Szeretem a történeteket. Szeretem a betüket, a szavakat, azt a tengernyi dolgot, amit ezekkel szokott ember és ember kifejezni egymásnak. Igazából így ismered meg a másikat, első körben a szavain keresztül, aztán vagy lesz belőle tett, vagy nem. Vagy megszereted a szavait hallgatva, vagy elhatárolod magad az illetőtől. Lásd politika. Szavakkal a legkönnyebb "megsimogatni", "bántani", "színezni" és "megérteni"/"átérezni" egy másik embert. Nagyon jó dolgokat tehetünk velük, és legalább annyi rosszat. Mégis rengeteg időbe telik, amíg az ember azt tudja mondani, ért a szavakhoz. Végül is nem csak idő, szorgalom, gyakorlat és éles fül/szem sem árt ehhez a játékhoz.

Mint sok bűvész (értsd: író) kedvelője, azért nyitottam ezt a blogot, hogy én magam is megosszak egy törtétenet azokkal, akiket érdekelhet. Ha másra nem, unalom-űzőnek beválhat, nem? :) Hogy mennyire jól csinálom, illetve mennyire jó a mesém, az innentől fog csupán kiderül, nemde? Azt elárulom, annyi lesz benne a valóság, amennyi a fikció, pontosan ugyanannyi. Hogy miért? "Az élet írja a legjobb forgatókönyveket", ugye? Hát ne vegyük el a babér-koszorúját, ha megdolgozik érte.

Addig is üdv egy "ördög" világában, ami párhuzamos a pokollal, de nem éppen ismeretlen a mennyeiek számára sem. Tudod, hol van? Ó, hát itt, a Földön!

Tíria Devil

Illusztráció: Pixabay