Történt egyszer, nagyon-nagyon régen, nem röhögni, de még a múlt évezredben, hogy egy kislány az alföldi pusztaság keleti végén olvasmányokkal kezdte itatni az agyát. Miután Benedek Elek "Két borsószem ökröcské"-je leesett a térdéről, a vaskosabb kiadás, körbefodult az otthoni könyvtárban, aztán felzabáltatta a szemeivel, amit csak talált közel és távol. Még a legeldugottabb irományokat is előkotorta magának.

Megfertőződött! Csúnyán! Nem volt elég a kamaszkori soros nyűg és balsors, az olvasás mellé az írással is szórakoztatni kezdte magát fölös óráiban. Persze, erre is rászokott, ahogyan mások a szeszre. Jöttek a mesék, történetek számolatlanul, és még akkor sem hagyta abba, amikor kedvenc magyar írójától azt olvasta: attól, hogy valaki képes olvasni és megtanult írni is, nem kell magát írónak is képzelje!

Még a felnőtt, ifjú éveiben is előszeretettel forgatta a lapokat, néha a könyvekét, máskor a saját, képzeletbeli "könyveit". Aztán jött az első komolyabb, befejezett regénye, és szárnyra kapott benne a remény: Na most mindjárt látni akarta, más mit szól ehhez a "remekmű"-höz! Akkor még a blogolás amcsi sztájl volt, a Fb. kitalálói még csak akkor kezdhettek álmodozni a "kapcsolatukról". Szóval régi történet. Kiadókat bogarászott, elektronikus címeket, ahová elküldhetné a kéziratát! Sok-sok levél ment és ment, mindig újabb lélek-emeléssel: talán majd ez... Vagy a következő? Hát nem! Aztán jött egy eltévelyedett válasz: a kiadó már csupán "self-publishing"-ban tudja elképzelni egy "elsőkönyves" szórakoztató regényét. Teszem is hozzá, akkoriban az angol szó-összetételt is csak ízlelgették még.

A fiatal nő megrémült. Te jó isten! Ez most mit jelentsen?! A "gúgúlj" szépen megválaszolta a fel sem tett kérdéseit: saját költségein akkor és úgy jelenik meg, ahogyan csak óhajtja, már ameddig a zsebe bírja! Akár pucéron is...

Pénz!? – Kérdezte magától. – Pénz kell ahhoz, hogy nyomtatásban lássa a művét!? De miért nem azt mondják inkább, hogy rossz, gyagyi, uncsi, szar!? Miért a pénzre hivatkoznak első perctől!? Neki nem pénz kell amúgy! Neki csak a saját regénye kell!

Pontosabban kellett volna! De ekkora lekezelés után, megint azt érezve, ezt is csak a külföldiekkel csinálják meg, eltette a kéziratát és igyekezett elfelejteni, hogy egykor, hetekig annyira hitt magában, hogy bármire képes "lehetett volna, ha nem csak tehetséges tollász, de van pénze is!"

Évek teltek el, mire újra meg merte magának engedni, hogy le is írja, ami a fejében játszódott éppen akkor.

Hosszú hónapokig hol elektronikusan, hol csupán papíron, de írt, napi rendszerességgel, még ha csak egy órája is volt, vagy pusztán annyit hagyott magának alvásra! 

Időközben bizonyos történeteit szépen, lassan nyilvánossá is tette, hadd lássa: van még olvasó kedvű publikum a 21. század második évtizedében is?

Jött is az első arcul csapás: "Hát te ilyenekkel foglalkozol a szabadidődben!?" Történt ez, mert dacolni akart: az első, csúfos baklövés emlékét érezve megfogadta magának, ha nem tetszik senkinek a humoros, a könnyed, az érdekes, akkor legalább azt is kiírja magából, amiről mások nyilvánosan még beszélni sem mernek! Legyen minden valósághű, plasztikus, kivitelezhető akár! Minden!

Aztán inkognitóba vonult és sok kedves, lélek simgató ember véleménye után, azt mondta újra: "Egye fene, egy életem, egy halálom, még egyszer a könyvkiadást megpróbálom!"

Új címek, barátok segítsége, új levelezés, újra csak a magyarázkodás: Felnőtt irodalom! ELSŐ KÖNYVES! Stb.

Eredmények?

Manapság Magyarországon főleg kétféle könyvkiadás létezik:

1. Celeb vagy, és megrágott, remélhetőleg eközben ismert is,

2. Csak gazdag és hívő.

A csúcsosnál nagyjából másfél millió forint, a stagnáló kiadónál egy, a felfelé törekvő vagy éppen lefelé omló birodalmaknál is százezres összegekkel dobálóznak, amennyiben nem kell a hallgatóságnak számológép és van füle/hallása jó. Illetve a sok kis, középszerű, akiknek cégére félévente változik, de akik mindenkiben (!) partnert és bevételi forrást látnak, silány munkákat és kevés hátteret, segítséget biztosítva a szerzőknek az olvasókhoz való úton!

Hogy ki lesz így kiadva? Azt fentebb megjegyeztem már.

Hogy ki nem lesz így kiadva?! Hát én, például! Nem erre spóroltam a hetedik születésnapom óta, na most meg is látszik a "szekerem" sorsán a hedonista kárpit. Dolgoztam éhbérért, épp hogy megélve alapon, és nem kerestem az "idősebb, de atombiztos egzisztenciával rendelkező" férj-jelöltek között! Lehet, most kéne megbánnom, hogy nem bankszámlák szerint válogattam soha!

De ezúton is üzenném minden írói vénával rendelkezőnek: Ne írni kezdj! Vagy ha már muszáj, ne azzal kezdd! Hanem gyűjteni próbálj, nem apránként! Verd a fogadhoz minden garasod! Hidd el, ott lesznek azok mind a kiadásra kapott számlákon, egytől-egyig!

És a tisztaság kedvéért, a "békebeli" régi szép hagyományok, mint a jó kézirat előbb-utóbb kiadóra talál, üres lőzúng! Tán már Rejtő Jenő sorsából is kivehető, ha jobban figyelek az életrajzi adatokra a művei helyett: halász, vadász, madarász és firkász, mind üres zsebben kotorász!

Jaj, persze, mert éppen "meghalt" a piac egyik mogulja, nemde? A görögös uradalom romos. Kérem, hát gyászol a piac! Szerintem inkább azok gyászolnak, akiknek pénzét maga alá temeti a rom. Nem fogadok, mert tudom, nem "halott", osztódik, átalakuláson megy át, amíg pár hónap és sor kerülhet az új királyfi koronázására! Aztán persze minden megy az eddigi sztrádán, gőzerővel tovább!

Magánkiadás: "Előbb vagy utóbb, de fizetsz, író!" Olyan mesét, hogy az író tiszta kézzel, bármiféle anyagi betét nélkül (megírni egy regényt ezek szerint smafu!), sőt, a tetejébe jól is járva, és még kenyérre is futja!? Nézni kellene persze azt is: a kiadó és a toldalékos tagjai, a nyomda és a kiegészítő létszám, a terjesztők és azok kiegészítői, a boltok és a toldalékok, az állam... És mindenki tartja a markát az író felé, hiszen mindenki dolgozott, kérik tehát a jussuk! Így az író minden fityingje előbb vagy utóbb, de szépen visszacsordogálhat oda is, akár, ahonnan elindult hozzá! Bárkihez, csak az írónál nem maradhat!

Ennyit ér a talentum!

És mi marad lehetőség helyett, amikor már úgyis halálra vagyunk ítélve, éppen csak tudunk még vegetálni? A szerzői kiadás. Élére állított garasokkal besunnyoghatunk az első, nehezebben lebontható és eltüntethető nyomdába, tenyerünkbe zárva az aprócska adathordozót, azon talán valóban az év regényét hordozva, és kiadjuk magunkat két ballal! Hiszen: nem értünk a grafikához, nincs saját borítótervünk, se jogdíj-tiszta képünk ehhez, nem tudunk profin és papír-kímélően tördelni semmilyen programon! De szeretnénk legalább nyamvadt tíz fedlapon szerepelni végre, akár évek óta tartó macerázások után! És onnantól a kapott adagunkkal lehet kilincselni, reklámért könyörögni, lesni mindenkiben a szponzort - a következő "bűn" elkövetéséhez, reménykedve még ekkor is, hátha az már simábban megy, hiszen vége a megszégyenítő "elsőkötetes" címkézésnek! Nem Senki-Elsőkönyves! Senki-Másodkönyvesekké léptünk elő! Naná csak a saját ismerőseink tudják, hogy egyáltalán vagyunk mi is a világon! És közben keresni az olvasókat, kuncsorogni a vásárlásért, a véleményért, a likolásért, a megosztásért!

Továbbá vérezhetünk ezer sebből! Akár két munkahelyen is ugrálhatunk vagy "álmodozókként" felkophat csendben az állunk, mert munkanélküli írónak kizárólag reményei lehetnek arról, van még ember, értelmes, aki nem sajnálna pár ezret adni háromszáz oldal, akár több órányi szórakozás és fantázia-mozi kedvéért!

És a Tisztelt Olvasó?

Nos vagy leszokik, vagy hagyja, hogy a piac teljesen eltaknyosítsa a felhozatal szintjének zuhanásaival!

Vagy - és én ebben bíznék, de vigyázat, ez már egyenesen utópisztikus lesz (!) -, ráébred, hogy a minőségi leszorult a palettáról és lesni kezd! Igenis tessék lesni az írót! Aki éhes az olvasó minden figyelmére, a véleményére is, akár! Lesni az utcán, a Fb.-n, a "hálón", a könyv héten egy ponyván árulva, a kis standokon, a sarki kávézóban, a közért polcai között!

Mert még vagyunk! Mi még itt vagyunk! És ha lehetne, minden vágyunk csak az volna, hogy egymásra találjunk! Még ma! Most rögtön!

Összegzésül: A makacs tények!

1. Ajánlat: 1400000 Ft-. körülbelül,

2. Ajánlat: 1000000 Ft-. körülbelül,

3. Ajánlat: 800000 megközelítőleg az alapcsomag Ft-.

13 Elküldött levélből 5 kiadótól válasz, ebből 2 érdemleges. Egyetlen esetben kértek részletet, más kiadó azonnal a teljes kéziratot, a fennmaradók, "túsztárgyalóként" a befizetendő összeget akarták előbb.

Csupán a legutolsó ajánlatban szerepelt: a tőlük meg- vagy visszavett saját (!) könyvek eladásából származó összegen már nem kell osztoznia a szerzőnek a kiadóval! 

Az más kérdés lenne ezek szerint: mennyire eladható, jó vagy nem egy kézirat!

Tíria Devil