Rege csodálkozva ült fel és lejjebb csúszott a lepedőn.  – Ugye nem gondoltad meg magad? – De. Egy kicsit – Péter a combjaira hajtotta a fejét és apró csókokat lehelt az érzékeny bőrére. – Szeretnék előbb benned lenni, mint az ágyadban... Kérhetem ezt tőled? Rege megremegett, nemcsak a csókok…

Péter negyed órákat aludt, álmában folyton ott volt Regével a Vadkanban, minden alkalommal elengedve őt, pedig az ösztönei nem akarták hagyni, játssza meg továbbra is a "hadvezért". Azt a jéghegyet, akinek semmi sem fáj és főleg nem hiányzik semmi az életéből. Senki sem tudná elképzelni, mennyire…