámokat a kezéből és rábólintott a rendelkezésére. Végre pihenhet pár percet.

– Hány perc szünetet? – Kérdezte hirtelen, amíg visszatette a megkezdett munkát az állványra, egy ládába.

– Húsz. Miért?

– Mert most csak a tíz perces szünet volt – figyelmeztette halkan Rege, mégis milyen az, hogy ő javítsa ki az aligazgatót?

– Maga most vitatkozni akar velem azon, mennyi szünetet engedélyezek a cég termék-ellenőrének? – Kádár felvont szemöldökkel mérte végig a felemelkedő nőt.

– Dehogy! Bocsánat! Mehetek, aligazgató úr?

– Hová? – Kérdezte a férfi.

Atyaúristen, ez nem áthelyezés! Ez a ficsúr katonásdit játszik most vele?! Mindenhez engedélyt fog kérni? Levegőt vennie még szabad? Mert lehet, dohányozni innentől tilos lesz vagy mosdóba menni!

– Szeretnék rágyújtani odakint – motyogta csendesen, mintha szégyellnivaló lenne, ha él a szünet biztosította jogával.

– Gondolom, nem baj, ha csatlakozom. – Jegyezte meg Kádár és lendületesen kinyitotta maga előtt az udvarra vezető ajtót a folyosó végén.

Rege majdnem felnyögött: nem, hát hogy lenne!? Minden vágya még a szünetét is együtt tölteni a férfival! Mérgesen gyújtott rá, idegességében félrenyelte az első füstöt. Kádár odafordult hozzá, finoman megpaskolni a hátát. A nő legszívesebben a falhoz préselte volna magát, elkerülni az érintését, de az aligazgató nem vehette észre, milyen viszolyogva tűri, hogy hozzá érjen.

– Mondtam, hogy húsz percet pihenhet! Minek akarja megfullasztani magát?

– Bocsánat – köhögte elsápadva. – Jól vagyok! Köszönöm!

– Kér egy pohár vizet?

– Nem. Felesleges. Jól vagyok.

– Maga mindig ilyen hallgatag? – Fordult hozzá a férfi pár perccel később. 

– Nem tudtam, hogy csevegni szeretne az aligazgató úr – vonta meg a vállát kelletlenül. – És pont velem...

– Amint látja, ez egy kis cég. Én pedig szeretem ismerni az embereimet. 

– Az alkalmazottakat, esetleg.

Kádár összehúzta a szemeit, ahogyan végigmérte őt ismét.

Rege kihúzta kicsit a vállait. Nem tehet ő arról, hogy nem bírja hallgatni sem, ha mások hülyeségeket beszélnek előtte.

– Mesélne magáról valamit?

– Igyekszem jó javító lenni – bólintott a nő komolyan és eloltotta a cigarettája csikkjét.

Kádár odalépett felé. – Ennyi?

– Ennyi, aligazgató úr!

– Kár! Mindig ennyire bizalmatlan?

– Nem, aligazgató úr. Csak a munkahelyeken és a főnökség tagjaival. Most megyek a női részlegre...

– Tudja, hogy ezután közvetlenül nekem kell szóljon, bármi van?

– Sejtettem – lehajtotta a fejét és bement az üzem épületébe.

Mi a fenét akar tőle Kádár?! És miért őt pecézte ki magának?! Nem is kellene észrevegye!

Ahogyan végignézett a nőkön, még az állás-interjú előtt, könnyedén besorolhatta magát Etelka és a többi "vénasszony" mellé. Nem is zavarta, hogy utálták és kinézték őt, nem barátkozni járt ide, hanem dolgozni, csupán ennyi számított: gondok nélkül töltse el a kiszabott időt és fizessék meg tisztességesen a munkáját. A többi nem érdekelte. Ha nagyon unatkozott és nem kellett tartania Kádártól, zenét hallgatott, hogy kibírja a munakidő végéig.

Azt nem vette számításba, bármiféle módon érdekelhetné az aligazgatót, azon kívül: valamiért ellenszenves Kádárnak, aki igyekszik is tőle megszabadulni, rövid úton. Már csak az a kérdés, hogyan bírja ki Rege és mennyi ideig az üzemben? 

Azért azt eldöntötte, inkább továbbra is nyitva tartja a füleit munkahelyek terén. Hátha hall egy másikról és válthat.

Gyomorgörccsel dolgozta le a napot.

Amikor hazaért, épp csak egy pillantást vetett a számítógép felé.

– Sajnálom, gyerekek, de ez nem az a nap, amikor volna kedvem és erőm veletek kalandozni a brazil Don Grogan mögött! Ne haragudj, Tigris! – Motyogta lefekvés után. – Jobb lesz más napon folytatni a történeteteket, Ben...

Kép: Wallhaven

wallhaven-516514_rege.jpg

komment

Rózsák és Tövisek

2017. május 02. 14:48 - ördögXL

Bűnbeesés

Ben tudta, a lány súlya és teste nem akadályozza őt a hanyattfekvésben, megfordult a lány combjai között hirtelen és rávillantotta szürkéskék szemeit. 

– Igazán lenyűgöz a kényeztetési technikád, Ana! Pontosan tudod, hogyan kínozz egy férfit, igaz? – Odahúzta a meglepett masszőr kezeit a mellkasára.

– A család kifejezett óhaja volt, hogy legyek tisztelettudó önnel és... – A lány zavartan nézte az ujjai közé simuló férfi ujjakat.

– Azok után, hogy kidekoráltad a szám!

– Nem hiszem, hogy megbeszéltük volna előző este, megcsókolhat vagy tapogathat, mint az állatvásáron a malacokat, gusztusa és kedve szerint, Mr. Baker! – Csattant fel Juana éles hangon.

– Jól van, nyugalom! Tegnap rosszul indítottam. De mi lenne, ha most megkérdezném? Már amennyiben nem jártok még jegyben a jövendőbeli üzlettársammal! Semmiképp sem szeretném, hogy újabb öklökkel találjam magam szemben...

– Én és Mitchell? Jegyben? Előbb jön el a világ vége! – Kuncogott fel a lány óvatosan körözve a férfi mellizmain tenyereivel. – Ezt csak Grogan szeretné elérni, de minden fáradozása hiábavaló...!

– Miért? Neked nem szimpatikus a jövendőbeli Don? 

Juana tekintete elsötétedett. – Ne beszélgessünk, Mr. Baker! Azért vagyok itt, hogy...

– Kedves legyél velem! – Benedict elvigyorodott, mire az éppen összehúzódott sebe szétnyílt az ajkán újra.

A lány váratlanul elkapta ról a kezeit és egy fehér gyolcs-darabbal akarta megtörölni a férfi vérét. A fájdalom és a türelmetlenség felrántotta az ügynököt is ülő helyzetbe.

– Sokkal kellemesebb ellátásban is részesíthetnél – nyújtotta a lány felé az ajkait.

Juana türelmetlenül fújt egyet és a férfi arcához hajolt annak lábaira ereszkedve. Még hozzá sem ért a sebhez a szája, Benedict nyelve már megcirógatta a felső ajkán őt. A lány reflexszerűen harapott a tolakodó testrészre, de éppen csak fogva tartva azt. Nem akart több fájdalmat okozni a fogadott-bátyja üzletfelének, újabb megaláztatásra adva ezzel okot Kicsi Grognak. Benedict egy másodpercig mozdulatlanul figyelte a lány szemeit, aztán döntött: ha nem harapta le a nyelvcsúcsát rögvest, akkor nem is közömbös számára a férfi. Merészen beljebb tolakodott, erőszakosan, míg bal keze a feltűzött tincsek alá, a tarkójához férkőzött és magáhosz szorította Juana testét, esélyt sem adva az elhúzódásra.

Juana felnyögött, amint a férfi benyomult a szájába. Nem tudott mást tenni, mint viszonozni ezúttal a követelőző, angol ficsúr csókját. Jobbja tétován kalandozott a férfi tarkójára, ujjai lassan simultak a dús, fekete tincsek közé.

Flynn szabad keze végigcsúszott a lány oldalán és megállapodott a széles, egzotikus csípőjén, majd finoman próbálta az ölébe húzni a masszőrét.

– Talán nem kellene ennél tovább mennünk... – Suttogta a lány egyenesen a férfi szemeibe nézve, amikor végre elengedte őt, kicsit még zihált is a váratlan csók után.

Kép: Pixabay 

szerelmes.jpg

– Azt mondtad, kedvesnek kell lenned!

– Az nem jelenti azt, hogy rámparancsoltak: le kell veled feküdnöm! – Felháborodottan el akart húzódni tőle.

– Azt is mondtad, élvezzem, ha tudom! Élvezni is fogom az együtt töltendő perceink, Ana! Nem azért, mert Kicsi Grog ezt vagy mást szeretne! Azért, mert neked és nekem is most ez kell! Élvezni egymást! – Benedict a lány szemeibe hunyorgott halványan vigyorogova. – Csak nem lennél képes azt hazudni, te nem arra vágysz, hogy szeretkezzünk azonnal?

Juana kissé leeresztette a szemhéjait, ahogyan rápillantott. – Fogalmam sins, mire vágyom! Lehet, arra is, hogy ezért a csókért kikékítsem a másik oldalon is a képed, Mr. Baker!

– Na ezért is hagynunk kell némi gondolkodási időt neked, Ana! Majd azután eldöntöd, be kell-e verned a képem vagy sem...

Flynn tenyere még erőteljesebben húzta a lányt maga felé. Juana kelletlenül, de engedett neki. Egy másodperc elég volt, hogy rémülten fel akarjon magasodni újra a saját térdeire nehezedve.

– Mi a fenét keres egy nyamvadt kis angolon egy ekkora... – Zihálta volna, de a férfi megállította a mozdulata közben és visszanyomta a saját ölébe.

– Szerintem igazán daliás méretekkel rendelkezem mindenhol! Máskülönben... – Újra megcsókolta a lányt még türelmetlenebbül, majd folytatta. – Órák óta pusztán csak arról ábrándozom, ismeretséget kötsz ezen felemmel is!

Benedict keze az egyenruha felsőjének cipzárja felé siklott, ujjai a cipzár nyelvével játszadoztak, miközben szép komótosan egyre lejebb pöckölte azt, hogy kitárulkozhasson végre előtte a lány meztelen bőre, és kijelentette. – Az öklözést meghatározatlan ideig felfüggesztem!

Fellesett a megdöbbenő arcára, majd mosolyogva hajolt a fehér csipke-melltartó szegélye fölé és csókokkal kezdte telehinteni a forró, napsütötte idomokat.

Juana úgy ült rajta, mintha máris karót nyelt volna, legalábbis addig, amíg meg nem érezte a rövidke szoknya-rész alá bekúszó tenyereket.

– Nem hiszem, hogy bárki is megdícsérne, ha most engednék neked – próbálta elkapni a combtövei felé kalandozó ujjakat, mielőtt túl messzire merészkednének.

– De nem is kellene beavass senkit abba, hogyan nyertem el én a te bocsánatodat és te az enyém...

Flynn ujjai megérintették az első két heget a combjain. Az érintése hatására Juana megrándult a férfi testén, a láncreakció Benedicttel is folytatódott, erőteljesen megfeszült a férfiassága a finom szeméremcsonthoz préselődve.

– Úgy látszik, rajtad is vannak emlékeztetők – suttogta a lány nyakát csókolgatva. – Mintha tigriscsíkok lennének... Lehet, egy igazi vadmacskával hozott össze a sorsom, Ana?

– Gyerekkori... Bal-... Baleset! Be-... Beestem egy lefolyóba. A rácsok... – Nem volt hangja folytatni, hiszen a rajta kalandozó expedició már el is érte a tangája széleit, visszafojtotta a lélegzetét, várva, mennyire undorodik meg tőle az angol.

– Talán félnem kellene tőled, Tigris? Lehet, fel fogsz falni... – Benedict játékosan megrántotta a bugyija pántját.

Juana szemhéjai felpattantak. Az angol nem irtózik a sebhelyeitől? El sem tudta képzelni, lehet olyan férfi a Földön, akit ne nyomasztana, hanem felizgatna a hegekkel telerótt bőre a karjai felső részén, a vállain, a combjain egészen a fenekéig folytatódva. Soha nem jutott eszébe, hogy másképp is reagálhat rá valaki, mint szörnyülkődve, főleg, hogy a nagymacskára emlékeztetne bárkit, holott ő idestova húsz éve nézegette a ronda hegeket magán, amelyek némelyike néhol vastagabb és szabálytalan vonalú lett.

– Téged nem... Nem taszít? – Kérdezte gyanakvóan.

Benedict huncut szemekkel viszonozta a pillantását.

– Miért is kellene? Téged sem, hogy padlizsán színűre festetted a szám! Ahogyan más sebhely sem rajtam, vagy tévednék?

Juana tanácstalanul pislogott rá. – Nem, de...

– Gondolkozz csak a válaszon, Tigris, addig én találok rajtad még csodálni való területeket úgyis! 

A nyakához hajolt és tovább csókolgatta őt, jobbjával a fenekét simogatta, míg másik tenyere a lány mellét masszírozta egyre erőteljesebben.

Juana, ha minden erejével akart is, képtelen volt gondolkodni egy másodpercig ezután. Karjaival magához láncolta a férfi felső testét, combjai az ő csípője köré szorultak követelőzően. Flynn jócskán felbátorodva húzta le a felső cipzárját, lassan kisimogatva az enyhén kreol bőrt, de nem tétovázott. A melltartónak is mennie kellett hamarosan, messzire eldobta azt, miután sikerült pár másodperc alatt kibontania annak csatját.

A meztelenül összesimuló testeik tovább tüzelték őket, Benedict érezte a keményre duzzadt mellbimbók szúrását a saját bőrén. Hangosan sóhajtott, ujjai a lány hasa felé, a szoknya gombjához araszoltak.

– Sokkal könnyebben menne, ha felállnál – kérte a lánytól.

Juana felemelkedett a lábaira és el is akart lépni előle, amikor egy kéz megállította a combján simogatva.

– Szeretnélek én levetkőztetni – súgta Benedict.

A lány mozdulatlanná dermedt fölötte, terpeszben, miközben egymás szemeibe mélyedtek, a csábos szoknya suhogva csúszott a férfi ölébe, majd onnan messzire repült a tatami széléig, akár egy megfakult falevél.

Benedict most, pár centire és egy kis hófehér textilnyire a "finom falattól", érezte meg igazán, mennyire hasonlóak a lánnyal: engedelmesek, parancsokat követnek, akkor is, ha a saját belátásuk szerint ellenkeznének. Máskor viszont a belső törvényeik és érzéseik szerint cselekednek és kiélvezik a vadságuk gyönyörű perceit. "Neki való falat", idézte magában és óvatosan lehúzta az alsóneműt is.

Nem tudott megálljt parancsolni magának, a látvány önmagáért beszélt, az érzéki háromszög hívta őt magához. Előbb csak az ajkaival cirógatta meg, de nem tartott sokáig, amíg a nyelve és az ujjai is a formás combok közé mélyedtek. 

Juananak még az állás is nehezére esett a kényeztetésétől, szinte megkönnyebbült, amikor a férfi kezei a fenekére siklottak és megtámasztották őt. Hamarosan Benedictnek sikerült az érintésével is irányítania őt, élvezve, ahogyan felcsap a lányban a mindent magának követelő vágy. Ezt világokat elsöprő extázis követi majd, a férfi ebben biztos volt.

Gyengéden húzta le magára a kiszemelt szeretőjét, és megkérdezte rekedten. – Voltál már egyáltalán...?

Juana áhítozó tekintettel bólintott a kérdésére, leereszkedés közben.

– Akkor sem szeretném elsietni...

Elengedte a lányt, hogy a saját ritmusa szerint egyesüljön vele. Ahogyan millimétereket kapott belőle és "vesztett" önmagából, hirtelen jólesett neki arra gondolni, mekkora ökör nő-ismeretből Kicsi Grog!

A szeretője forró volt, akár a pokol tüze, belül csak még inkább! Juana felnyögött, amint "elfoglalta őt", ráadásul, ha érintetlen nem is, majdnem annak mondhatta volna fojtogató szűkösségét érezve. Finoman magához ölelte a lányt és szájoncsókolta.

– Minden pillanatot ki akarok élvezni veled – Sóhajtotta a lány ajkai közé a csókjuk után, és lassú ringatózásra ingerelte a csípőjüket.

Benedictnek még volt ereje kényeztetni is a "vadmacskája" minden pontját, ujjai mindenütt végigsétáltak, ahol csak elérték őt. Juana ujjai a vállain, a tarkóján vagy a férfi tincseibe kapaszkodtak meg egy-egy pillanatra, miközben egyre mélyebben süllyedt el a gyönyörben.

Egy pillanattal vagy fényévekkel később már a körmeit vájta a férfi bőrébe, nem túl fájdalmasan, megérezve: teljesen megsemmisül Benedict karjai között, a következő mozdulatuk alatt...

A férfi nem lehetett felkészülve az orgazmusára, teljesen ellepte őt a lány "mámora", miközben a teste összepréselte hímtagját ennek hatására. Mindkét karjával a lány derekát ölelte és féktelen iramba rántotta őt. A nyöszörgéseikből zihálás lett, ahogyan együtt vágtattak, majd Juana újabb melegség-hullámot érzett magában, és Benedict hangos nyöszörgése borzongatta meg az idegeit.

– Felfalt a Tigris! – Hangzott tőle elcsodálkozó hangon.

Flynn gyengéden lehúzta a lányt és maga mellé engedte a tatamira, közel bújt hozzá. A lány testét is vékony izzadtság-réteg fedte, ezért odahúzta a köntösét és betakargatta a reszkető lányt.

– Te nemcsak Tigris, de fehér holló is vagy...

– Miért? – Vacogta értetlenül a férfi megjegyzésére.

– Ilyen orgazmust képtelenség lenne színlelni – kuncogott Flynn és ajkaival megcirógatta az arcát.

Juana kissé hátrahúzódott és megkérdezte. – Egyáltalán neked jó volt?

Benedit felnevetett az ártatlan kérdését hallva.

– Most miért nevetsz ezen? Nem volt jó? – Tartott ki a kérdése mellett a lány.

– Jó? Nem, ez maga volt a tökéletes mámor! Csupán az én "örömöm" nem vetekedhet a tieddel – válaszolta vidáman. – Ilyesmit még elképzelni sem lehet, csak átélni! Szóval szeretnék masszázs-bérletet váltani, kizárólag nálad, Tigris!

Juana tekintete felszikrázott. – Tudtommal üzlet miatt vagy itt, és nem az én masszázsomért...

– Halmozzuk csak az élvezeteket! Kezdetnek egy finom fürdő? Itt, valahol? Közönség nélkül!

– Miért? A fürdőben sem tudnál angolosan hidegen viselkedni?

– Azt hiszem, a te közeledben soha sehol nem fogom tudni megjátszani az "angolt"! – Suttogta újra az ajkai felé hajolva a férfi és megcsókolta szenvedélyesen.

komment

Rózsák és Tövisek

2017. április 21. 23:48 - ördögXL

Pagoda

Benedict a szerepe és feladata szerint elcsevegett Mitchell Grogannel, akihez utóbb az apja, Boris is csatlakozott. Egyelőre mindkét oldalon csak felmérték néhány szóvirág és burkolt kérdés formájában, kivel is állnak szemben. Az egyre szívélyesebb hangból Flynn bátran arra következtetett, megnyerte a házigazdái bizalmát, akik a célpontjai voltak már nyolc hónapja ebben az ügyben.

Különösen akkor hitte el, jól alakította az öreg kontinensről érkezett maffiózót, amikor Kicsi Grog újra megismételte a meghívását.

– Holnap, a Pagodában lesz ideje felfrissülni és élvezni egy kicsit a vendégszeretünket.

Flynn tudta, nemcsak a megnyert bizalmat, de talán még az életét is kockára tenné, ha kíváncsiskodó kérdezőskődésbe bocsájtkozna előttük. Inkább megköszönte a meghívást.

– Csak azt nem tudom, a húgom mihez kezdhetne magával, amíg én a Pagodában vagyok?

– Ó, majd Mitchell gondoskodik a szórakoztatásáról – biztosította a Don. – Úgy hallottuk, a húga kitűnő teniszező.

– Igen. Fiatalabb korában versenyszerűen űzte ezt a sportot, de amióta eladó-sorba került, pihentetni kénytelen az én utasításomra. – Benedict elmosolyodott kajánul, már amennyire a sérült, egyre dagadóbb ajkai engedték. – Nekem van igazam, ha féltem a jövendőbeli sógorom testi épségét néhány kemény tenyerestől!

– Bocsásson meg a gyermekemnek! – Kért elnézést bosszús hangon Grogan is. – Juana elég idős korában került hozzánk, sajnos nehezen illeszkedik be az új környezetébe...

– Kezelhetetlen – vágta rá a fiú.

– Ugyan, fiacskám – figyelmeztette apja. – Nagyon jó feleséged lenne, ezt te is tudod! De ugyebár ezeket a dolgokat nem befolyásolhatom!

– Szerencsémre! – Sóhajtotta a trónörökös megkönnyebbülten. – Juana legnagyobb gondja most az kell legyen, hogy elnyerje új ismerősünk, Mr. Baker, bocsánatát a maga és a mi számunkra!

Grogan meglepődött, aztán elkomoruló arccal nézett a fiára, aki vér volt a véréből. Flynn azonnal láthatta a családfő arcán, neki sem tetszett a fia javaslata.

– Nem hiszem, hogy Juana kellene elégtételt szolgáltasson a történtekért, fiam! A gyermek nem olyan, aki ok nélkül reagálna így egy idegennel szemben!

– Akármiért is történt, Mr. Baker a vendégünk, neki pedig kötelessége a házunk vendégeivel illendően és tisztelettudóan viselkedni! Ahelyett, hogy fölésnyeskedik, szólnia kellett volna nekem!

Az utolsó mondat elhangzásakor Grogan arca megváltozott, haragosan csattant fel.

– Talán kérnie kellett volna a vőlegénye védelmét?! Neki!? Inkább neked kellett volna vigyáznod rá, nem? Mint a testvéredre, és mint a jelenlegi kedvesedre! Holott ő eddig csak ahhoz volt szokva... – A Don hirtelen elhallgatott, amint tudatosult benne, nemcsak ők, ketten tartózkodnak a szobában.

– Igazán szeretném a bocsánatomat kifejezni, Mr. Grogan! Valójában én viselkedtem tiszteletlenül a kisasszonnyal, egyszerű hosstessnek hittem a ruhája alapján és ezért történt a félreértés! – Folyt a beszélgetésbe Flynn. – Tolmácsolná, kérem, ezt a kisasszonynak?

– Ugyan, majd holnap megteszi ön, személyesen! Bár kétlem, hogy lenne erre valódi oka... – legyintette le Kicsi Grog.

– Mr. Baker, megengedné, hogy néhány szót váltsak négyszemközt a fiammal? Addig is, kérem, élvezze a ház italait és finomságait a kedves húgával.

A Don gorillái mellépattanva tolták ki a szobából. Az ajtóig érve a nagy klán feje nem szólt, majd miután Benedict mögött bezaródott az ajtó, nem hallatszott ki egyetlen, a fiához intézett szava sem.

Hajnalban, a luxusszállodai apartmanjukba érve csak annyit bírt még kinyögni Lindának, a lánnyal másnap már Kicsi Grog akar tenisz-mérkőzést. 

A beépített Linda két kérdésből kitalálta, kitől kapott a felettese leckét, mérgesen vágott egy zacskó jeget a férfi képéhez és bevonult sértetten a saját lakrészébe. 

– Nők! – Sóhajtott Flynn nagyon halkan. – Az egyik azért dühöng, mert megcsókoltam! A másik azért, mert nem csókoltam meg!

Másnap késő délután ébredt. Meglepetésére egyedül volt az apartmanban. Lindát ezek szerint már elcsalhatta magával Kicsi Grog.

Flynn nem is sejthette, az ajtó előtt Kicsi Grog megbízható csatlósai sorakoznak csak arra várva, hogy jelet kapjanak arról, felébredt a reggelig tartó ünnepség utáni pihenéséből. Amikor megérkezett a késői reggeli, azt már ők szolgálták fel a szobapincér helyett Flynn-nek.

– Munkaadónk azt kérte, szállítsuk önt a Pagodához, Mr. Baker. 

Benedict elrejtette meglepettségét a telefonjára hajolva.

– Azt hittem, Mr. Grogan lemondta a meghívásom! – Jegyezte meg félhangosan a gorillák főnökének.

– A meghívás áll, uram, ha ön vissza nem utasítja.

Benedict kikapcsolta a mobilja képernyőjét és elmosolyodott. – Miért is mondanék le egy ilyen szívélyes meghívást?

Kép: Wallhaven

wallhaven-184898_pagoda.jpg

 

A Pagoda valójában egy japán kert közepén elhelyezkedő, sítlusos, egy-szintes épület volt, rizs papíros tolóajtókkal, keleti lampionokkal, szukija-zukuri stílusban, ahogyan az Edo-korban jellemző volt az Japánban.

Már az aranyhalakkal tarkított tavacska fahídján elhagyhatta a testőröket, innen egy eredeti kimonót viselő, ázsiai kisasszony kísérte be az épületbe. Egy öltözőszerű előtérben érve segített a férfinak levetkőzni és felölteni egy yukata-t.

Benedict mosolyogva lépett be a következő helyiségbe, mojába, már amennyire mosolyoghatott, miután egész éjjel jéggel teli zacskókat volt kénytelen cserélgetni mutogatnivaló felén.

Itt egy rövid, kozmetikusi egyenruhát viselő nő hátát pillantotta meg először a padlón elhelyezett mécsesek fényében.

– Feküdjön le és helyezkedjen el kényelmesen, a hasán – utasította a nő hangja.

Flynn azonnal felismerte a rozsdavöröst a hangjáról. – Ne haragudjon, kisasszony, de aligha érezném kényelmesen magam az ön kacsói között. Még az előző tanfolyamot sem sikerült kihevernem.

– Szeretne más masszőrt, Mr. Baker? – Kérdezte a lány a válla felett, valamiket pakolgatott a komódon, amely előtt állt.

– Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel az előző éjszakai viselkedésemért, Juana kisasszony!

– Nem tartok rá igényt! A válaszára viszont igen! Szeretne más masszőrt, Mr. Baker?

– Tudja garantálni, hogy túlélem a következő tanítását? – Próbált rávigyorogni a férfi.

– Talán. Amennyiben továbbra is igazi angol úriemberként viselkedik!

Benedict szemei felszikráztak, miközben leereszkedett a tatamira lassan és kioldotta az obit magán. 

Az angolságról az ő esetében nem volt miért beszélni, hiszen Dublin egyik közkórházának inkubátorában hagyták két naposan, harminckét évvel korábban. De erről még az igazi munkatársai sem tudtak.

Hasra fekve várta, hogy a nő ráereszkedjen a csípőjére és kezelésbe vegye az izmait, boxerben.

– Még nem mondta, kedves Juana, hajlandó megbocsájtani? – Felszisszent, amikor megérezte a felmelegített olajat végigcsorogni a gerince vonalán.

– Ana. Szólítson Anának. A válaszom pedig nem! Nem bocsájtok meg, mert maga félreértené, Mr. Baker! Tisztelettudó leszek önnel, de nem törleszkedő!

Benedict meglepetten nyögött fel, amikor két kéz a vállizmaiba markolt, sokkal keményebben, mint elvárta volna egy "édes kislánytól"! És még magán sem érezte a lány testét.

– Kicsit finomabban nem lehetne? – Nyikkant férfiatlanná nyúló hangon.

– Lazítsa el magát, különben egy-két órát kínozni fogom! – Figyelmeztette az izmait marcangoló.

– Könnyű azt mondani! Muszáj egyből letépjen rólam minden húst?! – Nyögött fel a tatamira szorított arccal.

– Milyen kis érzékeny, ahhoz képest, mennyi sérülést szerzett már – jegyezte meg a lány.

Benedict felsóhajtott élvezve, ahogyan meglágyult az érintések ereje a testén. – Az én szakmámban néha egy-egy golyóval vagy késpengével akarják lezárni a vitás kérdéseket az emberek.

– Valóban? És mi az ön szakmája pontosan?

– Milyen kedves, hogy érdeklődik! Megkérdezhetem, miért nem ereszkedik rám? Valószínűleg úgy kényelmesebben gyúrhatna, nem? – Érdeklődte meg a lánytól.

– Nem szeretném a kelletténél is jobban megkínozni, Mr. Baker!

– Ben. Szólítson Bennek, Ana. – A férfi kicsit feljebb tolta a csípőjét hangosan felnyögve. 

– Van valami gond, Mr. Baker?

– Azt hiszem, fel kell hívnom a figyelmét, kedves Ana, bizonyos adottságok miatt a hasonfekvés ilyen szituációban... Néha kényelmetlenné válik, nekünk... Khm... Férfiaknak!

– Csak próbálja meg élvezni, Mr. Baker. Már ha képes rá – ajánlotta a nő negédesen.

– Tudnám! Sokkal jobban is tudnám élvezni – sóhajtotta válaszul. – Ha megengedné, hogy megforduljak...

– A tegnapi észrevételeim szerint a mellizmainak semmi baja nem volt!

– Talán mégis! Főleg a csuklyás izmaim...

– Erre gondolt? – Juana ujjai a karjai alá rebbentek és megszorították a megnevezett izmokat.

– Élvezed, te kis boszorka? – Kérdezte a férfi inycselkedőn.

 

 

 

komment

Rózsák és Tövisek

2017. április 13. 13:20 - ördögXL

Az első találkozás

Benedict Flynn jól megnézte magának a tőle ötven méterre álló társaságot.

Az ország legnagyobb partiján vehetett részt a kolléganőjével. Valójában egyetlen, ezen a földön született embert sem ismertek személyesen. Viszont rengeteg információt kaptak azokról a személyekről, akik most előttük beszélgettek és ezt a pazar rendezvényt megszervezték, hogy országaik és ők, a bűnözők is, "gyümölcsöző" csere-kereskedelmet folytassanak egymás között ezután is.

Az idősebbik Grogran épp a fiával, Mitchellel és annak kísérőjével fecsegett, a jelek szerint igen felszabadultan. Mitchell, akit mindenki csak "Kicsi Grogrként" szólított, nemtörödöm arccal figyelte a háromszázötvennél is több vendéget, miközben válaszolt apjának. A közöttük álló fiatal nő első látásra tökéletesen alakította az előnyös dekoráció kritériumait a nagyhatalmú bűnszervezet Donja és annak trónörököse között. Csupán az ajkain játszó, néha fel-felvillanó, gúnyos kis mosolya válaszolt a férfiak megjegyzéseire.

– Lehet, hogy hanyag voltam, Linda – súgta oda Flynn a kolléganője fülébe, miközben átnyújtott egy pezsgős poharat a lánynak és úgy tett, mintha halántékon csokolná, nem pedig súgdolózna vele. – De nem emlékszem a Kicsi Grog nőjéről szóló aktára.

– Akkor nem csak te voltál felületes! Gőzöm sincs, ki az a csaj – mosolygott fel a szőke lány a nála jóval magasabb "bátyjára". – Szerinted ki kell derítenünk?

– Ahogyan elnézem, mindenképp! Bizalmi pozicióban lehet, Grogan még a saját feleségét is elküldte, mielőtt a fiával kezdett beszélgetni. Vajon melyiküknél feküdte ki a kényelmes kis helyét?

– Csak nem féltékenységet hallani a hangodban, Ben? – A hajával játszadozva simult a férfihoz. – Tetszik? Ajánlom, inkább azt nézd, neki milyen fiúk jönnek be!

– De az is lehetséges, ő lesz az a bizonyos, gyenge láncszem, amivel könnyedén lekapcsolhatjuk Grogant és a szervezetét!

– Képzelem, mennyire örülnél, ha a csoportunk új forgatókönyvet ütemezne, hogy napi huszonnégy órában férkőzz a kis rozsdafejű bizalmába, illetve főleg a combjai közé, a szükséges információkért!

– Az alapterv is az volt, hogy te Kicsi Grog lepedőjére próbálsz felfeküdni! Az én ellenvetéseim ellenére! Mit számít, ha közben én is megnézem közelebbről a rozsdavöröset? Aki, mellesleg, nálad fél fejjel magasabb, kiscsibém! – Suttogta a férfi a táncolók közé húzva a húgát alakító tisztet.

– Nem tehetek róla, hogy a kiképzőtáborokban a női állományt nem tizenöt centis sarkú cipőkben vezénylik lőgyakorlatra! – Gúnyolódott Linda alig hallhatóan.

– Azon a csajon nincs is tűsarok! Ennyit a megfigyelő-képességeidről!

Linda Hahn kelletlenül nézett fel a csigalépcső tetején álló csoportosulásra, hogy ellenőrizze felettese szavait. Ő is meglepődve látta, a nő és Kicsi Grog valóban egymagasaknak tűntek, a görög ruhás lány saruban állt a jövendőbeli Don jobbján.

– Pont neked való falat, bátyuskám! – mosolygott a beépített tisztre Linda gúnyosan.

– Ezek szerint inkább te vagy féltékeny rá, húgocskám – nevetett fel az öt forgató férfi jóízűen.

Linda válasz helyett csupán a mesterivé festett ajkait bigyesztette Flynnre.

Soha nem tagadta volna le önmaga előtt, azért is vállalta el látatlanban a tengerentúli akciót, mert megbízható forrásból, az ezredesi rangban szolgáló nagybátyjától tudta: a nemzetközi szervezet-bűnözési osztály üdvöskéjével, Benedict Flynnel kell majd együtt dolgoznia.

Flynn karrierje egy üstökös pályájára hasonlított, amióta csak belépett a Szolgálathoz, ez korántsem ért még véget a Nemzetbiztonsági és Hadügy Minisztérium nagykutyái szerint. Benedict egy igazi James Bond volt, amilyenről minden nő szívesen álmodozgatott. Ezen felül, Linda Hahn, több nemzedéknyi katonai múltú felmenővel a családjában, szentül hitte, a több hónapos, akár éves beépülés és sikeresen végrehajtott akció után, ők, ketten, tökéletesen összeillő párként fognak hazatérni és oltár elé sietni! Erről csupán Benedictet kellett még meggyőznie. Lassú víz partot mos, nem volt miért kapkodnia, nyugtatta meg magát ezúttal is.

Linda nem számíthatott rá, hogy a vele szemben legfeljebb bajtársi érzelmeket tápláló Flynnt pont a célpontjaik egyik nőcskéje fogja érdekelni már a megérkezésük után.

Benedict Flynn a legkülönlegesebb tulajdonságokkal volt felruházva: egyszerre vonzotta és taszította a bűn. Ennek köszönhette a sikereit is, mint akciócsoportos és mint beépített ügynök. Nem riadt vissza semmitől, hogy elérje az általa kitűzött céljait, attól sem, ha időként be kellett mocskolni a kezét mások vérével, vagy a lepedőit kétes erkölcsű hölgyek testnedveivel.

Amikor a zeneszám véget ért, a megbeszéltek szerint különvált a két tiszt. Lindának az volt a feladata, hogy már aznap este megpróbáljon Kicsi Grog közelébe férkőzni, míg felettese az ismeretlen nő után sietett a villa hátsó erkélyére.

A rozsdavörös hajú nő a korlátba kapaszkodva nézett le az angolkertnek csúfolt, szigorú vonalak közé rendezett növényzetre. Olyan mélyeket lélegzett, amit még a fal árnyékába meghúzódó Flynn is hallhatott majdnem három méter távolságból. Mintha csak a rosszullétét próbálná legyűrni az erőltetett légvételekkel.

A titkosszolgálati tiszt nem mozdult, hagyta, hogy a célszemély kifújja magát, bár fogalma sem volt, mitől borulhatott ki, ha csak nem a zsúfolt, nehéz levegőtől odabent, amiben száz és száz erős parfüm, virág-esszenciák és előkelő ételek illatai keveredtek.

A lány nem sokáig ácsoroghatott a teraszon, folyton hátrafelé fülelt, nehogy felkeltse eltűnésével mások figyelmét. Akár ha nem akart volna gyanúba keveredni a házigazdák előtt a levegőzéssel.

Benedictnek döntenie kellett, de szándékosan azt a kósza ötletet választotta, amelyik a leginkább kedvére való volt. Váratlanul lépett ki a fal árnyékának takarásából, amint elérhető közelségbe került a lány, magához húzta erővel egy pillanat alatt és az ajkaira hajolt szenvedélyesen. 

Őt is meglepte, ahogyan a khitónt viselő lány a mellkasához simult, odaadóan viszonozva az ismeretlen férfi nyelv-játékát. Benedict egyik tenyere a csípője felé siklott, míg másik kezével a lány kecses nyakát cirógatta meg. Az egypercesnek szánt lehengerlő hadművelet négy percre nyúlt, mire elengedte gyengéden a lányt és rávigyorgott.

– Ilyesmire számítottál? – Kérdezte tőle a lány rekedten.

– Mondhatjuk, cukorfalat. Most akár a nevedet is elmondhatod...

– Örülök, de ha megengeded előtte még, hosszú nyelvű ismeretlen, úgy is szeretnék reagálni, ahogyan én szoktam az ilyen kéretlen közeledésre!

Elhátrált egy lépést és jobb keze lendületet vett. Visszakézből akarhatta pofonvágni az őt megtámadó férfit. Egy másodperc tört része alatt ökölbe szorította a kezét épp a férfi arca előtt, és lendületből csapott a bal szájszélére, olyan erővel, hogy Benedict a fogai épségét is kétségessé tette abban a pillanatban.

Mielőtt bármit is tehettek volna, Kicsi Grog robbant közéjük, egy szemvillanásból felmérte a helyzetet, aztán helyi dialektusban, csúnyán lehordta a "szemtelen, engedetlen" lányt, majd a felrepedt ajkú férfihoz beszélt.

– Bocsásson meg a fogadott testvéremnek, Mr. Baker, néha elfelejti azokat az illemszabályokat, amikre a szüleim tanítják évek óta! Ezért – visszafordult a lány felé és élesen ráparancsolt –, holnap a Pagodában szívélyesen fogja a bocsánatát kérni, igaz, drága?

A lány összehúzott szemekkel nézett a neki parancsolgatóra. – Lehet, hogy igazad van, és mint eddig, ezután is szót kell fogadnom neked, drága Testvérem! Csak azt ne felejtsd el, nem túl okos dolog az új ismerőseid lábai elé dobni lábtörlőnek azokat, akiknek köszönhetően soha nem volt okod még panaszra sem! Tudod, a Büszkeség...

A lány dühösen elsietett. Benedict azonban azt is észrevette, minden szava pontos golyóként találta el Kicsi Grogot, míg a kevélység hallatára ő teljesen elsápadt, akárha a lány halálosan megfenyegette volna. Márpedig ha Benedict szimata nem csalt, ehhez azért nem lett volna elég egy kis "szeretői" cím a Familiában!

– Nincs is nehezebb, mint jó bátynak lenni – nevetett fel Benedict és letörölte a hófehér zsebkkendővel a felrepedt ajkaiból kiserkent vércseppeket, aztán kezet nyújtott a másiknak. – Ben Baker, Mr. Grogan. Köszönjük a meghívását! Ebben a pazar és forró éghajlatú országban nem csoda, ha a hölgyek is vérmesebbek!

– Ha azt képzeli, a fogadott húgom, Juana szenvedélyes, akkor téved, Mr. Baker! Én örülnék a legjobban, ha az lenne, mivel apám mindenáron feleségül akarja velem vetetni... 

Flynn arca egy pillanatig zavartan nézett a vele szemben álló trónörökösre.

– De minthogy Juanaról és a hozzá füződő gondjaimról beszélgessünk, kérem, menjünk egy csendesebb helyre. Azt hiszem, az üzleti ajánlataink jobban fogják önt érdekelni, mint ez. – Előzékenyen mosolyogva vezette vissza a vendégét a mulatozók közé.

Flynn csupán magában morfodírozhatott, amíg egy félreesőbb helyiségbe kísérte őt Kicsi Grog: ha ez a lány nem forró és szenvedélyes, akkor senki nem az a Föld nevű bolygón, hiába is csörgedezik meleg vér az ereiben!

Kép: Wallhaven

wallhaven-239579.jpg

komment

Kiadva vagy inkább Feladva lenne jobb?!

2017. április 05. 13:00 - ördögXL

Vigyázat - Első kézből a magyar könyvkiadás kulisszatitkairól!

Történt egyszer, nagyon-nagyon régen, nem röhögni, de még a múlt évezredben, hogy egy kislány az alföldi pusztaság keleti végén olvasmányokkal kezdte itatni az agyát. Miután Benedek Elek "Két borsószem ökröcské"-je leesett a térdéről, a vaskosabb kiadás, körbefodult az otthoni könyvtárban, aztán felzabáltatta a szemeivel, amit csak talált közel és távol. Még a legeldugottabb irományokat is előkotorta magának.

Megfertőződött! Csúnyán! Nem volt elég a kamaszkori soros nyűg és balsors, az olvasás mellé az írással is szórakoztatni kezdte magát fölös óráiban. Persze, erre is rászokott, ahogyan mások a szeszre. Jöttek a mesék, történetek számolatlanul, és még akkor sem hagyta abba, amikor kedvenc magyar írójától azt olvasta: attól, hogy valaki képes olvasni és megtanult írni is, nem kell magát írónak is képzelje!

Még a felnőtt, ifjú éveiben is előszeretettel forgatta a lapokat, néha a könyvekét, máskor a saját, képzeletbeli "könyveit". Aztán jött az első komolyabb, befejezett regénye, és szárnyra kapott benne a remény: Na most mindjárt látni akarta, más mit szól ehhez a "remekmű"-höz! Akkor még a blogolás amcsi sztájl volt, a Fb. kitalálói még csak akkor kezdhettek álmodozni a "kapcsolatukról". Szóval régi történet. Kiadókat bogarászott, elektronikus címeket, ahová elküldhetné a kéziratát! Sok-sok levél ment és ment, mindig újabb lélek-emeléssel: talán majd ez... Vagy a következő? Hát nem! Aztán jött egy eltévelyedett válasz: a kiadó már csupán "self-publishing"-ban tudja elképzelni egy "elsőkönyves" szórakoztató regényét. Teszem is hozzá, akkoriban az angol szó-összetételt is csak ízlelgették még.

A fiatal nő megrémült. Te jó isten! Ez most mit jelentsen?! A "gúgúlj" szépen megválaszolta a fel sem tett kérdéseit: saját költségein akkor és úgy jelenik meg, ahogyan csak óhajtja, már ameddig a zsebe bírja! Akár pucéron is...

Pénz!? – Kérdezte magától. – Pénz kell ahhoz, hogy nyomtatásban lássa a művét!? De miért nem azt mondják inkább, hogy rossz, gyagyi, uncsi, szar!? Miért a pénzre hivatkoznak első perctől!? Neki nem pénz kell amúgy! Neki csak a saját regénye kell!

Pontosabban kellett volna! De ekkora lekezelés után, megint azt érezve, ezt is csak a külföldiekkel csinálják meg, eltette a kéziratát és igyekezett elfelejteni, hogy egykor, hetekig annyira hitt magában, hogy bármire képes "lehetett volna, ha nem csak tehetséges tollász, de van pénze is!"

Évek teltek el, mire újra meg merte magának engedni, hogy le is írja, ami a fejében játszódott éppen akkor.

Hosszú hónapokig hol elektronikusan, hol csupán papíron, de írt, napi rendszerességgel, még ha csak egy órája is volt, vagy pusztán annyit hagyott magának alvásra! 

Időközben bizonyos történeteit szépen, lassan nyilvánossá is tette, hadd lássa: van még olvasó kedvű publikum a 21. század második évtizedében is?

Jött is az első arcul csapás: "Hát te ilyenekkel foglalkozol a szabadidődben!?" Történt ez, mert dacolni akart: az első, csúfos baklövés emlékét érezve megfogadta magának, ha nem tetszik senkinek a humoros, a könnyed, az érdekes, akkor legalább azt is kiírja magából, amiről mások nyilvánosan még beszélni sem mernek! Legyen minden valósághű, plasztikus, kivitelezhető akár! Minden!

Aztán inkognitóba vonult és sok kedves, lélek simgató ember véleménye után, azt mondta újra: "Egye fene, egy életem, egy halálom, még egyszer a könyvkiadást megpróbálom!"

Új címek, barátok segítsége, új levelezés, újra csak a magyarázkodás: Felnőtt irodalom! ELSŐ KÖNYVES! Stb.

Eredmények?

Manapság Magyarországon főleg kétféle könyvkiadás létezik:

1. Celeb vagy, és megrágott, remélhetőleg eközben ismert is,

2. Csak gazdag és hívő.

A csúcsosnál nagyjából másfél millió forint, a stagnáló kiadónál egy, a felfelé törekvő vagy éppen lefelé omló birodalmaknál is százezres összegekkel dobálóznak, amennyiben nem kell a hallgatóságnak számológép és van füle/hallása jó. Illetve a sok kis, középszerű, akiknek cégére félévente változik, de akik mindenkiben (!) partnert és bevételi forrást látnak, silány munkákat és kevés hátteret, segítséget biztosítva a szerzőknek az olvasókhoz való úton!

Hogy ki lesz így kiadva? Azt fentebb megjegyeztem már.

Hogy ki nem lesz így kiadva?! Hát én, például! Nem erre spóroltam a hetedik születésnapom óta, na most meg is látszik a "szekerem" sorsán a hedonista kárpit. Dolgoztam éhbérért, épp hogy megélve alapon, és nem kerestem az "idősebb, de atombiztos egzisztenciával rendelkező" férj-jelöltek között! Lehet, most kéne megbánnom, hogy nem bankszámlák szerint válogattam soha!

De ezúton is üzenném minden írói vénával rendelkezőnek: Ne írni kezdj! Vagy ha már muszáj, ne azzal kezdd! Hanem gyűjteni próbálj, nem apránként! Verd a fogadhoz minden garasod! Hidd el, ott lesznek azok mind a kiadásra kapott számlákon, egytől-egyig!

És a tisztaság kedvéért, a "békebeli" régi szép hagyományok, mint a jó kézirat előbb-utóbb kiadóra talál, üres lőzúng! Tán már Rejtő Jenő sorsából is kivehető, ha jobban figyelek az életrajzi adatokra a művei helyett: halász, vadász, madarász és firkász, mind üres zsebben kotorász!

Jaj, persze, mert éppen "meghalt" a piac egyik mogulja, nemde? A görögös uradalom romos. Kérem, hát gyászol a piac! Szerintem inkább azok gyászolnak, akiknek pénzét maga alá temeti a rom. Nem fogadok, mert tudom, nem "halott", osztódik, átalakuláson megy át, amíg pár hónap és sor kerülhet az új királyfi koronázására! Aztán persze minden megy az eddigi sztrádán, gőzerővel tovább!

Magánkiadás: "Előbb vagy utóbb, de fizetsz, író!" Olyan mesét, hogy az író tiszta kézzel, bármiféle anyagi betét nélkül (megírni egy regényt ezek szerint smafu!), sőt, a tetejébe jól is járva, és még kenyérre is futja!? Nézni kellene persze azt is: a kiadó és a toldalékos tagjai, a nyomda és a kiegészítő létszám, a terjesztők és azok kiegészítői, a boltok és a toldalékok, az állam... És mindenki tartja a markát az író felé, hiszen mindenki dolgozott, kérik tehát a jussuk! Így az író minden fityingje előbb vagy utóbb, de szépen visszacsordogálhat oda is, akár, ahonnan elindult hozzá! Bárkihez, csak az írónál nem maradhat!

Ennyit ér a talentum!

És mi marad lehetőség helyett, amikor már úgyis halálra vagyunk ítélve, éppen csak tudunk még vegetálni? A szerzői kiadás. Élére állított garasokkal besunnyoghatunk az első, nehezebben lebontható és eltüntethető nyomdába, tenyerünkbe zárva az aprócska adathordozót, azon talán valóban az év regényét hordozva, és kiadjuk magunkat két ballal! Hiszen: nem értünk a grafikához, nincs saját borítótervünk, se jogdíj-tiszta képünk ehhez, nem tudunk profin és papír-kímélően tördelni semmilyen programon! De szeretnénk legalább nyamvadt tíz fedlapon szerepelni végre, akár évek óta tartó macerázások után! És onnantól a kapott adagunkkal lehet kilincselni, reklámért könyörögni, lesni mindenkiben a szponzort - a következő "bűn" elkövetéséhez, reménykedve még ekkor is, hátha az már simábban megy, hiszen vége a megszégyenítő "elsőkötetes" címkézésnek! Nem Senki-Elsőkönyves! Senki-Másodkönyvesekké léptünk elő! Naná csak a saját ismerőseink tudják, hogy egyáltalán vagyunk mi is a világon! És közben keresni az olvasókat, kuncsorogni a vásárlásért, a véleményért, a likolásért, a megosztásért!

Továbbá vérezhetünk ezer sebből! Akár két munkahelyen is ugrálhatunk vagy "álmodozókként" felkophat csendben az állunk, mert munkanélküli írónak kizárólag reményei lehetnek arról, van még ember, értelmes, aki nem sajnálna pár ezret adni háromszáz oldal, akár több órányi szórakozás és fantázia-mozi kedvéért!

És a Tisztelt Olvasó?

Nos vagy leszokik, vagy hagyja, hogy a piac teljesen eltaknyosítsa a felhozatal szintjének zuhanásaival!

Vagy - és én ebben bíznék, de vigyázat, ez már egyenesen utópisztikus lesz (!) -, ráébred, hogy a minőségi leszorult a palettáról és lesni kezd! Igenis tessék lesni az írót! Aki éhes az olvasó minden figyelmére, a véleményére is, akár! Lesni az utcán, a Fb.-n, a "hálón", a könyv héten egy ponyván árulva, a kis standokon, a sarki kávézóban, a közért polcai között!

Mert még vagyunk! Mi még itt vagyunk! És ha lehetne, minden vágyunk csak az volna, hogy egymásra találjunk! Még ma! Most rögtön!

book-1149031_1920.jpg

Összegzésül: A makacs tények!

1. Ajánlat: 1400000 Ft-. körülbelül,

2. Ajánlat: 1000000 Ft-. körülbelül,

3. Ajánlat: 800000 megközelítőleg az alapcsomag Ft-.

13 Elküldött levélből 5 kiadótól válasz, ebből 2 érdemleges. Egyetlen esetben kértek részletet, más kiadó azonnal a teljes kéziratot, a fennmaradók, "túsztárgyalóként" a befizetendő összeget akarták előbb.

Csupán a legutolsó ajánlatban szerepelt: a tőlük meg- vagy visszavett saját (!) könyvek eladásából származó összegen már nem kell osztoznia a szerzőnek a kiadóval! 

Az más kérdés lenne ezek szerint: mennyire eladható, jó vagy nem egy kézirat!

 

Tíria Devil

komment
süti beállítások módosítása