Rege utálta az új munkáját, a pocsék beosztást, ami miatt kénytelen volt elhanyagolni a gyerekeit és az otthoni teendőit, az írásról nem is beszélve. De nem tehetett mást, minthogy alkalmazkodott, pontos összegre volt szüksége a megélhetéshez, a tetejébe még a kölcsöneit is törlesztenie kellett a volt-férje után, ha nem akarta, hogy a szülei lakása után még a nagyszülei kis tanyájára is bankárok tegyék rá a kezüket.

Tűrnie kellett a saját helyzetét, ha nem akarta elveszteni mindenét. Most ugyan többet keresett, mint az üzemben, de ereje sem volt örülni semminek, amit vehetett a pénzéért, ahogyan a fiait sem tudta kellően kárpótolni a sok elmaradásért és éjszakai félelemért a házban, nélküle.

Egy különösen pocsék péntek éjszaka után, zuhogó ónos esőben sietett a buszhoz, aminek végállomása két kilométerre volt Tótpusztától. Valaki rádudált a néptelen sugárúton. Nem is nézett az út irányába. Rettenetesen fázott, és semmi másra nem akart gondolni, mint a meleg otthonra és a kényelmes ágyára.

Az elegáns kocsi odahúzott mellé a járda szegélyhez.

– Hahó! Már meg sem ismered a volt-kollégáid? – Kiáltott ki Kádár a nőnek.

Rege hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Még csak az hiányzik, hogy itt álljon le vele csevegni, mint egy útszéli prostituált.

– Szia! – Kiáltotta és tovább sietett.

– Gyere, szállj be. Hazaviszlek.

Rege élesen felnevetett. – Hülye vagy, Cukros Bácsi?! Menj szépen haza! Én is sietek, el kell érnem a buszt!

– Jaj, Rege! – A kocsi könnyedén gurult a járda mellett az üres parkolóhelyeken. – Ne butáskodj! Nem foglak bántani, csak nem akarom, hogy órákig vacogj, míg hazajutsz! Gyere már!

– Zsolt, köszönöm, de nem!

– Ha nem lennél ilyen rosszhiszemű, nem is tetszenél ennyire! Egy finom kávé, rendben? Csak ennyit kérek, semmi mást! – Bizonygatta a férfi őszintén. – Rögtön a kávé után kidobhatsz, érted? Hidd el! Eskü!

Rege tanácstalanul sóhajtott. – Még a rendőrséget is kihívom, ha nem viselkedsz rendesen!

– Ígérem, írónéni! Példás kisfiú leszek!

Rege fáradtan kerülte meg az autót, miközben kikapta a mobilját a zsebéből, és a tenyerébe szorongatva ült be Kádár mellé.

Zsolt felnevetett, figyelte az átázott kis verebet, ahogyan beült és próbálta kímélni a bőr huzatot az ülésen.

Kép: Pixabay

– Ne foglalkozz vele! És nyisd ki a kabátod – szólt rá visszafojtott nevetéssel.

Rege szemei tágra nyíltak.

– Csak felhúzom a fűtést. Jézusom, Rege! Csak nem képzeled, azért ajánlom fel, hazaviszlek ilyen nyirkos hajnalon, hogy megerőszakoljalak a kocsiban?

– Zsolt, attól félek, amitől! Nem ismerlek!

– Ez nem az én hibám! Én ragaszkodtam az ismerkedéshez, többször is felajánlottam!

– Jó, most lesz másfél órád ismertetni velem, ki is vagy te! Kezdd el!

Zsolt jóízűen felnevetett. – Sajnálhatja a világ, amiért nem írsz hivatásszerűen. Ilyen stílussal "odáig lennének" tőled!

– Persze, meg amodáig! Inkább mesélj magadról, mielőtt elalszom a melegben.

A férfi rámosolygott, az arca egészen ellágyult, ahogyan a nőre nézett, mielőtt beindította a a motort.

– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha szundítasz. Különben mivel húznám az idődet kávézás közben? Olyan színes múltam nincs, hogy három nap és három éjjel kitartson...

– Köszönöm neked – suttogta Rege és elvackolta magát a kényelmes ülésben, bal keze a sofőr kézfejére simult a sebváltón.

A férfi újra elmosolyodott, szép is lenne, ha minden reggel így kezdődne!

Az út üres volt, Kádár a kedvére száguldozhatott volna, de ennek az ellenkezőjét tette, az előírt sebességgel haladt, minél tovább ki akarta élvezni Rege látványát, ahogyan elnyílt ajkakkal szendergett az anyósülésen. Éjszakai kalandokban nem volt hiány Kádár életében, de ilyen meghitt perceket talán még sohasem élt át senkivel. A legbizalmatlanabb nő, akivel találkozott eddig élete során, ott szuszogott a válla mellett, a keze néha Rege combjára simulhatott, mintha hosszú ideje házasok lennének.

Amikor legnagyobb sajnálatára odaállhatott Rege háza elé, hirtelen az jutott eszébe, ha tehetné, fel sem ébresztené, hanem a karjaiban vinné be a házba. Pontosan mint a mesékben vagy a romantikus filmekben. Ahol a főhősök a nagy traumák után pár perccel egymás karjaiban keresnek "gyógyulást" és biztos, találnak is, minden tragédia vagy nehézség ellenére. Csakhogy ők nem a zöld-fehér filmvásznon találkoztak Regével, hanem a szürke és fojtogatóan kemény valóságban. Itt a gondokat nem forgatókönyvírók kreálják, hanem maguktól jönnek és néha megoldhatatlanok!

Kádár szomorúan felsóhajtott és félresimított egy tincset Rege homlokáról.

– Írónéni, hazaértünk. Már Tótpusztán vagyunk. Hallod?

Rege csupán álmosan dünnyögött neki.

– Elhiszem, hogy aludni szeretnél, de jobb lenne, ha bent folytatnád! A szomszédaidat esetleg igencsak érdekelné, miért kell neked az én kocsimban hortyogni szombat kora reggel...

– Hulla fáradt vagyok, ne haragudj!

– Semmi baj! Általában ezzel búcsúznak tőlem a csajok! Igaz, hogy ők az ágyban átéltek miatt – mókázott a férfi. – Gyere, írónéni, bekísérlek legalább, látni akarom, tényleg ágyba bújsz-e? Ahogyan a szomszédaid ablakaikat elnézem, nappal még térfigyelő rendszer is van, nem lesz gond, ha később zárod be a kaput utánam.

– A fiúk még alszanak – figyelmeztette a nő kiszállás előtt.

– Csendben leszek, mint egy kisegér!

A ház valóban csendes volt.

Rege bement a fiaihoz, betakargata mindkettőjüket, aztán a konyhába indult a vendégével.

– Elkészítem a reggelijüket és a te kávéd, aztán lemegyek begyújtani nálam is.

– Segíthetek? – Kérdezte Kádár előzékenyen.

– Van neked kedved szombat reggel szendvicseket készíteni két idegen kölyöknek? – Húzta el a száját Rege és felakasztotta a kabátját a fogasra.

– Mivel Hunor és Csaba nem idegenek, van! Szeretem a barátaimat meglepni! – Zsolt a hűtőszkerényhez lépett és otthonosan a karjára pakolta, ami szükségesnek tartott a finomságok elkészítéséhez.

Rege szó nélkül nézte őt, álmosan. Ólomkatonaként ült a konyhai ülőgarnitúránál, csodálva a reggeli készítésében meglepően jártas Zsoltot, még a kávét is egyedül készítette el.

– Nem is rossz, igaz? – Mutatta meg a tálcára halmozott, csinosan megpakolt kenyér-szeleteket.

– És még nem is meséltél – sóhajtotta Rege és megdörzsölte a szemeit.

– Szerintem most el fogsz te aludni mese nélkül is, írónéni!

– Az nem olyan biztos...

– Dehogynem – Zsolt letakarta a tálcát fóliával és rámosolygott a nőre. – Annyi türelmed még van, hogy odakint elszívj velem egy "béke-pipát"? Vagy máris menjek, ahonnan jöttem?

– Semmi kedvem most kint fagyoskodni – rázkódott meg Rege látványosan.

– Na jó, nem erőltetem... – Biggyesztette el az ajkait Zsolt és a fogas felé lépett.

– Menjünk le és gyújts rá ott, ha akarsz, amíg én életet vagy tüzet lehelek a kályhába, jó? – Rege felállt és az egyik ajtóhoz lépett. – Készülj fel, lehet, az első öt percben hidegebb lesz, mintha kint állnánk!

Egy jókora fürdőszobán haladtak át. Zsolt el is nevette volna magát az ismerősnek ható, őskori csempét és fürdőkádat látva. A másik ajtó mögött leléptek három lépcsőt és meg is érkeztek az ideiglenesen összedobált hálószobába. A régi szekrénysor sehogyan sem fért el egyetlen fal mellett, így körbeölelte a Kádár számára is nagy ágyat. A fő fal mellett egy csodaszép, múlt századi kályha várakozott, fagy körüli hőmérsékletben.

– Te menj, öltözz át fent, addig én megpróbálok tüzet rakni.

– Így is rengeteget segítettél!

– Pont ezért mondtam, hogy kímélj meg az átöltözés látványától! Légy jó kislány és fogadj szót, rendben?

Rege beleegyezően bólintott. Felkapta az ágya sarkán hagyott ruháit és visszament a nagy fürdőszobába.

Zsolt igyekezett. Igen, csakhogy a városi ember már köszönő viszonyban sincs az ősei mindennapos feladataival és tudásával. Már negyedjére leste, csapjanak fel a kályhában a lángok, amikor megérezte a fölé hajoló nő jelenlétét.

– Kevesebb fát kell tegyél, mert így elfojtod a tüzet. – Rege benyúlt és kihúzott két fahasábot, két újságpapír darabbal helyettesítette azokat, majd néhány vékonyka lécet rakott melléjük.

A férfi megbabonázva leste a felcsapó, vörös és arany láng-nyelveket.

– És én még azzal akartam mától dicsekedni, milyen ügyes vagyok... – Sóhajtotta felegyenesedés közben.

– Az is vagy! – Bólintott rá Rege és összefonta a karjait maga előtt, úgy reszketett, mint a nyárfalevél, a kényelmes és vékony anyagú pamut pizsamájában.

– Gyere, amíg bemelegszik itt, visszaadom, amit tőled kaptam a múltkor... – Ajánlotta Kádár, visszatette a kávés bögréjét a kisasztalra, aminek nekitámaszkodott a kályha mellett.

Zsolt a majdnem sötét szobában is látott valamit a nő tekintetében megcsillanni. Szinte már bosszúsan kezdett védekezni újból a gyanúsítgatása ellen.

– Csak egy ölelés, Rege! Esküszöm, hogy nem foglak bántani! Jó kisfiú voltam eddig is, nem?

– Akkor sem jó ötlet! – Vágta rá a nő, holott már az állkapcsa is reszketett.

– Jó! Ha ilyen makacs az írónéni, megérdemli a hideget! – Kádár el akart lépni, legalább a kályha mellé terelje a nőt, de Rege nem mozdult. – Ha csak rosszat mozdulok, már belém is térdelhetsz, na? Így sem mersz egy kicsit közeledni?

Rege felsóhajtott, egyszerre volt ez a fáradtság és a megadás hangja is. Odalépett a volt-főnöke elé, aki kitárta előtte a karjait. Lassan simult hozzá, mintha szoktatni akarta volna magát a férfi közelségéhez, amikor a kulcscsontjához simíthatta az arcát, újra felsóhajtott, Zsolt nyakát csiklandozta. Ahogyan a meleg a fáradt emberre, rá úgy hatott a férfi illata, a ruháinak tapintása, a karjainak szorítása. Megremegett az ölelésében, de ez már nem a hideg vagy a viszolygás miatt történt. Rege ráébredt arra, amit jó ideje titkolt önmaga elől: mégis csak egy nő, és nem férfi, a tetejébe elhagyatottabb már nem is lehetne, mint abban a pillanatban Kádár karjai között.

Zsolt legszívesebben leharapta volna a nyelvét ugyanazokban a percekben. Alig négy órája, tán még annyi sem telt el, mióta szeretkezett egy másik nővel. És mégsem tudott ellenállni a teste Regének. Egy percig tartotta és már érezte, felrobban, ha nem kaphatja meg őt azonnal! Meg sem próbálhatta eltitkolni a nő elől, milyen állapotba került, hiszen a fenekével a kisasztalra támaszkodott, a férfiassága teljes valójában Rege csípőjéhez szorult, követelőzően. A remegését érezve még jobban megfeszült a nadrágjában. Csak pár órája vált el a szeretőjétől! Ez a királykisasszony még az érintéseire vagy a simogatásaira is fintorogna vagy elhúzódna. Tényleg az lesz a legokosabb, ha mielőbb kijut a kocsijához és hazahajt! Ha szerencséje van, alszik pár órát, aztán visszajön hozzá a szeretője és szépen elápolgatja őt, amíg a nő férje, Isten tudja, hol csattangol...

– Azt hiszem, elég is lesz ennyi belőlem! Nekem már úgyis iszonyúan melegem lett, remélem, te sem fázol úgy... Jobb lesz, ha bebújsz az ágyadba – hadarta kissé rekedten a férfi.

– Mi a baj? – Kérdezte Rege és hallatszott az aprócska mosoly a hangjában.

Kádár majdnem felnevetett a hangra. Nézd csak, valaki mintha továbbra is játszani akarna a tűzzel?

– Őszintén szólva félek, hogyha megmozdulok, agyonversz egy fahasábbal! De ha nem mozdulhatok meg, lehet, hogy megpukkadok...!

– És ha nem verlek agyon? – Incselkedett vele a nő suttogva.

Zsolt próbált az arcára lesni. A hangja még nem tűnt elég fogódzónak a számára, hiszen alig beszéltek. Mi van, ha félreérti vagy a nő szándékosan ingerli, éppen azért, amit a nadrágjában érez, hogy kidobhassa, patáliát rendezve? De Rege annyira az álla alá szorította az arcát, csupán a fényes sötét haját láthatta.

– Nekem most sürgősen a mosdóba kell mennem. Vagy inkább haza...

– Meg sem ittad a kávéd... Rá sem gyújtottál... – Suttogta a nő és a hátát kezdte simogatni.

– Szerintem már nem is fogok, majd csak a kocsiban. Rege – próbált komoly hangot keresni. – Ha nem engedsz el, én nem tudom betartani ezt a jófiúságot és lehet, utána még jobban utálsz majd engem!

– Az attól függ... – Jegyezte meg a felszólított, de még mindig nem húzódott el tőle.

– Mitől függ? – Kérdezett rá rekedten.

– Attól, mennyire jól tudsz rosszalkodni – nevetett buján Rege és végre a férfi szemeibe nézett.

– Á, vagy úgy! – Játszotta meg az elképedőt a férfi. – Hát nézd, lehet, hogy nem lesz gyilkos izomlázad elsőre, de azt garantálhatom, megpróbállak keményen megizzasztani!

Egyszerre indultak el az ágy felé.

Zsolt ajkai türelmetlenül tapadtak Rege szájára. Végre fenntartások nélkül érinthette meg és ezt igyekezett ki is használni, mivel a nő vastag pulóverei csupán sejtették azt, milyen az alakja alattuk. Kapkodva húzta le róla a pizsama felsőt, miután hagyta neki, hogy megfossza őt a zakójától és az ingétől. Zsolt vágyakozva simogatta meg a megkeményedett melleit. Annak ellenére, hogy Rege két gyerekes anya volt, a mellei szépek voltak, tenyérbe illőek, keményen kidudorodó mellbimbókkal. A férfi mindig is mell-pártinak tartotta magát, ez volt az első, amit megnézett minden nőn, de egészen más szemmel és vággyal kívánta a most felfedezett melleket, mint a szeretője szilikon-gömbjeit. Rege csinos anyuka volt, és Zsolt titkon be is vallotta akkor magának, számára ez legalább olyan izgató, mint a nő egész teste. Az első emlékeiből a lányokkal kapcsolatban mindig a "papás-mamás" játék ugrott be neki. Úgyhogy ő mindenáron "játszani" akart Regével, ezt már a megpillantásakor eldöntötte az üzemi irodában, az állás-interjú alatt.

Amikor Rege leült az ágyra és a nadrágjától igyekezett megszabadítani őt, Kádár felnyögött. Valahogy sejtette, mire "megy ki a játék" ezúttal, és biztos volt benne, ha ő kimutatja, mennyire megbízik Regében, a nő is a bizalmában fogja fogadni. Ugyan melyik férfi tiltakozna az orális szex ellen egy vadító, félmeztelen nő láttán? Ahogyan megérezte a makkját végigsiklani a nő szájpadlásán hangosan felnyögött az élvezettől.

– A lassú víz... – Suttogta Rege tincseibe fúrva az ujjait. – Ez aztán a meglepetés!

De még mielőtt túl késő lett volna, megállította őt. – Le akarlak végre dönteni... Érezni akarlak!

– Fő a biztonság, szépfiú! Remélem, te felkészültebb vagy nálam!

Zsolt megkönnyebbülten sóhajtott, amikor megtalálta az óvszeres csomagot a nadrágja zsebében. Miután hazavitte a szeretőjét, ezért is indult vásárolni az éjszaka közepén, nehogy másnap épp szex előtt derüljön ki, nincs a lakásán több gumi. A szeretője minden intim megmozduláskor szigorúan ragaszkodott ehhez, holott az anális szextől nem lehetett terhes, de Zsolt ilyesmikben, pláne azzal a nővel, a világért sem vitatkozott volna...!

Ahogyan az előtte fevő meztelen nőt nézte, Zsolt esküdni mert volna rá, csontrészegen, de még hulla fáradtan is megpróbálna Rege combjai közé férkőzni, hogy bizonyíthasson és megkapja őt. Nemcsak szép volt, de az a bujaság, ahogyan megadta neki a lehetőséget a meghódítására, teljesen felizgatta Kádárt. Gyengéden széttette a nő lábait és a szemérmére akart hajolni, hogy kényeztesse, Rege mutatóujja megállította, nemet intve az orra előtt.

– Azt mondtad, nem akarsz sokáig játszani... – Felülőben csípte el Zsolt állát és maga felé húzta őt.

– Juj, írónéni, én még úgy emlékeztem, van bevezető... – Dörmögte végigfeküdve a nő testén, de nem folytathatta, Rege nyelve türelmetlenül siklott az ajkai közé.

– Néha lapozhatunk is – Suttogta a nő a nekirontó fárfiasságát magába fogadva, könnyedén.

– Hmmm...! De innentől nem kell kapkodni... Meg kell érteni a mesét! – Nyögte Zsolt és magukra húzta a puha takarót. – Izzasztó munkát ígértem!

Két órával később Zsolt mégis izomlázasan botorkált a kávés bögréje után. Másfél óra, gondolta hitetlenkedve és egyszersmind büszkeséggel. Mikor is történt meg vele utoljára, a szokásos "sportolásán" felül másfél órát szeretkezzen egy nővel megszakítás nélkül? Talán hét éve még... Elégedetten vigyorgott maga elé, amíg felvette az ingét és a fekete boxerébe bújt.

Gyanakodott, a két jómadárnak fel fog tűnni a kocsija a kapu előtt, jobb, ha nem pucéran látják meg "anyu barátját" kora reggel. Visszaosont az ágyba kávézgatni óvatosan, nehogy felébressze a nőt. Nem is hitte volna Regéről, hogy ennyire, épp ennyire szenvedélyes és forró, akár egy szunyokáló vulkán. No de ha kitör, férfi legyen a talpán, aki bírja az ostrom-állapotát. Zsolt bele sem akart gondolni, mióta "koplalhatott" egy ilyen "kitörésre" Rege!

A derengő reggeli fényben kirajzolódó szobát nézegette. Talán senki sem hitte volna el az ismerősei közül róla, mennyire szeret reggelente csendben, az első kávéja mellett morfondírozni. És most is ezt tette, hiszen döntenie kellett: összekapkodja a ruháit és szépen hazamegy várni a szeretője telefonhívását, lelép-e aznap az "unalmas férj" vagy megpróbálja megvetni a lábát Rege mellett pásztorórán kívül is? 

Hosszú évek óta játszotta a "másodhegedűst", aki azonnal ugrik, ha a prímás nincs a színpadon. De itt, most ő lehetne az első számú attrakció! Regén nem kell egy másik férfival osztoznia! Nem mintha haragudott volna a szeretőjére, csak mert férjes asszony akart lenni, gazdag férjjel! Bár az tény, amennyire izgatta azt a nőt, egyszerre lehessen Zsolttal és a férjével is az ágyban, Kádárt minden alkalommal kiborította. És jogosnak érezte a felháborodását, hiszen elég sok különcséget megevett és lenyelt már a nőnek! De ez a legújabb óhaja...! Az ő ízlésének is volt egy határa, a határ pedig az volt, amíg a nő vele akart szexelni és nem a férjével, ráadásul ez mindkettőjüknek élvezetet okozott, rendben. Amíg a férj gyanútlan, minden a legnagyobb rendben! Ahogyan ezek a dolgok régen is működtek: a szerető szerető, a férj meg a marha, aki csendben viselheti az agancsait. A fő baj az lehetett, Zsolt elég jól ismerte azt a nyugodt és unalmas fejet, akire annyiszor tett új ágat-díszt a titkos kis légyottok alatt, akinek a helyére bejáratos volt... Tisztában volt vele, nemhogy édes hármas nem lenne a szeretőjének, hanem valószínűleg temetést szervezhetnének maguknak! Vagy minimum hosszú kórházi ápolásra szorulnának a "nyugodt marhának" köszönhetően!

Itt viszont nincs kitől tartania, Regén kívül, akivel fognak még súrlódni feltehetően, de Zsolt tudta, ezt a másfél órát Rege sem tudná elfelejteni, meg nem történtként kezelni. Hiszen ha Zsolt itt marad estig és a nő nem kell dolgozzon, amit szívből remélt, lehetséges, ismétlésre is nyílna alkalmuk...

Kádár döntött. Marad, amíg lehet és igenis szívesen "játszik" ő is a tűzzel meg a vulkánnal, ha módja van rá! A szeretőjének sem fog ártani ez a kis "orron koppintás", vegye észre, nem rángathatja őt drótón, hiába szeretné! Ideje lesz lapátra tennie, mielőtt óriási botrányba keveri mindkettőjüket!

Eloltotta a harmadik csikkét is, aztán kényelmesen elhelyezkedett Rege meztelen teste mellett. Megcsókolta a vállát. Olyan finom íze volt, mint a júliusi, forró délután kóstolt gyümölcsnek.

– Talán... – Kezdte volna Zsolt, de nem merte kimondani hangosan, nehogy felébressze a nőt: talán az lesz a legjobb lépés a számára, ha elvarázsolja Regét magának, örökre.